A felnőttkorba tartó utazásra szánt idő felszólítás a harcos útra. A mennydörgő évek minden élénksége, szépsége, nehézsége és kérdése erőpróba, kihívás, hogy döntsük el, mi módon kívánunk haladni az életben. A természeti népek hiszik, hogy ez a célja a kamaszkor viharos időszakának, a mennydörgő éveknek – ilyenkor kötelezzük el magunkat a harcosok ösvénye mellett.
Egy ősi életbölcsesség szerint, a mennydörgésben jut kifejezésre a civilizáció változási és fejlődési esélye. Amelyik társadalom nem figyel a mennydörgésre, illetve félelemből nem használja fel az erejét, az belepusztul. Nem nyomhatjuk le, nem fojthatjuk el ezeket az erőket, mert úgyis a felszínre kerülnek.
A szellemi „harcosság” ősi hagyománya Tibet, Kína, India, Korea, Japán, Afrika, Észak- és Dél-Amerika indián lakossága, és az ősi kelta kultúrák eleven valósága. Valamennyi hagyományban, közös a szellemi harcosság lényege: hiszik, hogy az alapvető emberi bölcsesség mindenkiben megvan, hozzá tudunk férni, és segítségével megoldhatjuk nehézségeinket, és boldogabban élhetünk. S, ha a mennydörgés mérhetetlen erőit okosan használjuk fel, célszerűen alkalmazhatjuk felnőttkorban is. Ugyanez az energia rombolhatja az embert, ha rosszul alkalmazzuk, vagy elfojtjuk.
A szellemi harcos tetőtől talpig ember, aki megértette az önmagában rejlő hatalmas lehetőséget, és hisz ennek az erejében. Az igazi harcos félelem nélkül keresi a boldogságot és az élet értelmét. Szellemi harcosként élni azt jelenti, értékes életet élünk, az egész részeként, mert megértjük, mit jelent, hogy minden, mindennel összefügg. A szellemi harcos kiválóan elboldogul korunk világában, de elfogadja rokonságunkat és szoros, kölcsönösen függő kapcsolatunkat a szellemi világgal. A szellemiség (spiritualitás) nem valami homályos fogalom, nem is vallási tantétel, hanem egyszerűen az emberi természet hatékony része. Mindenkiben megvan. S mivel megvan, számtalan módon kifejezhető. A spirituális energia legerősebben a mennydörgő éveket hatja át, ez minden idők társadalmának egybehangzó tapasztalata. A spirituális energia, ösztökél néhány alapkérdés feltevésére: Mi az élet értelme? Honnan jövünk? Miért élek itt a Földön?
„Azt mondják, szép vagyok, de én nem érzem magam szépnek. Azt mondják bátor vagyok, de igazság szerint, tele vagyok szorongással és félelemmel. Azt mondják, kövessem az álmaimat, a szüleim mégis azt sugallják, valami baj van a döntéseimmel. Azt mondják, maradjak a családi fészek közelében, holott én messze akarok költözni, új helyeket szeretnék látni. Azt mondják, legyek türelmes, de én most azonnal el akarom kezdeni az életemet! Azt mondják, ne féljek, de úgy érzem, mintha nem tetszene nekik, amit én szeretnék. Egyszerűen EL AKAROK MENNI! Felkészültem rá.”
Alexa, 22 éves
Alexa szülei attól tartanak, hogy lányuknak a koreográfusi pályáról dédelgetett álma, nem józan álom. Úgy gondolják, komolyabb pályát kellene választania. Amikor Alexa 18 éves lett, a szülők sikeresen lebeszélték egy dél-amerikai utazásról, amire diáktársaival ment volna, mondván, túl kockázatos. Alexa ma tele van szorongással. Kész a felnőtt életre, de a szülei jóváhagyását szeretné a terveihez. A szorongása, az elnyomott mennydörgő energia egyfajta kifejezése. A te álmaidat támogatják?
Mert az ilyen álmok és törekvések a spirituális út alapjai. Vágyódásaink és kívánságaink ösztönöznek, hogy hozzáfogjunk, és éljük a saját életünket. Mindenkinek ki kell taposnia a saját ösvényeit, s a maga útját kell követnie. Minden mennydörgés-energia mögött, mély spirituális sóvárgás rejlik. Jó, ha tudod, főleg, mert nyilván te is rájöttél már, ezt az erőt egyesek gyakran félreértik. Pedig érzelmi túlzás nem létezik. Az a fontos, hogyan és mire használod tomboló erődet. A kamaszkor és a fiatal felnőttkor, az egyéni félelmekhez és reményekhez hasonlóan, az önállóság felé taszigálja az embert. Az erő lehet az alkotókészség, de a negatív magatartás forrása is, attól függ, miként használjuk.
A kamaszkor keresztút, nevezetes pont. Az ember már nem gyerek, de még felnőtt sem. Ha jobban belegondolunk, mintha egy hatalmas hegy tetején állnánk. Hátranézhetünk, és látjuk honnan jöttünk, előre nézünk, s láthatjuk, merre tartunk. A kilátóból szétnézni lehetőség. A Mennydörgő évek is egy lehetőség, segít a gyermekeknek és a szülőknek, ép testtel és lélekkel túlélni ezt az időszakot úgy, hogy a kamaszok oly törékeny alkotókészsége, sőt humorérzéke is érintetlen maradjon.
Julie Tallard Johnson – Mennydörgő évek, Bestline Kiadó, Budapest, 2002.
