Pörgõs, fõvárosi nõnek ismertük: napi 10 órákat dolgozott a televízióban, heti 60 kilométert futott, személyi edzõt fogadott, akihez 5-ször járt egy héten, és amikor várandós lett, még a 8. hónapban is edzett. Aztán megszületett a kis Palik Vilmos… MARSI ANIKÓ abbahagyta a televíziózást, s egy idõre a kemény sportolást is.
Nézem a tévében: alig másfél évvel a szülés után Anikó a legjobb formáját hozza. Úgy tűnik, nincs változás, gondolom, amikor találkozunk, csak anynyi, hogy ott a karjában a kék szemű (ahogy apukája, Palik László nevezi) babuci, (vagy ahogy õ, mint egy kész férfit szólítja:) Vilmos.
A várandósságom elsõ másfél hónapjában fogalmam sem volt arról, hogy terhes vagyok. Amikor megtudtam, megijedtem, mert akkoriban nagyon keményen sportoltam – mondja Anikó. – Hetente 60 kilométert futottam, ezenkívül pedig volt egy személyi edzõm, aki a napi egyórás futások mellett alaposan megnyúzott, hetente ötször. Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, õ volt az egyetlen, aki a szűk családon kívül azonnal megtudta az örömünket, õt muszáj volt beavatni! Nagyjából azt mondtam neki, hogy: „Figyelj, Rudolf, az a helyzet, hogy kisbabát várok!“. Alaposan elkerekedett a szeme, rám nézett: „Úristen, rájöhettél volna kicsit hamarabb is!! Elég brutális edzéseket csináltunk!“ De aztán megnyugtatott, õ is és az orvosom is, hogy rosszat biztosan nem tettünk, ami jólesett nekem, az nem árthatott a picinek sem. Igazuk volt, ugyanis ahogy nõtt a pocakom, magától értetõdõen működni kezdtek a dolgok. Éreztem, hogy már nem esik jól felfutni egy emelkedõre, Vilmos okosan jelzett, ezt már nem szereti, köszöni szépen, elég volt neki, úgyhogy fokozatosan visszavettem a tempóból, illetve kihagytam a dimbes-dombos terepeket.
Elsõ a fitnesztermi edzés?
Természetesen ott is könnyítettünk a gyakorlatokon, de a nyolcadik hónap végéig folyamatosan sportoltam. Bár nem vagyok szakember, mégis azt mondanám a kismamáknak, ha egészségesek, ne féljenek, a babáknak nem árt a mozgás, szerintem kifejezetten élvezik.
ÉRZÉSEK, ÉRZÉSTELENÍTÉS NÉLKÜL
Mondják, a sportos alkatú nõknek a szülés könnyen megy. Veled mégsem így történt.
Valamiért nagyon lazán fogtam fel a dolgot. Kicsit talán nagyképűen kezeltem az eljövendõ eseményeket, úgy éreztem, az én sportosságom azt vetíti elõre, hogy a szülés semmiféle problémát nem fog jelenteni. Délelõtt 11 óra körül indultak meg a fájások, de az igazán durva meglepetések 2-kor kezdõdtek. Háromnegyed 6-kor született meg Vilmos.
Miért nem kértél érzéstelenítést?
A végén kértem én már mindent! De az orvos szerint akkor már nem lett volna értelme az érzéstelenítésnek, csak a szülést nyújtottuk volna el vele. Így én is meggyõztem magam, hogy most már ki kell bírni, nekem is és Vilmosnak is. De az tény, hogy közben azt hittem, a fájdalomtól lebontom a csempét ott a kórházban. Én, aki eredetileg négy gyermekes családot képzeltem el magunknak, csak egy héttel a szülés után jutottam el odáig, hogy szeretnék majd egyszer Vilmosnak kistestvért, míg más nõk állítólag abban a pillanatban minden fájdalmat elfelejtenek, ahogy a hasukra fektetik csecsemõjüket. Szerencsére ma már kellemes emlékeket õrzök, és annak mindig óriási értéke van, amiért, akiért megszenvedsz.
A férjed nagy változáson ment át, interjúkban lehetett látni, menynyire elérzékenyül, hogy ilyen erõs voltál. Ez Téged is meglepett?
Nagyon! Laci szigorú, következetes, talán még morózusnak is mondható, nem arról híres, hogy túláradó gyöngéd, romantikus érzelmekkel viseltetik kifelé, és ez otthon is igaz rá. Vilmos születésekor azonban jött a – számomra – meglepõ fordulat, aminek hatása azóta is tökéletesen nyomon követhetõ rajta. Korábban nem tudtam elképzelni a jelenetet, hogy a Balaton parton négykézláb mászik, hancúrozik a kisfiunkkal a homokban. Akár öltönyben, nyakkendõben.
A FÉRJ ERÕGYAKORLATOKAT ÍR A FELESÉGÉNEK
A szülés utáni anyai rutinteendõk sok nõt lelassítanak. Téged nem? Ugyanúgy pörögsz tovább?
Eleinte csak Vilmossal foglalkoztam. Az elsõ néhány hónap csak a kisfiunk körül forgott, sportolni sem sportoltam. Aztán, amikor három hónapos lett, éreztem a fizikai aktivitás hiányát, hogy ez így nem mehet tovább.
Pedig nem is híztál meg… Szentgyörgyi Rómeó, személyi edzõ szerint talán vékonyabb is lettél, mint valamikor, arányos vagy, nem nagy kihívás téged edzeni, az alakodat formálni, látszik rajtad, van sportmúltad.
Köszönöm szépen, nagyon szeretlek benneteket, Rómeó egy angyal, de bizony, a szülés óta nekem is megvannak már a magam kis súlyproblémái. A terhesség alatt egy óriásbálna lettem! Közel húsz kilót híztam. Aztán, ahogy ismét elkezdtem futni, néhány hét alatt leszaladt tíz kiló. Csak közben annyira megerõltettem magam, hogy a térdem megsérült. Majd az uram megelégelte a sántikálásomat, közölte, ennek így rossz vége lesz! Ráadásul felvilágosított, hogy az egysíkú, mindig ugyanakkora s ugyanolyan terheléshez hosszászokik a szervezet, és hiába futok, az önmagában már nem elég, nem fog lemenni rólam több. Laci ekkor öszszeállított nekem egy gyakorlatsort, fõleg erõgyakorlatokat, sok biciklizéssel. Hamarosan le is morzsolódott még néhány kiló. Csakhogy ezzel a maradék öttel még mindig küszködök, ez valahogy nem akar mozdulni. 55 kiló voltam, most 60 vagyok, ez a plusz az én nem túl magas termetemen meglátszik.
Az látszik meg, hogy kritikus vagy magaddal. Diétázol is?
A diéta nem az erõsségem, életemben nem diétáztam rendesen, most is csak gondolatban. …ez az öt kiló azonban idegesít, úgyhogy kénytelen leszek beilleszteni valami ésszerű fogyókúrát a heti 5 edzésem mellé.
Ilyen sok idõd van sportra? Újra dolgozol a Fókuszban, és, ugye, ott a kisfiú, rólad pedig azt hallani, a férjed is nyilatkozta, hogy nagyon jó anya vagy, mama, a maximalista, karrier ide vagy oda, Vilmos az elsõ…
Reggel fél 9-9-tõl Vilmosra a siófoki bölcsõde, a nagymamája, az apukája, vagy egy barátunk vigyáz, kb. 2 órát. Így enyém a délelõtt, amikor sportolhatok. Azelõtt és azután általában vele vagyok.
És a munka? Szerencsés vagy. Gondolom, ezren pályáztak a helyedre, a Fókusz műsorvezetésére, sikertelenül…
Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, nem hüledeztek, hanem kedvesek voltak, azt mondták, akkor jövök vissza, amikor akarok, ha gondolom, otthon maradhatok Vilmossal akár évekig, utána is visszavárnak. Ráadásul ezt akkor mondták, amikor Holló Márta kolléganõm is babát várt. Aztán most, hogy Vilmos másfél éves lett, hiányzott a munkám.
A munka hiányzott, vagy a siker?
Nyilván nem más ez egy televíziós műsorvezetõnél, mint egy tanárnál vagy egy fogorvosnál. Azt hiszem, ha bármi más lenne a foglalkozásom, akkor is sikerorientált lennék, hiszen nem csak egy televízióst vagy más közszereplõt lehet sikeresnek tekinteni. De végül is igen: a siker hiányzott, csak siker nincsen munka nélkül.
Most, mikor beszélgetünk, már biztos, hogy elmarad a Dakar. Örülsz neki?
Nem. Hazajött a férjem, sajnos. Ez elsõ hallásra így otrombának hangozhat. De én szurkolni akartam érte, neki, mert láttam, mennyit készült, és pontosan tudom, mi mindent jelent neki ez a verseny. Az, hogy elmaradt a rali, tulajdonképpen kudarc. Nem tehet róla, de talán ezt a legnehezebb elviselni: a tehetetlenséget, mert õ is sikerorientált személyiség, akárcsak én.
Most mit csináltok majd délután?
Délelõtt elmentem a szokásos kis edzésemre, most pedig sétálgatni indulunk a Balaton partjára a kisfiammal. Imádom Siófokot, ennek a városnak ezer arca van. Nem csak egy nyáron át lehet szeretni.
