A hangafélék családjába tartozó áfonyanemzetség mintegy 450 faja közül hazánkban legismertebb a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus L.), mellyel a Dunántúl nyugati peremvidékén gyakran találkozhatunk is. Az áfonyafajok termése elsősorban táplálékként (nyersen, kompótnak, ivólének, lekvárnak elkészítve) jelentős. Emiatt gyakran termesztik is.
Gyógyászatban a fekete áfonya termését (Myrtilli fructus) és levelét (Myrtilli folium) alkalmazzák. A fekete áfonyabogyót belsőleg, nem specifikus akut bélhurutban, lokálisan, szájüreg és torok nyálkahártya-gyulladásnál, öblögetőszerként használják.
A népi gyógyászatban évszázadok óta ismert szer szembántalmak, különösen farkasvakság, szembevérzések utáni állapotok kezelésére. Előnyös élettani hatásait a termés magas antocián festékanyagaira, jelentős A-, B-, C-vitamin tartalmára és összehúzó hatású polifenoljaira vezethetjük vissza. Színanyagai jelentősen járulhatnak hozzá a hajszálerek törékenységének csökkentéséhez, az érfalak rugalmasságának megőrzéséhez. Az áfonyabogyóból készült táplálékokat is ezen kémiai anyagok egészségvédő szerepe miatt érdemes fogyasztani.
A fekete áfonya leveleit gyomor- és bélgyulladásnál, a vese és vizeleti utak gyulladásos megbetegedéseinél, enyhe anyagcsere-fokozó hatása miatt, reumás megbetegedések kiegészítő terápiájában alkalmazzák. Bakteriális húgyúti infekciók kezelésében a legújabb vizsgálatok szerint azért hatásos, mert megvédi a húgyutakat a kórokozók megtapadásától. A hatóanyagok a levélben, de a termésben is megtalálható polifenolok. Ezért újabban az áfonyadzsúszt is hatásos szerként ajánlják húgyúti infekciókban.
Érdekes, tudományosan még nem teljesen bizonyított az áfonyalevél vércukorszint csökkentő hatása, amit többek között krómtartalmára vezetnek vissza. Összetett teakeverékek alkotórészeként a kiegészítő terápiában lehet helye. A fekete áfonyalevél tartós vagy nagyobb adagban való alkalmazását az esetleg fellépő, esetenként jelentős mellékhatások miatt nem ajánlják.
Prof. Dr. Kéry Ágnes
Semmelweis Egyetem,
Farmakognózia Intézet