A párválasztás eleve elrendeltségét vakon elfogadni éppoly tévedés, mint minden kudarcot a könyörtelen sorserőkre hárítani. A módszer megmutatja, hogy két egyéniség vagy egymást kiegészítő, vonzó elemeiből tevődik össze, vagy tulajdonságaik, „csillagaik” kibékíthetetlenül harcolnak egymás ellen.
Ha következetesen alkalmazzuk e csalhatatlan mértéket, elkerüljük a biztos bonyodalmakat. A két karakterkép több szempontból való összehasonlító elemzése oly egyszerű, világos és törvényszerű végösszeget eredményez, mint egy-egy elemi számtani művelet. Íme néhány példa rá:
a. két becsvágyó, diktatórikus hajlamú, ugyanazon a síkon egyformán érvényesülésre törő karakter a házasság klauzúrájában feltétlenül békétlenül fog élni egymással, s előbb-utóbb eluralkodik közöttük a szembefordított pozitív pólusok taszítása.
b. Közös szellemi érdeklődés hiánya még akkor is szakadékot nyit két ember között, ha egyik közülük szelíd, passzív és alkalmazkodó.
c. A párválasztás akkor a legszerencsésebb, ha a kettőben kiegészítő elemek találkoznak. Tehát, ami egyikükben – (mínusz) vagy semleges, az a másikban + (plusz) tendencia. A képletet legegyszerűbben az energiajelleg három síkon való összevetésével állíthatjuk fel. Tévedések elkerülése végett még hozzá kell tennünk: nem intelligenciaszintről, hanem kizárólag negatív vagy pozitív erőállapotról van szó.
Ha például a férfi szellemileg kreatív, kirobbanóan aktív, kezdeményező, szuggesztív egyéniség, érzelmileg viszont passzív, gátolt, fizikailag is viszszahúzódó, bizonytalan, népszerű kifejezéssel élve: „élhetetlen”, akkor egy szellemileg inkább passzív, elfogadó, tükröződő női intellektus való mellé, aki ugyanakkor érzelmileg aktív, kezdeményező, fizikai síkon pedig ötletes, bátor és élelmes. Néha a nemek közt éppen fordított a képlet. A nő agya masculin és a férfi az elfogadó, tükröző fél.
De számtalan változatban variálhatjuk a viszonylatokat. A következő ábrák jó kapcsolatokat mutatnak:
A most következő kapcsolat viszont már némi bonyodalommal fenyeget. Sok vitát, külön véleményt mutat szellemi síkon, s a nő akarati energiái következtében esetleg szakadást a fizikai síkon. Ugyanakkor azonban titkos szenvedést és megbánást érzelmi vonatkozásban:
F N
Mentálsík + +
Asztrálsík + –
Fizikai sík + +
Egy másik képlet heves indulatoskodásra és hűtlenségre enged következtetni mindkét fél asztrális-fizikai aktivitása miatt:
F N
Mentálsík +
Asztrálsík + +
Fizikai sík + +
Az egész rossz összetétel ilyen képet mutat:
N F N F
Mentálsík + + + +
Asztrálsík + +
Fizikai sík + + –
– mert minden síkon kirajzolja az éles szembenállást vagy azonos ernyedtséget.
E néhány példa csak utalni kíván arra, hogy a párválasztás külső feltételei mennyire megtévesztők sokszor. Konvencionális szabályok egyáltalán nem alkalmazhatók rá, legfeljebb ritka kivételként. Minden képlet teljesen egyéni, és nem felszínes, hanem a tudattalanban kirajzolódó hiányérzet vagy kóros túlsúly erővonalaiban mutatkozik meg. S ha ezek az erőtendenciák egymást kiegészítik, akkor jó a kapcsolat. Ha diszharmonikusak egymáshoz és ütköznek, akkor nem jöhet létre jó kontaktus. Az emberek e titkos, teljesen személyes erővonaltérkép alapján vonzódnak a náluk jóval idősebb vagy mindenki másnak esetleg terhes tulajdonságokkal bíró, bőbeszédű, szeszéjes, akaratos, nyugtalan, előnytelen külsejű, talán torz partnerhez, és remekül érzik magukat vele. Mert ahol bennük koilon van (s ez nemcsak a freudi szexszimbolikára vonatkozik), azt a másikból előrajzoló lelki-szellemi phalloszábra kitölti.
d. A legideálisabb kapcsolat feltétele az egymást mindhárom síkon kiegészítő és kielégítő energiák találkozása. Ez azonban ritka dolog, szinte rendhagyó kivétel. Az összetartozás kötőanyaga azonban igen erős, sőt szétszakíthatatlan lehet akkor is, ha a kontaktus szellemi-érzelmi síkon maximális intenzitású. Ez több esetben kizárja, mint elősegíti a kielégítő szexuális kontaktust, mégsem vezet szakadásra. A kizárólag animális kötőanyag a mentálisan gazdátlan felett veszélyes kísértésnek teszi ki. Mert nemcsak a fizikai és asztrál-, hanem a mentáltest is állandóan kontaktust keres. Míg a csak szexuális hiányérzet a magasabb síkok számára elégtelen kapcsolatokra talál, addig a szellemi indíttatás megidézhet olyan kapcsolódást, amely elemi erővel tépi szét az alacsony régiókban létrejött kötést.
Most nézzük meg a karma szerepét az érzelmi válságok szakadással végződő eseteiben. Vitán felül áll, hogy az elkerülhetetlen szükségesség ellenére mindkét fél minden sebért, amelyet okozott, megfizet az utolsó fillérig. Az is igaz, hogy a botránkozások szükségesek, de „jaj a botránkoztatónak”. A valóságban azonban ez sem pörölyként lecsapó merev és könyörtelen törvényszerűség.
Amit soha ne mulasszunk el
1. Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk, valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.
2. Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.
3. Az érdeklődést hogylétünk, érzéseink, gondolataink, ügyeink és kívánságaink iránt csak úgy várhatjuk el, ha mi sem siklunk át szórakozottan partnerünk dolgai fölött. Ne rázzuk le tehát bokros teendőink és a személyünkkel való izzóan fontos foglalkozás közben a kérdést azzal, hogy a másik ügyei érzései, gondolatai úgyis rendben vannak, megszokott síneken futnak, és alaposan ismerjük őket.
4. Az életérzés hőfoka, ereje nemcsak a megfelelő fizikai tevékenységtől, hanem attól is függ, hogy milyen filozófiai-esztétikai intenzitásban tudunk élni. Ha két ember minden szép és jó reflexét megosztja egymással, csodálatos anyagából szőnek kötőanyagot, különböző egyéniségük között. S ez a szálszövevény lassanként mágikus szövetséggé válik.
5. Soha ne fukarkodjunk kedves, dicsérő szavakkal, ha partnerünk valóban rászolgál, vagy önmagának bizonyságul igényli. A biztató, vigasztaló, elismerő szavak igazán nem kerülnek pénzbe, s annyi energiába sem, mint az ingerült, barátságtalan jelzők, indulatszavak elgondolása.
6. Az apró szolgálatokat, figyelmességeket soha ne hagyjuk köszönet, örömünk kinyilvánítása és elismerése nélkül!
7. Ne feledkezzünk meg közös kis ünnepeinkről. Ezek olyan rituálék, amelyek ébren tartják kapcsolatunk szellemi-érzelmi tüzét, a titkos belső templomban. Egyetlen emberi cél sem valósulhat meg kultusz nélkül!
8. Ne csak gondjainkat, hétköznapjainkat, küzdelmeinket, problémáinkat osszuk meg egymással, hanem tegyük színessé együttléteinket azzal is néha, ami édenien gyermeki, örökifjú és játékos bennünk.
9. Ha társunknál valami tartós, görcsös állapotot ismerünk fel, amelyet nem tudunk szavakkal megközelíteni, ne mulasszuk el kitartó, gyöngéd érzésekkel és gondolatokkal való fölkeresését, amikor alszik!
Részlet Szepes Mária
A szerelem mágiája c. könyvéből (Édesvíz kiadó)
