Michael Kropf, a Győri Balett egykori kiváló táncosa, már jó ideje befejezte aktív pályafutását, de az általa koreografált, nagy sikerű előadásokkal rendszeresen találkozhatunk ma is. Szerteágazó tevékenységeinek egyike, hogy az Alexandra Fitness Duo (AFD) versenyzőinek segít kialakítani műsoruk látványelemeit.
Az AFD egyik tulajdonosával, Fazekas Attilával hármasban ültünk le beszélgetni.
Michael, a magyar nyelv néha nekünk sem könnyű, te, mint született osztrák, hogy voltál képes ilyen tökéletes szinten elsajátítani?
Először 1977-ben jártam Magyarországon, az Osztrák Balett Intézet növendékeként egy szakmai továbbképzésen. Akkor kezdtem ismerkedni a nyelvvel, igaz komolyabb eredményre csak később 1980-tól számíthattam, amikortól huzamosabb ideig tartózkodtam itt. Fontosnak tartottam, hogy megfelelő színvonalon tudjak kommunikálni azon a nyelven, amelyen dolgozom.
A pályafutásod hogyan alakult?
Az iskoláim befejeztével a Müncheni Opera tagja lettem s az ott eltöltött két szezon után, költöztem Győrbe, hogy a világhírű balett-társulat tagjaként dolgozzam tovább. Később is utolértek külföldi megbízások, de valahogy mindig visszataláltam Magyarországra.
Ahogy hallom nagyon sokféle munkában részt vettél, a közös bennük a művészi szintű mozgáskultúra.
Pontosan így van. Számtalan nagysikerű színielőadás, musical koreográfusa voltam. Voltak köztük kisebb, kevesebb előadást megélt darabok, de voltak igazán komoly színpadi művek is.
Van-e kedvenced ezek közül?
Mindig az a kedvenc, amin épp dolgozom. De van néhány, amire valóban büszke lehetek. Magyarországon a Jézus Krisztus szupersztár musical koreográfiájáért voltam felelős, ami azt hiszem jól sikerült, s ma is sikerrel megy. Tavaly egy híres osztrák opera fesztiválon sikerült Puccini Turandotját színre vinnem, ahol a 20 előadást, egyenként 5000 ember nézte meg. Ez a 60 méter széles színpad és a projekt monumentalitása miatt marad emlékezetes.
De másfelé is elkalandoztál, ahogy hallottam.
Szövetségi kapitányként irányítottam a magyar RGS válogatottat, dolgoztam szinkronúszókkal, műkorcsolyázókkal, köztük Sebestyén Júliával, aki az athéni olimpián is részt fog venni, de segítettem Béres Alexandrának a világbajnoki felkészülését, sőt Fazekas Attila növendékeinek is készítettem koreográfiát.
Nem is akármilyet – csatlakozik a beszélgetéshez Attila –, az a csapat nagyon fölényesen nyerte meg a versenyét.
Hasznos visszaigazolás egy győzelem, de nem az a fontos – folytatja Michael. Lényegesebb, hogy a gyerekek egy színvonalas helyszínen, egy kiváló tudatformáló közösségben játszva dolgoznak együtt. Nekem is van egy 11 éves lányom, aki szintén táncol, de nem feltétlenül szeretném, hogy ez a profi foglalkozása legyen.
Viszont kiváló alapokat kaphat, bármilyen sportot is szeretne űzni később, a közösség remek, és érzi, hogy tartozik valahová. Aztán, ha úgy alakul, jönnek az eredmények, akár dönthet úgy is, hogy profi lesz – véli Attila.
Manapság, nem csak Magyarországon, de a világ minden részén sok a csellengő gyerek, aki nem tudja, mit kezdjen a szabadidejével – mondja Michael. Ha ebben a korban a fiatalok az utcán próbálják meg eltölteni idejüket, abból nem sok jó származhat. Ezért tartom kiváló kezdeményezésnek, amit Alexandra és Attila csinál, s ezért is segítek nekik, ahol csak tudok. Nem csak az iskolán belül, de azon kívül is. Tavaly együtt rendeztük a jótékonysági Fitness Bált, melyet a fogyatékkal élő gyerekek megsegítésére hívtunk életre.
Mire jut még időd ennyi elfoglaltság mellett?
Elsősorban a Kropf Táncegyüttes művészeti vezetője vagyok. Ez egy 14 fős profi társulat, mely táncos produkciókban szerepel. Őket igyekszem menedzselni, s a műsorok koreográfiáit elkészíteni.
Mikor alszol?
Hát igen (nevet), van olyan napom, amikor reggel fél nyolckor kezdek valahol, és éjjel fél háromig próbálok a sokadik társulattal. Nem egyszerű beosztani az időmet, ráadásul a hétvégeken gyakran fellépünk, így valóban megbecsüljük, ha adódik egy kis idő a pihenésre.
Ezek után meg sem merem kérdezni, milyen egyéb sportokat szeretsz. Ausztriában mindenki síel, te is?
Amíg profi balett-táncos voltam mindenféle veszélyes sporttól el voltam tiltva. Nem focizhattam, nem síelhettem, hisz egy lábsérülés nálam a munkám elvesztését is jelenthette volna. Így gyerekkoromban ezekkel nem igazán ismerkedtem meg. A balettos évek előtt versenykerékpároztam, ez máig megmaradt. Nézni viszont szeretem azokat a sportágakat, melyekben a művészi mozgás szerepet kap. Szakmai ártalom. Kedvencem még a jégkorong, ami viszont nem kisasszonysport.
Melyek azok a tervek, amik mostanában foglalkoztatnak?
Egy hosszú folyamat végén sikerült megszereznem egy gyermekdarab jogát, melyet 1983-ban, Münchenben mutattak be. Az ősbemutatónak az egyik főszereplője voltam, s nagy sikerrel játszottuk. A mű egy német nyelvterületen ismert mesére épül, s remélem Magyarországon is mihamarabb színpadra tudom állítani. Van egy másik felkérésem is, ahhoz Németországba kell majd utaznom, ott egy operett gálát fogunk filmre vinni. De hosszabb távon van egy közös álmunk, amit Attiláékkal szeretnénk megvalósítani. Részleteket nem akarok elárulni, de egy olyan alkotásról van szó, melyben a művészi mozgásformák több műfaját is egy tető alá hoznánk a tánc égisze alatt.
SZ. Z.
