A hazai köztéri médiavállalkozások piacvezető cégének a Multireklámnak tulajdonosa és ügyvezetője Sopronyi János szenvedélyesen szereti a lovakat. Azon kívül, hogy saját lovas klubot vezet, és tenyésztéssel is foglalkozik, a hazai távlovagló sport egyik legjobb versenyzője. Csobánka közelében található lovastanyáján beszélgettünk a sikeres üzletemberrel.

 

Emlékszik mikor ült lóra először?

Mátészalkán születtem, ahol akkoriban még sokkal több volt a ló, mint a teherautó. Lovas kocsikon szállították a szenet, a fát, és a mezőgazdaságban is folyamatosan dolgoztak velük. Egészen kicsi voltam, amikor már éreztem, hogy valami misztikus kapcsolat fűz a lovakhoz. Sokat unszoltam édesapámat, hogy felülhessek egy ló hátára, s olyan ötéves lehettem, amikor elvitt az egyik fuvaros barátjához. Egy sötét, lóhoz szinte méltatlan, alacsony istállóban felkapaszkodtam az egyik állat hátára. Persze én nem így képzeltem, szerettem volna a szabadban lovagolni, s az eset után talán még aktívabban kerestem a lehetőséget. Néhány évvel később, olyan nyári munkát kaptam – kölyökként végigdolgoztuk a nyarakat -, ahol lovak is voltak körülöttünk, s ott már valóságosabb körülmények között ültem fel rájuk.

 

Akkor szinte magától tanult meg lovagolni?

Gyakorlatilag igen, ha felülök a lóra, ez a testtartásomon a mai napig meglátszik. Később a Fehér úti galopp pályán tíz évig amatőr zsoké voltam, ahol aztán nagyon sokat tanultam. Ebben az időszakban komoly áldozatot hoztam a lovakért, hisz Kistarcsáról rendszeresen kora hajnalban jártam be HÉV-vel, pedig nagyon szeretek aludni.

 

Más szabadidős tevékenység el tudta fordítani a lovaktól?

Gyerekkoromban fociztam, volt saját fűzős bőrfocim, ami egy kincs volt akkoriban. Rendszeresen síelek vagy hódeszkázom, és sokáig a szörfözés is nagy szerelem volt. Sajnos a szelet nem lehet megrendelni, így nehezen tervezhető a szörfös szabadidő. Maradtam a lovaknál. A mozgás és a sport szeretetét jól örökítettem, tizenhét éves kajakos Zoltán fiam több OB aranyérmet nyert, András fiam öttusázó korosztályos bajnok és frissen szerzett EB bronzéremmel büszkélkedhet, nyolcéves Réka kislányom pedig már szépen lovagol.

 

Az első saját ló?

Amikor a harmadik gyermekem született 1995 októberében, akkor vásároltam meg életem első lovát. Egy angol telivér mén volt. Sajnos az az állat azóta elpusztult, de mára már 24 ló van a klubban, úgyhogy van utánpótlás bőven.

 

Hogyan jött a képbe a távlovaglás?

A díjlovaglók tréfásan úgy tartják, az megy el távlovasnak, aki sem díjlovagolni, sem díjugratni nem tud. Én amolyan lovon maradó típus vagyok, a galopp pályán nem volt ritka, hogy valaki egy óra alatt többször is a földre került. Ennek ellenére a zsokéságom egy évtizede alatt egyetlen alkalommal sem estem le lóról. Az első eset itt történt Csobánkán, de ez is olyan „talpra érkezős” volt. Szóval én egyszerűen megszerettem a távlovaglást, inspirált az extrém teljesítmény.

 

Miről szól a távlovaglás?

A távlovagló versenyeken 120 vagy 160 km-t kell teljesíteni a lehető legrövidebb idő alatt. Ezekből a terepversenyekből nagyon komoly nemzetközi megmérettetések léteznek, ahol esetenként akár több száz ló és lovas elindul. Az állatokat nem hajszolják a végtelenségig, ezt a szabályok sem engedik, bizonyos pontokon ellenőrzik a lovakat, s ha az állapotuk nem megfelelő, akkor nem engedik őket tovább. Van egyfajta tájékozódási verseny jellege is a dolognak, így lehetőség nyílik taktikázásra is. A távlovaglásra leginkább az érettebb, 8-9 éves lovak alkalmasak. A kis termetű arab lovak tartoznak a világ élvonalába.

 

Az, hogy ilyen „lovon maradó” típus gondolom nem hátrány az üzleti életben sem.

A kitartás elengedhetetlen. Én amúgy is céltudatos ember vagyok, ha meggyőződésem, hogy valamit helyesen teszek, kitartok mellette akkor is, ha nem azonnali az eredmény. Az idő mindig engem igazolt.

 

Egészen pontosan a semmiből hozta létre a köztéri reklám birodalmát, jó lóra tett?

Még csak nem is nulláról indultam, hanem mínuszból, hisz csak hitelből tudtam a kezdeti adminisztrációs költségeket fedezni. Szerencsére nagyon jókor indultunk el, sikerült remek szakembereket találnom, akik segítségével meg tudtuk teremteni azokat az alapokat, melyekre ma a Multireklám épül.

 

A szabadidő aktív, építő eltöltése hozzájárulhat a mindennapok sikereihez?

Feltétlenül. Ahhoz, hogy az ember meg tudjon újulni, hogy fejlődjön, elviselje a stresszt, a sok munkát, jóban kell lenni a természettel, a saját testünkkel. Előfordul, hogy úgy érzem, futnom kell, ilyenkor futok, de ugyanez a helyzet az úszással is. A lovak számomra már nem is a hobbit képviselik, hanem életem részévé váltak.

 

Jelenleg milyen célok lebegnek a szeme előtt?

A munkámban, amíg a siker jön, és jól esik, folyamatosan tovább lehet építkezni. Ha eljön a pillanat le fogom tenni a lantot, átadom a stafétabotot. A sportban, a távlovaglásban még komolyabb távlatok állnak előttem. Ha októberben jól sikerül az országos bajnokságot befejeznem – ahol az OB ezüstérem várományosa vagyok -, szeretném magam nemzetközi porondon is megméretni.

 

Sz. Z.