Vonzó arc, kedves mosoly. Ki hinné, hogy ő a sötét tekintetű, elszánt Rózsa Sándor lánya? Bár Oszter Sándor színészre, a betyár megszemélyesítőjére igencsak hasonlít, eltökéltségben, és kitartásban is.
Most éppen miről szól az életed?
A Vidám Színpadon játszom a Charlie nénjében, ebben apukámmal szerepelek együtt, a másik darab, ami most kitölti az életemet, az, az Újpest Színházban kerül színpadra, Királytörténet címmel. Ez egy musical, sok fiatallal és rengeteg tánccal.
Van ezen kívül valami más, amivel foglalkozol?
A tánc nagyon jó alakformáló, ezért is szeretem, de mellette szükség van azért másfajta sportra is. Az én családom nagy sportrajongó. Anyukám, Failoni Donatella sokáig műkorcsolyázott, de aztán választania kellett, hogy zongoraművészi pályára lép-e, vagy a jégen marad. A zongorát választotta, és azt hiszem, ezt jól tette. Azért nem maradt teljesen sport nélkül, hiszen mind a mai napig tornázik. Apukám, Oszter Sándor mindig is jó kondiban volt, és ez mind a mai napig elmondható róla. Kiskoromból arra emlékszem, hogy apu mindig fekvőtámaszozott. Még akkor is elvégezte a napi „adagját”, ha hajnalban ért haza egy-egy forgatásról vagy fellépésről. Mellette kijárt lovagolni, amit mindig is nagyon szeretett.
Ilyen családban azt hiszem nehéz nem sportolni.
Igen. Már kislány koromban beírattak balettra, jazzbalettra, aztán művészi tornára, a jó tartás miatt. Manapság inkább futni szoktam, na nem a hét minden napján, hanem csak négyszer, esetleg ötször járok ki, mert én arra esküszöm, hogy kell egy kis szünetet tartani. Ez a sport nagyon jó alakot biztosít, mert szinte minden izmot megmozgat. Régen hadilábon álltam a kocogással, mindig azt hajtogattam, hogy én bizony futni sohasem fogok, bármi mást, csak azt nem. Ahhoz képest…
Úgy nézem, neked azért bevált, még ha nem is szeretted annyira…
Nem tudom, annyi biztos, hogy amióta elkezdtem futni – az úgy egy éve volt –, azóta sokkal jobban érzem magam. Szeretem azt a jóleső fáradtságot, amit utána érez az ember. Úszni is szeretek, de a fülem nem bírja a víz alatti úszást, ezért most csak szakszerűtlenül művelem.
Most csak a futás az, ami számodra belefér az időbe? – ezt azért kérdezem, mert tudomásom szerint mindig nagyon elfoglalt vagy.
Nem, lejárok egy edzőterembe is gépeken edzeni. Ez azt jelenti, hogy azokra a testrészekre lehet koncentrálni, ami még nem kocka csak csík. (nevet) Persze szoktam karra és lábra is dolgozni.
Van személyi edződ is?
Nem olyan, aki ott segít, hanem a család egyik barátja, aki élsportoló volt. Az ő nagy problémája az volt, hogy amikor abbahagyta az aktív sportolást, akkor nagyon meghízott. Ekkor dolgozta ki a „terápiáját”.
Miből áll ez pontosan?
Ő azt tanácsolta a családunknak és személy szerint nekem is, hogy úgy a legkönnyebb lefogyni, ha az ember délután négy óra után nem eszik semmit. De ezt szó szerint értsd. Nincs joghurt, nincs gyümölcs, csak a nagy semmi.
Ezt azért nehéz lehet betartani.
Eleinte tényleg nehéz volt, mert előtte nem így éltem. Azonban mára megszokta a szervezetem, hogy csak délután négyig kap táplálékot, és így nem is vagyok éhes. Reggelizni bőségesen kell, mert az az induló tápanyag és nagyon fontos. Az ebédre is kell időt szakítani, de ha édességet is akarsz enni, azt csak egy órával az étkezés után szabad.
És ez neked beválik? Úgy értem, hogy nem nagyon van rá szükséged, hiszen jó az alakod.
Igen, de muszáj tartanom, hogy ne hízzam vissza, amit már eddig leadtam. Ha ezt így mindig követem, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy esetleg egy családi vacsora után lelkiismeret furdalásom legyen, hogy ettem este. Így nem jön föl rám egy deka sem.
És miket eszel?
Reggelire bármit, amit megkívánok, ehetek. Na persze ez nem jelenti azt, hogy degeszre tömöm magam, csak úgy módjával. Ebédre szeretem az olaszos ételeket, mivel anyukám olasz. Durumtésztát szoktam használni. Egyáltalán nem hizlal.
Pedig a tésztáról mást sem hallani, csak hogy inkább ne együnk, mert nagyon hizlal.
Anyukámmal kint voltunk Olaszországban és csak spagettit ettünk. Olyan vékonyan jöttünk haza, hogy azt el sem tudom mondani. Egyébként szeretem a rizottót is, mert a rizs nagyon tápláló, ma is azt készítettem ebédre. Kedvencem a risotto arborio olasz specialitás, és van egy tejszínes változat is, ami családi recept.
Csak ezzel a „diétával” tartod formában magad?
Eddig már rengeteg fajta fogyókúrát és diétát kipróbáltam. Egyik sem vált be. Próbáltam a mindenki által ismert káposztalevest. Na, az rémes volt. Fel kellett javítani sóval, mert szörnyű íze volt. Így persze már nem ért semmit. Kipróbáltam mindenféle fogyiporokat, de úgy látszik, hogy nekem egyik sem az igazi. Az ilyen diéták során leadott kilók mindig visszajöttek, úgyhogy manapság ragaszkodom a bevált módszerekhez.
Segít valaki betartani, vagy már olyan régen űzöd, hogy magadtól is megy?
Régen, amikor még gyerek voltam Klári, anyu barátnője, mindig rám pirított, hogy már megint csokit ettem. Elég duci kislány voltam, úgyhogy rám fért a figyelmeztetés. Mind a mai napig segít nekem, hogy tartani tudjam a formámat. A diétához már hozzászoktam, csak az akaraterővel van néha gondom. Pedig nagyon fontos, hogy jól nézzek ki, hiszen a színház ilyen szempontból kíméletlen üzem, a közönség szigorú kritikus.
Klári lejár veled edzeni is?
Mostanában már egyedül is megy, de régebben még segített. Összeállította az edzéstervemet, meg ilyesmi. Sokszor lejött velem az edzésekre is. Ő szoktatott le – többek között – a körömrágásról is. Gyönyörű körmei voltak és én irigyeltem érte. Szép lábai voltak és remek alakja. Azért, az nem mindegy, hogy ki mondja az embernek, hogy fogyjon le.
Neked nincs olyan, hogy nincs kedved semmihez, nemhogy futni?
Dehogynem, de ilyenkor kell az akaraterő, hogy el tudjál menni és végigcsináld.
És az edzések? Ahhoz is mindig van kedved?
A teremben rengeteg új barátot szereztem, ami inspiráló tényező. Nagyon fontos, hogy úgy érezd, hogy jó helyen vagy és jó az, amit csinálsz. Neked is és a környezetednek is.
H. Zs.
