Kínos élmény, amikor gyermekünk a Balaton partján ordít, nyakunkba kapaszkodva, hogy: Anya én nem merem, nem tudok úszni! Erről beszélgettünk Orosz Andrea úszásoktatóval.

 

Önnél hány éves kortól tanulhatnak a gyerekek?

Én óvodásoknak tanítok úszást, négy éves kortól. Vannak kisebbek is, de nekik kizárólag játékos vízhez szoktatásból áll az óra, hiszen a három év körüli gyerekek nem tudnak huzamosabb ideig egy dologra figyelni.

Hogyan kezdődik egy kicsi számára az úszás megtanulása?

Először mindenképpen a víz szeretete a fő, hiszen ha ez nincs, akkor nagyon nehéz bármit is kezdeni. Éppen ezért másfél-két hónapig szinte csak játszunk. Így megismerik a gyerekek a közeget, és magát a mozgáskultúrát. Nagyon fontos ez, hiszen az úszás minden izmot megmozgat, ez minden sportnak az alapja. Ebben az időszakban csak víz alá merülés, és levegővétel szerepel a „tananyagban”.

Másképp kell a levegővel bánni a vízben, ez tény. Nehéz elsajátítaniuk ezt a gyerekeknek?

Fontos, hogy megtanulják, hogy nem orron át kell levegőt venni, mert akkor belemegy a víz az orrba, ez nagyon kellemetlen érzés. Azt kell megtanulni, hogy szájon át lélegezzenek. Ez a tudatos légzés.

Ennek megtanítására milyen módszert alkalmaz?

Merülést és lebegést. Éppen ezért tanuljuk először a hátúszást. Ennél az úszásnemnél nem kell arra figyelni, hogy hogyan veszünk levegőt, mert a fej, az arc kint van a vízből.

Milyen sorrendben következnek az úszásnemek?

Először mindig a lábtempókat tanuljuk. Hát, gyors, mell, ilyen sorrendben. A mellúszásnál a lábtempó is bonyolultabb, ezért marad ez a végére. A lábtempózás után jöhetnek a kartempók. Az ügyesebbeknek pillangó úszást is tanítunk, persze alapfokon.