A terhességi hormonról közismert, hogy a méhlepény termeli, fontos szerepe van a terhesség fenntartásában, és a terhességi tesztek tulajdonképpen ezt a hormont mutatják ki. A hormon szerkezete csaknem azonos az agyalapi mirigyben termelődő luteinizáló hormonnal, ami az ovuláció kiváltásában játszik fontos szerepet.
A csaknem azonos szerkezet miatt a két hormon gyakorlatilag azonos kötőhelyeket, receptorokat, használ a sejtek felszínén. A terhesség megtartásában több mechanizmussal is részt vesz a hormon, és ezek a mechanizmusok részben csak az utóbbi évtizedek kutatásai során derültek ki.
Korábban úgy tudták, hogy a terhességi hormon csak az ivarszerveken, nőkben a petefészkeken fejt ki hatást, és a terhesség alatt fokozná annak a hormonnak a termelését a petefészekben, amelyik a méhnyálkahártyát a petesejt befogadására alkalmassá teszi, a méhizomzatot ellazítja, vagyis a terhességi hormon a terhesség megtartásában a progeszteron hormon termelésének növelésén keresztül játszana szerepet.
Azok a kutatások adtak új jelentőséget a terhességi hormonnak, amelyek kiderítették, hogy a hormon kötőhelyei nem csak az ivarszerveken, hanem számos más helyen is kimutathatók, így a méh izomzatában, a méhet ellátó erek falában, a méhnyálkahártyában, a terhesség alatt a méhlepényben, a magzatburkokban, a köldökzsinór ereiben, a petevezetőkben, és olyan távolabbi szövetekben is mint például az emlő és az agy.
A kötőhelyek kimutatása után a funkcionális kutatások arra kerestek választ, hogy a terhességi hormonnak milyen szabályozó szerepe lehet, ezeken az ivarszerveken kívüli helyeken. A kutatások olyan új, klinikailag is jelentős eredményekhez vezettek, mint például a fenyegető vetélés, az ismétlődő (habituális) vetélés új és eredményes kezelése, az emlődaganatok megelőzésében a terhességi hormon lehetséges szerepe és a viselkedés a memória szabályozásában a terhességi hormon lehetséges szerepe.
A kutatások nagyrészt eredetileg egy amerikai kutatóintézethez, a University of Louisville Gynecology-Endocrinology kutatólaboratóriumában Ch.V. Rao professzor által vezetett kutatómunkához kötődnek. A későbbiekben a terhességgel kapcsolatos klinikai vizsgálatokat Magyarországon, a Semmelweis Egyetem II. Női Klinikáján végeztük.
A terhesség megtartásában a terhességi hormon szerepe több oldalon is megnyilvánul. A hormon, a méhet ellátó erek falában olyan anyagokat szintetizáltat, amelyek az érfalat ellazítják, és ezáltal növelik a méh vérátáramlását, így a terhességi beágyazódást segítik. A másik hatásmechanizmus a méh simaizomzatának az ellazítása, ami a terhes méh nyugalmi állapotának a biztosításához szükséges.
A terhesség alatt a méh simaizomzatának ellazítását kutató munkák során azt tapasztalták, hogy a terhességi hormon nem csak az izolált méhizomzat összehúzódásait szünteti meg, hanem állatkísérletekben fenyegető koraszülés tünetei esetén az alkalmazása a terhesség tovább viselését segítette elő.
A hormon fontos szerepet játszik a terhességi implantációnak nevezett folyamat szabályozásában is, aminek a során a terhesség elején eldőlhet, hogy a terhesség később egészségesen fejlődik-e, vagy különböző kóros állapotok alakulnak-e ki, mint pl. a magzati fejlődés elmaradása, vagy a terhességi magas vérnyomás.
Kiderült, hogy azok a terhesek, akik fenyegető vetélés tünetei esetén terhességi hormonkezelésben részesültek, nagyobb arányban viselték tovább a terhességüket a terhesség első harmadánál, mint azok, aki csak az eddig szokásos kezelést kapták.
A szülészeti eredmények elemzése során az is kiderült, hogy a terhesség korai szakában a terhességi hormonnal kezelt terhesek esetében kevesebb volt a koraszülés és az intaruterin retardáció, mint a hagyományosan kezelt terhesek között. A terhességi hormonnal való kezelés a habituális vetélő betegek esetén is jó hatásúnak bizonyult.
Az emlődaganatok és a terhességi hormon vonatkozásában már korábban is ismert volt az a tapasztalati tény, hogy a többször szült és szoptatott anyák között kisebb arányban fordul elő emlődaganat, mint azok között az asszonyoknál, akik nem viseltek ki terhességet. Ennek alapján feltételezték, hogy a terhességi hormonnak valamilyen védő szerepe lehet az emlődaganatok vonatkozásában. Később azok a kísérletek adtak erre magyarázatot, amelyek kimutatták, hogy a normális emlőszövet és a daganatos szövet is tartalmaz terhességi hormon kötőhelyeket. Ezek az eredmények szintén Ch.V. Rao professzor munkacsoportjának az eredményei.
A terhességi hormon viselkedésszabályozásban játszott szerepével akkor kezdtek foglalkozni, amikor kiderült, hogy az agy is tartalmaz terhességi hormon kötőhelyeket, és ezek azokon a területeken találhatók elsősorban, amelyek a szaglás, a memória, az alvás-ébrenlét szabályozásával kapcsolatosak. A viselkedési kísérletek állatkísérletek voltak. Ennek során azt vizsgálták, hogy a patkányok alvás-ébrenléti, étkezési, és az újszülöttek elfogadására irányuló anyai magatartását hogyan szabályozza a terhességi hormon, valamint olyan kísérleteket is végeztek, amelyek azt vizsgálták, hogy a központi idegrendszerben alkalmazott terhességi hormonnak milyen hatása van a stressz-okozta gyomorfekély kialakulására.
Az eredmények alapján, a terhességi hormon az alvás-ébrenlét periódusai közül az alvási periódusokat növeli, csökkenti az aktivitást, ami egybevág azzal a megfigyeléssel, hogy a terhesség korai szakaszában, amikor a terhességi hormon szintje a legmagasabb, a terhesek aluszékonyságra, fáradtságra panaszkodnak. Az étkezési magatartást illetően, a terhességi hormon fokozza az új ételek elfogadását, csökkenti a szorongási szintet.
Az anyai magatartás vonatkozásában a terhességi hormon adása nem szült patkányoknak fokozta az anyai magatartásuk kialakulását. A stressz okozta gyomorfekély-vizsgálatok során megállapítható volt, hogy azoknál az állatoknál, amelyek terhességi hormon-kezelésben részesültek, kevesebb számban alakult ki gyomorfekély, mint a kezelést nem kapott állatok esetén. A fenti példák mind azt mutatják, hogy egy korábban nem túl jelentősnek tartott hormon, a terhességi hormon, milyen sok szereppel és klinikai jelentőséggel bír.
Dr. Tóth Péter
Szülész-nőgyógyász szakorvos,
egyetemi adjunktus
SE. II. számú szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
