Kövér, nagydarab emberek szokatlan mozdulatokat végeznek egy szőnyegen. Ez jut eszünkbe. De mi a valóság? Hiroe Tomoiko, aki maga is sumózott elkalauzol ebbe a különleges világba.
A Sumo Magyarországon még szinte teljesen ismeretlen volt a ’80-as években. Miért ezt a sportot választottad?
– 1977-ben születtem Magyarországon. Édesapám japán, de 1972 óta Budapesten él. 13 éves koromban japán vendégünk volt, aki Tokióban egy sumocsapatot támogatott, ő vetette fel, hogy mi lenne, ha kipróbálnám. Így aztán az általános iskola után kimentem Tokióba, egy Nakamurabea nevű csapathoz és ott töltöttem két évet.
Japánban a Sumo egy tradicionális, ősi sport, mesélnél nekünk a kulisszatitkokról?
– Ez egy, sajátos és egyedi világ Japánban. Szinte az egyetlen olyan sportág, amely mélységesen ragaszkodik a hagyományokhoz. Talán éppen ezért a profi sumosokat – nagy tiszteletben és becsben tartják hazájukban. A mesterek igen kemény követelményeket állítanak az aktív versenyzők elé. Közösségben élnek, szigorú rendben követik egymást az edzések, a versenyfelkészülések, az étkezések és a pihenés. A versenyeredményeik alapján rangsorolják őket a bandzuke ranglétrán. Ugyanígy értékelik a Gjodzsikat – ők a mérkőzés vezetők, a Jobidasikat, akik a pálya minőségéért is felelősek a verseny közben, de még a Tokojamákat, azaz a fodrászokat is rangsorolják. ők készítik el az ősi frizurát, a csommagét. A kiszolgáló személyzet is együtt él a sportolókkal. Testi épségük védelmében a sumotorik még járművet sem vezethetnek, és csak engedéllyel nősülhetnek. Megéri ez a sok lemondás, hiszen majdhogynem a császárnak kijáró dicsőség övezi őket, bármerre járnak az országban.
Milyen az élet a sumo iskolában?
– A 800-1100 sumo tori (tanítványok). bentlakásos iskolákban él, amelyeket a Sumo Szövetség fog össze. Iskolákat volt hivatásos sumósok hozhatnak létre, akik elértek egy bizonyos rangot, ők adják a nevüket is hozzá. Évente hat nagy verseny van, három Tokióban, és egy-egy Osakában, Nagolyában, és a Kyush- szigeteken. Egyébként ezeken a helyeken én is eltöltöttem két-két hónapot.
Mesélnél az élményeidről?
– Érdekesen keveredik a jelen és a múlt ezeken a helyeken. Magyar szemmel talán szigorú szabályok között élnek és súlyos következményei vannak a „törvényszegésnek”. Minden reggel négykor keltünk, fél ötkor már bemelegítve az edzőteremben voltunk, ezután kezdődtek a küzdelmek, a sumo. Fél tizenkettőig tartott ez a birkózás, utána erőnléti edzés kezdődött – fekvőtámasz, guggolások, sajátos sumo gyakorlat a shiko- majd technikai gyakorlatok jöttek – ütések, gáncsolások. Az edzések mellett a környezetünk rendben tartása is a feladatunk, a mester feleségének koordinálásával.. Az öltözetünk is tradicionális kimono vagy nyáron a yukata., geta vagy seta papucs volt. Az étel is ősi recept alapján készül csankonabe-nak hívják, és gulyás jellegű. Sok zöldséggel, hússal, főleg hallal és más tengeri élőlényekkel gazdagítják, általában szójaalapú és nagyon tápláló, egészséges.
Hagyományos értelemben vett iskolai oktatás is van. Este tíz órakor volt villanyoltás és kapuzárás.
Én voltam egyedül külföldi, és csak édesapám származásának köszönhetően kerülhettem be, nem jól beszéltem akkor még japánul és sokat kellett változtatnom a hozzáállásomon, hogy befogadjanak.
A sumo egyfajta birkózás. Milyenek a szabályok?
– Nagyon egyszerűek. Ha körön kívülre kerül bármelyik versenyző, vége a menetnek. Az veszít, aki kilép, vagy akinek a körön belül a talpán kívül más testrésze érinti a dohjónak az anyagát. Ököllel nem szabad ütni, van egy cuppari nevű ütéssorozat, amit tenyérrel hajtanak végre, rúgni csak térd alá szabad ide is csak talppal ez is inkább söprés szerű mozdulat. A menetek általában rövidek hírtelen erőkifejtésre van szükség. Nem fontos az a robosztus méret, amit a profik elérnek ez inkább egy életforma eredménye. Az amatőröknél ez nem jellemző.
Miután hazajöttél kamatoztattad-e itthon a kint elsajátítottakat?
– Tudni kell, hogy a japánok nagy figyelmet fordítanak ennek a tradicionális birkózásnak a népszerűsítésére a világon. 1995-ben Magyarország is meghívást kapott egy tokiói amatőr világversenyre, ráadásul támogatásként biztosítottak ingyen kiutazást, szállást és versenyzési lehetőséget. A középmezőnyben végeztünk. Ez volt a kezdő lökés a Magyarországi Sumo Szövetség megalakulásához, mely 1995 óta működik Azóta hat világbajnokság volt, mindegyiken részt vett a Magyar csapat is, és dobogós helyeket értek el a versenyzők. Az Eurosport sumo közvetítéseit kommentáltam egy évig, ezzel ez a sport beleépült a magyar köztudatba és kialakult a rajongótábora. Betekintést nyerhettek a csúcsversenyekbe, de nagyon keveset tudhattak meg a profik belső életéről.
Igazán a cél az amatőr versenyzés olimpiai sportággá kvalifikálása lenne.
Ma Magyarországon hol tart ez a sportág?
– Július 26-án, Leányfalun zajlott le egy nemzetközi verseny, tíz csapattal, 148 versenyzővel. Ezen a kis europabajnokságon magyar lányok és fiuk is végeztek dobogós helyen. Ezt a Magyar Sumo Szövetség szervezte. Magyarországon most kezd beérni ez a sport, egyre szélesebb körben ismerik és szeretik.
H.É.
