A zene, az kell – szól épp a Valahol Európában című musical főslágere az autórádiómon, és a Kelemen Katával folytatott beszélgetés során a fejemben marad a dallam. Csak a szöveg alakul át: A TÁNC, AZ KELL… – így módosul. Kata szavaival: “A tánc boldogság! Egyszerűen nem tudom megfogalmazni másként. “

 

 
A tánc boldogít
 
Láthatóan kifulladtál…
K. K.: Igen, mostanában nagyon sokat gyakorolok – mondja Kata.
 
Nem a tánckurzusaid miatt vagy fáradt?
K. K.: Nem, júniusban lesz a Vasas Pasarét Sportcentrumban egy nemzetközi és hazai hip-hop workshop, és arra készülök, ott tartok majd táncórákat.
 
TÁNC A JOGON
A hip-hop a kedvenced. Talán ez a tánc az, amely a legközelebb áll a sporthoz. A többi táncstílusban inkább az érzelem, a partner a fontosabb, mint a sport, bár nyilván ott is meglesz az izomláz.
K. K.: A hip-hoppal találkoztam először, így aztán ezt kedveltem meg nagyon, de lehet, ha egy másik táncstílusba kezdek, akkor az lett volna az életreszóló nekem. Amit az aerobikban annak idején megtanultam, az akrobatikus elemekre gondolok, azt itt felhasználhattam. A versenyaerobikos múltam okán erősségre, tartásra és lazaságra tettem szert.
 
Az aerobik volt az első sportod, amit versenyszerűen műveltél?
K. K.: Nem. Az aerobiknak is volt előzménye: 14 éves koromig szertornáztam.
 
Hogy köt ki egy versenyszerűen sportoló, táncoló lány a jogi egyetemen?
K. K.: Talán a szüleim is közrejátszottak ebben, szerették volna, hogy legyen egy stabil hátterem, pedig igazából negyedikes gimnazistaként én a sportversenyeim miatt már magántanuló voltam. Akkoriban versenyaerobikoztam, és annyifelé utaztunk, sokszor külföldre is, hogy egyszerűen nem tudtam volna másként megoldani a tanulást.
 
Az egyetemet hogy „oldottad“ meg?
K. K.: Állandóan edzésen, próbákon voltam, és hát mivel az ember egyszerre nem lehet két helyen, alig jártam be az órákra. Aztán jött a másfél hónapos vizsgaidőszak, amikor éjjel-nappal tanulnom kellett, pótolnom az elmaradottakat. Bizony, a vizsgaidőszak végén már komoly elvonási tüneteim voltak, mert ilyenkor annyit kellett tanulni, hogy nem maradt idő a táncra. De valahogy minden megoldódott.
 
Végzett jogász vagy. Gondolom, nem volt kérdés, mit csinálsz a jogi diplomáddal .
K. K.: Az utolsó évben jelentkeztem a Táncművészeti Főiskolára, és nagyon boldog voltam, hogy felvettek. Ez az én világom, a tánc. Boldog vagyok, hogy így döntöttem. Már két éve, hogy ott modern táncot tanulok.
 
A SZERTORNÁSZNŐ ESETE
Mit jelent Neked a tánc?
K. K.: A tánc boldogság! Egyszerűen nem tudom megfogalmazni másként. Szerelem.
 
A szerelmed mit szól hozzá?
K. K.: Ő pontosan érti. Neki is ugyanezt jelenti a tánc: hisz ő is táncos.
 
Az egyik sportvilágcég reklámarca lettél. E vállalat elindította az „Ez vagyok én“ elnevezésű kampányát: az egész világon a nőkért, a női sportért és a nők eredményeinek elfogadtatása mellett érvel. Szerinted is szükséges program ez?
K. K.: Nagy megtiszteltetés volt, hogy Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó, Papp Krisztina hosszútávfutó és Sulija Vivien aerobikoktató mellett táncoktatóként én is képviselhetem ezt a programot. Tulajdonképpen e kampány során jöttem rá, hogy igen, ennek a népszerűsítése nagyon is időszerű. …gondoljunk csak arra, mennyien imádják a focit, ami tipikus férfi sport. És kik tudják, hogy Magyarországot ki képviseli majd az olimpián mondjuk női szertornászként…?
 
Hát…
K. K.: Erről van szó.
 
Nem vagy egy feminista típus.
K. K.: Nem is kell annak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, a nőnek háttérbe szorított a sportban a helyzete – egy-két sportágat kivéve, ahol szintén kiválóan teljesítenek.
 
Ezt olyan jogászosan mondtad. Használod
azért a jogot?
K. K.: Nem azt mondom, hogy profi szakember vagyok, de versenyszerződéskötéskor résen vagyok, és képes vagyok a sorok között is olvasni. Pontosan tudom, egy kétes kérdésnek hol kell utána nézni. Ha mégis elakadnék, akkor pedig azt tudom, melyik volt egyetemi csoporttársamat hívjam fel. Egyébként táncoktatóként sok tanítványom keresi bennem a jogászt, aprócseprő ügyekben kérnek segítséget.
 
Tehát hip-hop segítesz.
K. K.: …amiben tudok.
 
VISZ A ZENE
A hip-hop korhoz kötött? Mikor illene elkezdeni?
K. K.: Van gyerekcsoportom is, 8 éveseket már versenyre viszek, de tanítok felnőtteket is, sosem késő elkezdeni. Nagy sikernek éreztem táncoktatóságom elején, hogy már a második órán látszott a tanítványaimon a fejlődés. És élvezték a mozgást. A hip-hop olyan, hogy visz a zene, rengeteg élményt ad.
 
Világversenyeken is indulnak a tanítványaid. Tavaly a kicsik, a 8 évesek elsők lettek, a nagyok – ők 16 évesek, vagy annál idősebbek –, pedig 3. helyezést értek el két éve. Mi hajt téged ennyire?
K. K.: Talán az, hogy azt csinálom, amiben örömömet lelem.
 
Mondtad, a tánc az boldogság.
K. K.: Ezért igyekszem népszerűsíteni. Nemcsak az „Ez vagyok én“ kampányban, hanem versenyek szervezése révén is. Május 25-én például a Danceunit országos táncversenyt immár második éve szervezzük meg: 8 éves kortól versenyezhetnek a kicsik, de a felnőttek sem maradnak ki, akár 35 évesek is nevezhetnek. A lényeg: a tánc szeretete.
 
Ezt a versenyt Te találtad ki?
K. K.: A versenyzést magát nem, de külföldi verseny mintájára én szervezem. Azért nem egyedül, Anyukám is sokat segít. E verseny révén a gyerekek megmutathatják, mit tudnak, és így sikerélményhez juthatnak.
 
Nincs kudarc? Aki nem győz, az se bánkódik?
K. K.: Szinte garantált az öröm, hiszen minden gyerek kivétel nélkül ajándékot kap. Személyes kedvencem a táncpárbaj, amely tavaly, az első ilyen versenyen nagy sikert aratott a közönség körében. A lényege az, hogy a két rivális csapat a színpad két oldalán helyezkedik el, középen pedig a DJ. És megszólal a zene, amire a két csapatnak egymással versengve improvizálnia kell. Aztán a közönség és a bírók döntenek, ki a jobb.
 
Gratulálok, árad belőled az önbizalom, a tenni akarás, ugyanakkor benned van az a női könnyedség is a nehéz feladat ellenére.
K. K.: Köszönöm. Ha az ember szereti, nem tűnik nehéznek…
 
És most? Hazamész? Pihensz?
K. K.: Nem, nem. Ez a beszélgetés volt a pihenés. Megyek vissza gyakorolni. Tudod, az elején mondtam, Hip-Hop Workshopra készülök. Már most ezen dolgozom, hogy a nézőknek, a résztvevőknek emlékezetes legyen. Ez egy nagyon jó alkalom, hogy még többekkel szerettessem meg a táncot.