Óriási forrósággal beköszöntött a kánikula, és aki csak teheti, menekül a vízpartra. Gádorfalvi Luca és testvére Áron, hazánk legjobb szörfösei azonban már régóta vízparton vannak. Pontosabban vízben vannak, ha annak hőmérséklete eléri az 5-6 fokot, hiszen a szörfözésnek nem előfeltétele a hét ágra sütő nap.
– Profi neoplán ruhánk van, amely ugyan átengedi a hideget, de edzés közben kemény fizikai munkát végzünk, így nem érezzük. Legalábbis nem annyira. Volt olyan verseny, ahol öt fokos vízben álltunk rajthoz. Amikor elkezded az edzést vagy a versenyt, már nem arra koncentrálsz, hogy milyen a víz, hanem arra, hogy amit csinálsz, azt jól csináld. Ilyen egyszerű.
– A testvére már megszerezte az olimpiai kvótát. Ön miért nem indult a thaiföldi versenyen?
– Áron a thaiföldi világbajnokságon szerezte meg az indulási jogot, ám nekem nem volt pénzem kimenni. A szövetség sajnos nem tudta vállalni még a nevezési díj fizetését sem. Van még két nagyobb verseny, ahol sikerülhet a kvalifikáció. Elérhetőnek a jövő márciusi, törökországi viadal tűnik, ott talán én is megszerzem az indulás jogát.
Sajnos pont azon a határon vagyok, hogy vagy éppen megszerzem, vagy épphogy lemaradok róla. Az élmezőny nagyon erős, legalábbis a magyar versenyzőkhöz képest. Nekünk kevesebb a lehetőségünk az edzésre, télen csak szárazon tudunk erősíteni, míg a franciák háromszázhatvanöt napon keresztül gyakorolhatnak. Ott nagyon profi szemléletben élnek. Ha valaki tehetséges, kiveszik az iskolából, nem kell dolgoznia, csak gyakorolnia.
– Nálunk ez hogy működik?
– Mivel megfelelő fedett helyiség nincs a gyakorlásra, így telente csak szárazon tudunk edzeni. Tavaly ugyan tervezték, hogy a Népstadionban rendeznek fedettpályás szörfversenyt, de nem lett belőle semmi. A legközelebbi erre alkalmas uszoda pedig Párizsban van, de oda ,,kiugrani” edzeni azért luxus lenne. Így a technikát csak jó időben gyakoroljuk.
– Ha ilyen nehéz helyzetben van a sportág, akkor miért nem választ másikat?
– Egyszerű: ezt szeretem. Hobbi szinten űzöm már nagyon régóta, így nem szívesen váltanék. Szerencsére úgy tűnik, hogy talán sikerül szponzorokat szerezni. Van egy új társaság, akik felkarolják az olimpiai kvótára esélyeseket, keresnek nekik szponzort, és segítik őket elindulni a különböző versenyeken. Az öcsém már ott van náluk, így tudott kimenni például Thaiföldre. Velem is elkezdődtek a tárgyalások, remélem, érdemesnek találnak majd arra, hogy patronáljanak. Örülnék, ha a szárnyaik alá vennének.
– Ön mivel foglalkozik civilként?
– Mindenképpen olyan állást kerestem, amely megfelelő szabadidőt biztosít a sportoláshoz. Úgy tűnik, hogy sikerült rátalálnom a legalkalmasabbra. Még csak próbaidős vagyok, de bízom benne, hogy június végén véglegesítenek. Ha itt maradhatok, akkor idén három nagyobb versenyen állhatok rajthoz, és a hétvégeken tudok itthon versenyezni, valamint edzeni. Ha mégis váltanom kell, akkor viszont sokkal több viadalon elindulhatok.
– Beszéltünk az edzésekről, de még nem tértünk ki arra, hogy odafigyel-e a táplálkozására?
– Nem nagyon. Több mint tíz éve vegetáriánus vagyok, húst nem eszem. Tudom, hogy néha kellene ennem, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Nem szeretem az ízét. Viszont csokoládéból rengeteg fogy, bár tudom, hogy ezt pedig mellőznöm kellene. Egyelőre bírom erővel az edzéseket, így nincs késztetésem a váltásra. Gondolom, ha változik majd valami, akkor úgy is kénytelen leszek más étrendre áttérni.
J.H.
