Oroszlán Szonját, a Vígszínház népszerű fiatal művésznőjét legtöbben Herendi Gábor Valami Amerikájának szőke popénekesnőjeként, vagy a Szeret, nem szeret című szappanopera női főszereplőjeként ismertük meg Szabó Győző oldalán, de már előtte is több színházi és filmszerepet alakított, szinkronizált, énekelt a Cool Miners zenekarban, s mindemellett végigsportolta az életét.

 

Az utóbbi évek felpörgetett   tempója után most úgy döntött, „kicsit kivonja magát a forgalomból”, s élete párjával, Kásás Tamással Olaszországba költözik, pihenni, feltöltődni, világot látni.

 

A művésznővel – aki mellesleg erőt, egészséget és vidámságot sugároz, és egy cseppet sem látszik fáradtnak – „személyes sporttörténetéről”, a rendszeres testmozgás fontosságáról, illetve a színészi pályával való összeegyeztethetőségéről, kedvenc szerepeiről és terveiről beszélgettünk.

 

Rengeteg sportágat kipróbált életében. Úszott, síelt, vívott, teniszezett, hosszabb-rövidebb ideig belekóstolt a műugrásba, versenytáncba és a jazz-balettbe is. Miért éppen ezeket választotta? Mi hajtotta egyiktől a másikig?

„Sportolói pályafutásom” első, meglehetősen rövid állomása egy balett óra volt, három évesen. Már az sem tetszett, hogy egyforma ruhába kell öltözni, és sorba kell állni, amikor viszont a tanárnő még kiabálni is kezdett, néhány perc után sírva kiszaladtam a teremből. Ezután síelni tanultam, de a sílécem eltörése annyira megviselt, hogy ezt is abbahagytam. Az úszás mellett négy évig kitartottam, pontosan addig, amíg nem kellett versenyszerűen űzni. A vívás – amiről egy újságban olvastam – ugyancsak nekem való volt, nagyon megtetszett,   szintén négy évig tartott. Kevesebb sikerélményem volt a tenisszel, amivel általános iskolásként próbálkoztam meg, de hamar be kellett látnom, hogy „labdaérzék” hiányában ez a sport bajosan űzhető. A műugrói karrierem addig tartott, amíg egy otthoni gyakorlás során alaposan be nem vertem a fejemet a falba. Visszatértem a síhez, de ezt is abbahagytam, mielőtt versenyezni kellett volna. Sosem akartam profi sportoló lenni, mert az már egy olyan életmódot jelent, ami szinte minden mást kizár az ember életéből. Számomra a sport mindig inkább egyfajta kiegészítő tevékenységet jelentett.

 

Valami mintha még kimaradt volna…

Igen, a jazz-balett volt és a versenytánc. Utóbbiban már versenyeztem is junior E és D osztályban, de ez is abbamaradt, mert a középiskolában már nem volt időm rá. Nemrégiben a kevésbé nőies, ám a   felszültség levezetésére kiválóan alkalmas bokszot próbáltam ki – otthon is volt egy bokszzsákom, amit gyakran püföltem; most pedig – mivel úgy érzem, kicsit befelé fordulóbb lettem – elkezdtem jógázni.

A jó kondíció, az állóképesség – főképpen az operett-musical műfajban nélkülözhetetlen egy színésznő számára, a rendszeres életmód viszont ellentmond a „színészek bohémek”, előadás után éjszakáznak, aztán délig alszanak sztereotípiának.

 

Ön hogyan tudja összekapcsolni életében a sportot és a művészetet?  

Nemcsak állóképességet, fittséget, de egyfajta mozgáskultúrát is   köszönhetek az általam űzött sportágaknak, amit rendkívül fontosnak érzek.

Amerikában, a New Yorki AADA színiakadémián – ahol alkalmam volt egy intenzív nyári kurzust elvégezni – vannak kifejezett   „mozgásszínház-órák” is. Azt tanítják, hogyan lehet kizárólag   mozgással, illetve gesztusokkal, arcjátékkal kifejezni bizonyos dolgokat. A kérdés másik felére válaszolva: rám egyáltalán nem illik a színészekről, talán nem alaptalanul kialakult kép.

Én előadás után hazamegyek, nem ülök be sehova. Szerintem ugyanis az alvás – sokak véleményével ellentétben – nem időpocsékolás, hanem egy nagyon   kellemes dolog, ami ráadásul a jó közérzet és a fiatalság megőrzésének   záloga.

 

A sportos életmód mellet tudatos táplálkozásra is szükség van arra,

hogy valakinek az önhöz hasonlóan tökéletes alakja legyen?

Bizonyára szükség lenne, próbálok odafigyelni erre is, de be kell, hogy valljam: nagyon szeretek enni. Szerencsére nem vagyok édesszájú, így a csokoládék, a torták és a sütemények nem jelentenek semmiféle   csábítást számomra.

 

A nagyközönség két évvel ezelőtt Herendi Gábor Valami Amerika című filmjében ismerte meg, majd a Szeret, nem szeret című sorozatnak   köszönhetően „napi kapcsolatba” került a tévénézőkkel, s minden tekintetben felfelé ível a karrierje. Hogyan folytatható ez a sikerszéria, ha élete párjával, Kásás Tamás válogatott vízilabdázóval szeptembertől Olaszországba költözik?

Az utóbbi négy-öt évben annyi mindent csináltam, hogy úgy döntöttem, megérdemlek egy kis pihenést. Szükségem van új ingerekre, arra, hogy világot lássak, és hogy egy kicsit magammal is foglalkozzam, megújuljak. Rengeteg könyvet viszek magammal és művészeti iskolákat is találtam már Savonában. Nem szeretek előre tervezgetni, ha kint leszek, megnézem, milyen lehetőségek vannak. Természetesen ha itthon valami igazán izgalmas lehetőséget kapok, akkor hazajövök arra az időre. Attól pedig egyáltalán nem félek, hogy néhány év kihagyás után ne tudnék visszatérni a színházhoz.                  

 

Csikor Ottó