Hurrá, nyaralunk! Mennyire vártuk! Magunk mögött hagyni a munkahelyi gondokat, a gyerekek bizonyítványát, a hétköznapok taposómalmát… és bizony a hétköznapok önfegyelmét is! Napoztunk, fürödtünk és ettünk-ittunk.

 

Késői vacsorák a Balatonparton, a tengerparton, utána fagyihegyek. Hazajöttünk. Néhány plusz kilóval és persze lelkiismeret furdalással. Ez az időszak hasonlít egy kicsit az újévre, amikor valós, vagy betarthatatlan fogadalmakat teszünk. Többek között meg akarjuk reformálni a táplálkozásunkat.

Nem mindig tudjuk, hogyan fogjunk hozzá, hiszen a megszokás nagy úr! Lehet lépésről lépésre, de megvalósítható radikálisan, egyik napról a másikra is. (Ez utóbbihoz általában komoly motiváció, például betegség kell.) Táplálkozásunk átalakítását nem szabad összetéveszteni a fogyókúrával, bár a szervezet méregtelenítése, a sok zöldség, gyümölcs és gabona automatikusan súlyveszteséget eredményez azoknál, akik addig finomított élelmiszereket, konzervált termékeket, és üres kalóriákat tartalmazó ételeket fogyasztottak. Hogyan lehetünk sikeresek, hogyan érhetjük el, hogy testünk az év 365 napján szabadnak érezze magát?

 

Fogalmazzuk meg az okot!

 

Miért akarom megreformálni a táplálkozásomat? Elnehezültnek érzem magam, már nem vagyok olyan fitt, mint néhány éve, már nem esnek jól a nehéz ételek, féltem az egészségem… Mindannyian találunk okot a változtatásra!

 

Gondoljuk át a megoldásokat!

 

Először is készítsünk listát azokról az élelmiszerekről, amelyeket teljesen kiiktatunk az életünkből, illetve amelyeknek a fogyasztását lehetőleg a minimumra csökkentjük. Már Paracelsus is úgy vélekedett, hogy az adag dönti el, hogy valamiből méreg lesz, vagy orvosság. A listánk ne legyen olyan szigorú, amiről már előre tudjuk, hogy betarthatatlan számunkra. Ha étrendünk megreformálása újabb stresszforrást jelent, nem érhetünk el eredményt!

 

Mi az, amit viszonylag könnyen megtehetünk?

 

Először is csökkentsük a cukorfogyasztásunkat. Az átlagos étkezésben a szervezetbe bevitt cukor kb. 75 százaléka feldolgozott ételekben található. A „fehér méreg” tehát nem csak kézzelfoghatóan, kristálycukor formájában jelent veszélyt, hanem üdítőitalokban, nem teljes kiőrlésű péksüteményekben, süteményekben, ízfokozóként félkész ételekben. Nem érezzük hiányát a finomított cukornak, ha elsajátítunk néhány olyan praktikát, amellyel helyettesíthetjük.

 

Itt van mindjárt az aszalt gyümölcs. A reggeli kásánkat, müzlinket édesítsük mazsolával, aszalt szilvával, szárított ananásszal. Készíthetünk édesgyökérből is főzetet, ezzel édesíthetjük teánkat, süteményünket. Mézet is használhatunk, persze csak módjával. De ha mindenáron cukor, akkor vásároljunk bioboltban jó minőségű barnacukrot, és ebből az idő múlásával próbáljunk egyre kevesebbet felhasználni ételeinkhez.

 

A másik „fehér méreg” a só. A méregtelenítés során különösen fontos a só mennyiségének visszaszorítása, hiszen vizet köt meg, ezzel együtt a szervezetből felszabadult, a folyadékkal távozni akaró mérgeket is. De hát mit helyette? Ismerjük meg a fűszernövényeinket, és használjuk őket bátran! A bioboltokban kapható sómentes ételízesítők is mindig legyenek kéznél! De ha mégis só, akkor nagyon kevés, és tengeri legyen.

 

A harmadik elfelejtendő fehér élelmiszer a finomított liszt. Manapság egyre nagyobb a kínálat teljes kiőrlésű lisztekből, vásároljuk ezeket. Minden elkészíthető belőlük, ami finomlisztből. Száraztésztát is teljes kiőrlésűt válasszunk, például tönkölybúzából. Íze, zamata biztosítja, hogy pirított magvakkal vagy pestóval akár önálló ételként is az asztalunkra kerülhessen.

 

Meglepő ugyan, de az eddig leírtak egyetlen megszokott ételt sem zárnak ki, egyszerűen csak más alapanyagokat javasolnak. A jelszó: mindenből a legtermészetesebbet, a finomítatlant!

Készítsünk egy másik listát is, ezen az szerepeljen, hogy milyen új élelmiszerek szerepeljenek az éléskamránkban. Reneszánszát éli a reformkonyhában a köles és a hajdina. Az ókorban a kölest a gabonák isteneként tisztelték.

 

A mostani idős korosztály a szegénység szinonimájaként emlegeti, felidézve régi ízetlen kása-élményeit. Pedig milyen finom ételeket készíthetünk mindkettőből, ha egy kicsit szabadon engedjük a fantáziánkat, gondosan megválogatjuk a fűszereket, a hozzájuk adható zöldségeket vagy éppen gyümölcsöket. Ki hinné, amíg nem próbálta, hogy a hajdinával töltött paprika a megszólalásig hasonlít a hússal töltött változathoz?!

 

Lehet a kamrában árpa, zöldbúza, zab – használjuk őket levesbetétként vagy egytálételekbe.

A csicseriborsót ezentúl ne csak a gyerekdalból ismerjük, hanem készítsünk belőle salátát, pástétomot! Ecetünk legyen biológiai erjesztésű, ne ecetsavból készült! Salátáinkhoz próbáljuk meg a balzsamecetet. Kezdetnek talán ennyi elég is, de az éléskamra és a hűtőszekrény tartalmának átrendezése korántsem ért véget. A következő számban folytatjuk.

 

Végül álljon itt néhány aktuális jó tanács!

 

Fogyasszunk elég folyadékot, ami gyógytea és szénsavmentes ásványvíz legyen. Ezek mennyisége érje el a napi 3 litert. A szeptember kiválóan alkalmas arra, hogy görögdinnye-kúrát tartsunk. Szemeljünk ki a héten egy, esetleg két napot, amikor a munkahelyünkön nem vagyunk túlzottan leterhelve, és ezen (ezeken) a napon (napokon) fogyaszszunk csak görögdinnyét, bármilyen mennyiségben.

 

A vállalkozó kedvűek megszórhatják pirospaprikával, ez pikáns ízt kölcsönöz a gyümölcsnek, és gátolja a belső erjedést. A dinnye több mint 90 százalékban vizet tartalmaz, így remek méregtelenítő, veseöblítő hatású. Minden változtatás az agyban dől el, és ha szívvel-lélekkel akarjuk, testünk az év 365 napján könnyebb, egészségesebb lesz – tehát a szabadsága nem csak 14 napig tart.

 

Pápai Annamária

reformszakács