A fogamzásgátló tabletta 2001-ben ünnepelte a 40. születésnapját Európában. 1961 volt az első év, amikor az európai nők megtervezhették, hogy mikor akarnak gyermeket szülni és elkerülhették a nem kívánt terhességgel járó problémákat. Ma megközelítőleg 70 millió nő szed tablettát a világon.
Napjainkra a nők számára már olyan széles választék áll rendelkezésre, amelyről a feltalálók annak idején álmodni sem mertek.
A mai tabletták hormontartalma körülbelül negyvenketted része az első tabletták hormontartalmának. A tabletták bevezetése óta a kutatás arra irányul, hogy a tabletták minél kevésbé avatkozzanak be a női hormonháztartásba, de úgy, hogy a biztos fogamzásgátló hatás se szenvedjen csorbát. A mellékhatások csökkentésének legkézenfekvőbb módja a hormontartalom csökkentése, de ennek is van egy határa, amikor már a terhesség elleni védelem hatásfoka csökken. Ha ez a lehetőség már kimerült, még mindig lehetséges új, a szervezet számára előnyösebb hormonhatóanyag kifejlesztése.
A tabletták többsége mindkét női nemi hormont tartalmazza, az ösztrogént (tüszőhormont) és a progeszteront (sárgatest hormont) is. Ha megnézed a tablettád dobozát, az öszszetételnél megtalálod a két hormonnak megfelelő hatóanyag latin nevét és menynyiségét. A háromfázisú tablettáknál egy hatóanyag háromféle mennyiségben szerepel. Az ösztrogén mesterséges formája az etinil-ösztradiol, amelyet 1935-ben a Scheringgel együttműködő két vegyész állított elő. Ez a komponens azóta változatlan formában minden kombinált fogamzásgátló tablettában megtalálható, csak a dózisok csökkentek az évek során.
A másik női hormont, a progeszteront 1934-ben Butenandt szintetizálta, aki később Nobel-díjat is kapott a kutatásaiért. Ellentétben a tabletták ösztrogén komponensével, a kémiai úton előállított progeszteronnak mára több változatát is használják. Ezek a vegyületek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, másként hasznosítja őket a szervezet, más menynyiség kell belőlük a tablettába. Így a tabletták közötti különbségek is részben ennek tudhatók be.
Innen azonban még közel 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első fogamzásgátló tablettát elkezdjék embereken kipróbálni.
„A” tabletta bevezetése
Európában az első tablettát Anovlarnak hívták, amelyet a Schering 1961-ben hozott forgalomba.
Néhány év múlva, szintén a Schering vezette be, hogy a gyógyszerlevélen a tablettákat naptárhoz hasonlóan sorszámozza, és ezzel kialakult a tabletták máig alkalmazott szedési rendje. Alig tíz évvel az Anovlar bevezetése után egy új hatóanyag felfedezésével sikerült jelentősen csökkenteni a tabletták progesztagén tartalmát. Két év múlva készen állt az első – a kor színvonalán – alacsony hormontartalmúnak számító ún. “micropill”.
Mikrotablettának azért nevezték, mert ösztrogén – tartalma akkor az ismert legalacsonyabb volt – csupán 30 mikrogramm. Ezek a tabletták a 70-es években már széles körben elterjedtek az egész világon.
Az első többfázisú tabletták
Az eddig kifejlesztett tabletták még mind egyfázisúak voltak, azaz az egy havi adag minden tablettája ugyanannyi hormont tartalmazott. Ám a kutatókban fölmerült az ötlet: mi lenne, ha a tablettákkal megpróbálnák követni a női ciklus természetes hormonhullámzását. A természetet pontosabban utánzó tablettákkal ugyanis tovább csökkenthetőnek vélték a leggyakoribb panaszt jelentő közti vérzéseket és a vérzések elmaradását.
Az első kísérlet az Egyesült Államokból származott. Megpróbálták tökéletesen, napról napra követni a nők természetes hormonszintjeit.
Ám – milyen a természet – a logikusnak tűnő megoldás nem vezetett sikerhez, sőt ezek a készítmények számos hátránnyal rendelkeztek a már elterjedt egyfázisú tablettákhoz képest.
Három fázis
Végül egy tehetséges fiatal kutatónő fejéből pattant ki az igazi megoldás. Dr. Ursula Lachnit-Fixson nőgyógyász 1964 óta dolgozott a Schering hormonkutatással foglalkozó részlegén. Mi lenne, ha az egyszerűbb felől közelítenénk a bonyolultabb felé, tette föl magának a kérdést. Tőle származik a két- és háromfázisú tabletta bevezetésének gondolata. Az első lépést ebbe az irányba egy kétfázisú készítmény jelentette 1974-ben. Rögtön ezután elkezdték azonban a háromfázisú modellek tesztelését, amelyekről gyanították, hogy még jobban igazodnak majd a természetes női működéshez. Az elv ennek megfelelően egyszerű volt: a szabályos ciklushoz hasonlóan felosztották 3 szakaszra a női ciklus 28 napját, és a három fázisban változtatták a tabletták hormonszintjét. Az első háromfázisú készítmény már a klinikai vizsgálatokon kiválóan szerepelt. Jelentősen csökkent a mellékhatások száma és a közti vérzések előfordulása. Tudományos sikere után a nők körében is gyors népszerűségre tett szert, és 1979-es bevezetése óta a világ legtöbbször felírt tablettájává vált.
Forrás: www.scheringclub.hu
(x)
