A Föld népességének több mint fele nő. A nők hangulatát, életmódját nagymértékben befolyásolják a női hormonok, és a menstruációs ciklus.
„Nagyon kényes dolog, nem is tudom, hogy írjam meg. Talán fel kellene tételeznem, hogy te is tisztában vagy ezzel, de nem tudom, az ilyen elvont és filozofikus természetű; ember tisztában szokott-e lenni ilyesmivel, a női természet mérhetetlen törékenységével, és hogy mennyire uralkodnak rajta bizonyos testi dolgok. Arra kérlek, jól jegyezd meg magadnak Erzsi dátumait. Egy héttel a dolog bekövetkezése előtt légy elnéző és türelmes a végletekig. Erzsi ilyenkor nem egészen beszámítható. Keresi a civakodást. Legokosabb, ha csakugyan civakodsz vele, az levezeti az ingerültségét. De ne veszekedj komolyan. Gondold meg, hogy egy fiziológiai folyamatról vagy miről van szó. Ne ragadtasd el magad, ne mondj olyasmit, amit később megbánnál, és főképp ne engedd, hogy Erzsi mondjon olyant, mert később nagyon megbánja, és az rosszat tesz az idegeinek.”
Szerb Antal: Utas és Holdvilág (1937)
A menstruációt megelőző 2-14 napban szinte minden nőnél, különböző testi és lelki tünetek jelentkeznek. Egy felmérés szerint közel 100 féle jele lehet a közelgő menstruációnak. Általában a menstruáció felléptekor ezek megszűnnek. Ezt a tünet együttest nevezzük praemenstruális szindrómának, röviden PMS-nek. Az USA-ban végzett felmérések szerint a fogamzóképes nők 75-95 százalékánál észleltek praemenstruális tüneteket. Még ma is sokan úgy gondolják, hogy az ebben a bizonyos időszakban jelentkező kellemetlen tünetek természetesek. Az elmúlt két évtized kutatásai bizonyítják, hogy a PMS 90 százaléka ma már gyógyítható. A menstruációs ciklus átlagosan vett 28 napja alatt, az egymással összefüggően, és egymásra hatva, változások mennek végbe az agyban, a petefészekben, és a méhben. A petefészekben az első 14 nap alatt következik be a tüsző érése, majd a 14-ik napon a tüszőrepedés és a petesejt kilökődése zajlik. A második szakaszban a sárgatest képződés követhető nyomon. A petefészekben termelődő hormonok közül az ösztrogének (melyeknek, a női reproduktív szervek kialakulásában van fontos szerepük) szintje az első 10 napban alacsony, a következő 5 napon keresztül emelkedik és eléri a csúcsot. Mindez az ovulációt (tüszőrepedést) kicsit megelőzve történik, majd fokozatosan csökken az ösztrogének szintje, és végül a ciklus utolsó harmadában egy kisebb csúcsot létre hozva, újra az eredeti alacsony szintre tér vissza.
A progeszteronok, amelyeknek a terhesség során jut jelentős szerep, az első 14 napon viszonylag alacsony szinten vannak, a ciklus második felének közepén érik el a csúcsot, majd fokozatos csökkenést mutatnak. A méh fala, a ráható hormonok hatására először megvastagszik, felkészülve az esetleges terhességre, majd a 28-ik napon vérzés kíséretében elkezdődik a lelökődés, ami 4-5 napon keresztül tart. A női nemi hormonok közül a kutatások leginkább az ösztrogének felé irányultak. Olyan pszichoaktív molekuláról van szó, mely hatással van a hangulatra, általános állapotra, életminőségre. Fontos szerepe van, a reproduktív időszakban kialakuló női depresszióban. Az ösztrogén és progeszteron ingadozása depresszióra és szorongásra hajlamosít. A progeszteron az alvászavarok és a szorongásos tünetek felerősödésében játszik szerepet. PMS-re jellemzőek a lelki és testi tünetek egyaránt: labilitás, ingerlékenység, düh, esetleg fokozódó aktivitás; szorongás, feszültség, idegesség, nyugtalanság, önkicsinylő gondolatok. Csökkent érdeklődés a megszokott időtöltésekben, energiátlanság, koncentrálási nehézség. Étvágytalanság vagy ennek az ellenkezője, falási rohamok, „megkívánások”, álmatlanság vagy aluszékonyság. Fizikai fájdalmak, mellfeszülés, puffadás, súlygyarapodás. Napjainkban ajánlatos megkülönböztetni a praemenstruális szindrómát és a praemenstruális dysphoriás betegséget (PMD
D). A PMDD-t olyan PMS-nek foghatjuk fel, melyben a tünetek már elég súlyosak ahhoz, hogy hosszan tartó diszfunkciót váltsanak ki. A nők 5-6 százalékát érinti, életviteli zavarokat, családi, munkahelyi konfliktusokat okoznak.
Kifejezett depressziós hangulat, állandósult szorongás, koncentrálási nehézségek, letargia, fáradtság kíséri ezt a betegséget. A PMS illetve annak súlyos formája a PMDD jelentősége nemcsak abban áll, hogy a fogamzó képes nők nagy részét érinti. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a női bűncselekmények 44 százaléka a késői luteális fázisban történik, abban a szakaszában a női ciklusnak, amelyekben a PMS-PMDD tünetek is jelentkeznek. Szakirodalmi adatok pedig arra utalnak, hogy etiológiai kapcsolat lehet a PMS, a depresszió, és a post-partum blue (szülés utáni lehangoltság) között. Érdemes mindenkinek feljegyeznie egy naptárba 1-2 hónapon keresztül, a tünetek jelenlétét, illetve erősségét 1-enyhe, 2-közepes, 3-erős minősítéssel. Ez kontrollérzést nyújt a legtöbb nő számára, és ugyanakkor információt szolgáltat az orvosnak is. A PMS kezelhető. Enyhe esetben megfelelő diétával, súlyosabb esetben gyógyszeres terápiával. A rendszeres testmozgás, meditatív, relaxáló foglalatosságok ajánlottak, illetve a sebészeti megoldás makacs esetekben.
Dr. Süli Ágota
Pszichiáter szakorvos
