Napjainkban igen népszerűek az ütős labdajátékok, köztük a fallabda, mely egyre nagyobb teret hódít.
A terem, azaz a cella adott volt, idő is volt bőven és a foglyok mozgásigényük kielégítéseképpen egy kicsi, kemény labdát ütögettek a terem falához. A játék a börtön falain átrepülve gyorsan népszerűvé vált az iskolákban is. Úgy tartják, hogy a fallabda a londoni Harrow School-ban alakult ki 1830 táján. A diákok, miközben arra vártak, hogy bekerüljenek a mindig foglalt rackets-pályára, egy kisebb teremben ütögették a gumilabdát bemelegítésként. Később rájöttek, hogy a puhább labda változatosabbá, nehezebbé teszi a játékot.
A Squash elnevezés két jellemzőből, egy angol szóból, amelynek jelentése többek között kicsavart narancs, és kilapít, valamint a puha labda falhoz lapulásakor hallatszó hangból született. A szabályokat 1923-ban rögzítették. Elsősorban ott vált gyorsan népszerűvé, ahol a brit hadsereg állomásozott, így Indiában, Pakisztánban, Egyiptomban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában.
Sokan nem tehetik meg, hogy időigényes labdajátékot űzzenek; nekik sem kell lemondaniuk a testi és szellemi kihívásról, a versengés okozta örömökről!
A fallabda a leggyorsabb és legatletikusabb sportágak egyike. Növeli a robbanékonyságot, az állóképességet, fejleszti a mozgáskoordinációt, ugyanakkor azt az élvezetet is nyújtja, hogy az ellenféllel kibabrálhatunk. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy a sportág művelői rövid idő alatt versenyszintű edzettségre tehetnek szert. A squash tehát tökéletes sport, elfoglalt emberek számára. Ma már több mint 150 millióan játsszák a világ 122 országában. Magyarországon is rohamosan nő a tábora. Szerencsére a „fertőzés” már nemcsak Budapesten, hanem vidéki kis- és nagyvárosainkban is gyorsan terjed. A sportág szépsége abban rejlik, hogy az alapok nagyon könnyen elsajátíthatók. A tenisszel ellentétben az idő fele nem a labdaszedéssel telik, a játék folyamatos és intenzív. Mint e sportág gyakorlója mondhatom, mindig új és új elemeket sikerül felfedeznem és beépítenem játékomba, amelyet egy életen át tökéletesítek.
A játék lényege, hogy két játékos egy kisméretű labdát felváltva ütöget a terem falához úgy, hogy az ellenfél a második pattanás előtt ne érhesse azt el. A kihívás abban rejlik, hogy mindezt egyre gyakorlottabb ellenfelekkel szemben sikerüljön megvalósítanunk. A küzdelem kilenc nyert pontig folytatódik úgy, hogy csak az adogatásból elért pontok számítanak.
A játék szellemileg és fizikailag egyaránt kimerítő lehet, de a „csata” végén elégedetten és felüdülve, bár természetesen holtfáradtan hagyhatjuk el a pályát. – és ekkor esik igazán jól a címben említett, megérdemelt kicsavart narancslé.
Nagyiványi György
