Beköszöntött   végre a várva várt forró nyár, ezzel a népszerű vízisportok szezonja is megindult. Hasonlóan más szezonális jellegű sportokhoz, ilyenkor ugrásszerűen megnő az ezen sportággakkal kapcsolatos, jellegzetes sérülések száma.

 

Különösen sok „veszélynek van kitéve” a csukló és a kéz. Vízpartokon számolni kell a rovarcsípés lehetőségével, mely leggyakrabban kis bőrpírral, viszketéssel járó szúnyogcsípés. Ennél sokkal kellemetlenebb tünetekkel jár a méh- vagy darázscsípés. Ilyenkor a csípés helyén kifejezett ödéma (vizenyő) alakul ki szinte másodperceken belül, szúró fájdalom, viszketés kíséretében. 

A duzzanat leglátványosabb a lazább szöveti felépítésű kézháton. Szerencsére ritka, de félelmetes szövődménye lehet a méh- vagy darázscsípésnek arra érzékeny egyénekben pillanatok alatt kialakuló allergiás reakció, mely a légutak vizenyője (ún.Quincke -ödéma) miatt életveszélyes állapotnak minősül és azonnali orvosi beavatkozást tesz szükségessé.

A csak lokális tüneteket okozó darázscsípés helyén célszerű a bőrt antihisztamin tartalmú kenőccsel bekenni és hűteni, lehetőség szerint azonban minél hamarabb orvosi tanácsot kell kérni. A kullancscsípésről és annak veszélyeiről napjainkban igen sokat hallunk. Jelen összefoglalóban a részletek mellőzésével csak azt hangsúlyoznám, hogy a kullancs egyszerűen eltávolítható, orvosi segítség ritkán indokolt.  

 

A kéz bőrének egyik leggyakoribb elváltozása a vízhólyag. A nyári vizisportok közül a kajakozás, a kenuzás és az evezés során találkozunk a tenyéri felületen kialakult bullákkal. Ilyen esetben a további sporttevékenységet fel kell függeszteni, hogy megakadályozzuk a további irritációt. A hólyagok falát szándékosan nem szabad eltávolítani, mert ezzel utat nyitunk a fertőzéseknek. A feszülő vízhólyagok falát steril tűvel célszerű megnyitni, majd steril kötéssel fedni.

 

Komolyabb bőrsérülések vitorlázás kapcsán fordulhatnak elő. Hibás manőverezésnél a   hátszél vitorla kötele mintegy „végigszántja” a tenyeret, ezzel horzsolást, súlyosabb esetben égési sérülést eredményez. Amennyiben a vitorlázó a kötelet idejében nem engedi el, és a kötél a fordító csigához vagy racsnihoz ér, a kézen akár súlyos roncsolt sérülés, nyílt törés is létrejöhet. A vitorlarúd (boom) átcsapása elsősorban fejsérülést okoz, azonban előfordulhat, hogy a kézre vagy az alkarra csapódik, és zúzódás vagy törés a következménye.

Nagyobb hajóval és nagyobb szélben történő vitorlázásnál ezek a sérülések nyilvánvalóan súlyosabbak lehetnek, hiszen a ható erők nagysága is többszörösére nő. A kéz horzsolásos sérüléseinél elsősegélyként a bőr fertőtlenítése és steril kötéssel való fedése javasolt amilyen gyorsan csak lehetséges, hogy megelőzzük a fertőzéseket. Duzzanattal járó fedett sérülések (zúzódások vagy törések) esetében fontos teendő a hűtés valamint a sérült kéz felpolcolása, az alkar kendővel történő rögzítése.

A sérültet mihamarabb szakorvosi ellátásban kell részesíteni, illetve baleseti sebészetre kell szállítani. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni a megelőzés jelentőségét; védőkesztyű viselése esetén a bőrsérülések nagy része elkerülhető!

 

Jet Skizés, szörfözés, vízisízés közben a nyílt kézsérülések ritkák, akut sérülésként inkább rándulások, húzúdások fordulhatnak elő. Legsérülékenyebb a csukló és a hüvelykujj alapízülete. Ezen ízületek rándulása enyhe duzzanattal, fájdalommal, mozgásbeszűküléssel jár. Hűtés, borogatás, nem szteroid tartalmú kenőccsel vagy géllel történő kezelés, a csukló rögzítése rugalmas pólyával csökkenti a panaszokat. Szakorvosi vizsgálat azonban mindenképpen indokolt, hiszen pontos diagnózist kell felállítani.

Előfordulhat, hogy minimális tüneteket okozó, „banális   rándulásnak” vélt sérülés miatt a sérült nem fordul orvoshoz, majd később, hónapok vagy évek múlva, elhúzódó vagy visszatérő panaszok miatti kivizsgálás során derül ki egy korábban elszenvedett csonttörés (pl. sajkacsont törés), repedés vagy szalagsérülés. Az esetek többségében ilyenkor csak hosszas konzervatív terápia vagy helyreállító sebészi beavatkozás vezet gyógyuláshoz. A korán felállított, pontos diagnózis és kezelés vezet tehát a legjobb funkcionális eredményhez.

 

Az akut sérülések mellett említést kell tennünk a krónikus túlterhelésből adódó sportártalmakról is. A rendszeresen szörfözőknél, kajakozóknál, evezősöknél nemegyszer találkozunk ínhüvelygyulladással. Jelentkezhet heveny tünetekkel, majd igen gyakran krónikussá válik. A kézháti oldalon a feszítő ínhüvelyek, a tenyéri oldalon a hajlító ínhüvelyek gyulladása okozza a fájdalommal, duzzanattal, mozgáskorlátozottsággal járó, gyakran átmeneti javulás után kiújuló sportártalmat.  

A teniszkönyök a – tenyérrel felfelé néző helyzetű – könyök külső oldalán a csont-ín-izom anatómiai egységben alakuló krónikus gyulladás. Nevével ellentétben nemcsak teniszezőknél alakulhat ki, hanem minden olyan sporttevékenység kapcsán, amikor a csukló-feszítő és az alkart kifelé forgató izmok tartós terhelésnek vannak kitéve. A golfkönyöknek nevezett tünetegyüttes a teniszkönyökhöz hasonló mechanizmussal alakul ki, azonban a könyök belső oldalán jelentkezik, tehát a csukló hajlító és az alkart befelé forgató izmok terheléséből adódó kórkép.

A sportártalmak tüneteinek első megjelenésekor, tehát az akut fázisban első ellátásként pihentetés, rögzítés, borogatás, nem szteroid tartalmú készítmények helyi alkalmazása (kenőcs, gél) hatásos lehet. Eredményes gyógyuláshoz azonban csak szakorvosi kivizsgálás és szakszerű, tartós, komplex (gyógyszer és fizioterápia), esetleg műtéti kezelés vezethet. Megelőzésükben nagy szerepe van a terhelés előtti bemelegítésnek, a megfelelő sporteszköznek és az ún. profilaktikus külső rögzítőknek (bracek) továbbá a jó általános kondíciónak.   

 

Dr Balajti Noémi

kézsebész szakorvos