Úgy tartja a mondás, hogy nem esik messze az alma a fájától. Zsivoczky Attila világbajnoki negyedik helyezett tízpróbázóra többszörösen is igaz, hiszen mind édesanyja, mind pedig édesapja atléta volt, így talán nem meglepő, hogy ő is a sportok királynőjét választotta. Édesapja, Zsivótzky Gyula, kalapácsvető olimpiai bajnok, míg Attila édesanyja, Komka Magdolna korábban magasugró volt.

 

Édesapja máshogyan írja a vezetéknevét. Van e mögött valamilyen titok?

Á, dehogy! Minden a véletlenen múlt. Elírták a nevét, és így ismerte meg őt a világ, ezután már nem lett volna értelme korrigálni a hibát. Be kell vallanom, ha lehetne az egész család tzky-val írná a nevét. Bár igazából nem ez a fontos.

Nem okoz nehézséget, hogy mindig az édesapjához hasonlítják?

Amikor elkezdődik a verseny, akkor nem arra összpontosítasz, hogy hogyan hívnak, hanem arra, hogy jól teljesíts. A stoppernek tejesen mindegy, hogy ki az édesapád, vagy az édesanyád. Az óra az időt méri, a centiméterszalag a távolságot és mindegy, hogy ki vagy, szerintem ez így van rendjén.

Ha jól tudom, az édesapja még mindig tevékenyen részt vesz az ön felkészítésében?

Igen, a súlylökésben segít nekem. Korrigálja a mozgásomat, és a megfelelő erőnlét elérésében is a segítségemre van. Persze mellette még elég sokan részt vesznek a felkészítésemben, hiszen tíz számból áll a verseny.

Nem nehezebb eredményesnek lenni a tízpróbában, mintha csak egy sportágat űzne?

Távolugrásban, futásban, és minden más sportágban rengeteg verseny van, amelyen kvalifikálhatják magukat a sportolók egy-egy nagyobb viadalra. Tízpróbában maximum három, négy ilyen lehetőségünk van, ekkor kell nagyon jól teljesíteni. Ebből a szempontból jóval nehezebb, mint bármely másik sportág. Nem szabad hibázni, mert a javításra nincs alkalom. Ha odaállsz, a maximumot kell kihoznod magadból, hiszen ezért edzel egész évben.

Tíz versenyszáma van, mindegyik más és más felkészülést igényel. Sokszor egy sportág alapelemeit is nehéz teljesen elsajátítani. Ön hogy tud felkészülni mind a tízre?

Naponta két edzésem van, néha csak egy, és az is előfordul, hogy egy sincs. Az edzőim segítenek abban, hogy megfelelően fel tudjak készülni minden versenyre. Össze kell egyeztetni, hogy mikor mire kell a nagyobb hangsúlyt fektetni. Fontos az időzítés is, hiszen azon a kevés versenyen kell jól szerepelni, amelyen elindulunk.  

Melyik a kedvenc versenyszáma?

A magasugrást szeretem a legjobban, hiszen ebben vagyok a legjobb. Egyébként mindegyiket szeretem, de persze mindig az a legkedvesebb, amelyik éppen a legjobban megy. Az edzésekkel is ugyanígy vagyok, ha jól megy, akkor szívesen gyakorlok akár százszor is egy mozdulatot, de ha nem megy…

Van példaképe?

Kimondottan nincs példaképem. Úgy gondolom, hogy mindenkinek vannak erényei és hibái. Az erényeket megpróbálom ellesni, a hibákat pedig szeretném elkerülni. Amit érdemes átvenni a másiktól azt szívesen megtanulom, amit nem azt viszont nem sajátítom el, így kerek a világ.

Milyen a hangulat a versenyeken? Beszélgetnek, vagy csak állnak egymás mellett és készülnek a következő megmérettetésre?

Nagyon jó hangulatúak a versenyek, hiszen mi szinte két napon keresztül végig együtt vagyunk. Ráadásul általában ugyanazok a versenyzők jönnek minden versenyre, így egy idő után már mindenki ismer mindenkit, és mint régi jó barátok, úgy üdvözöljük egymást. A kilencedik szám környékén általában már eldől, hogy ki lesz az első, és ekkor már csupán néhány hely sorsa kérdéses, éppen ezért az óriási küzdelem mellett nagyon jó hangulatban versenyzünk.

Most huszonöt éves, meddig szeretne még profi sportoló lenni?

Úgy gondolom a pekingi olimpiáig szeretnék még versenyezni. Az még hét év. Persze ez hosszú idő, és sok minden történhet, de ha minden jól megy, akkor addig mindenképpen kitartok a sport mellett, aztán jöhet a civil élet. Úgy gondolom, még van pénz a sportágban, lehet keresni, és talán megalapozhatom vele a jövőmet.  

Mivel szeretne foglalkozni, ha befejezi a sportolást?  

A kansasi egyetem marketingszakán végeztem, és most kezdtem el a Testnevelési Egyetem Sportmenedzser szakát. Mivel levelező tagozatra járok, aránylag könnyen összeegyeztethetem a sportot és az iskolát. Szerintem jól megfér egymással a sport és a tanulás, nem okoz problémát mind a kettőben jól teljesíteni.

Ha lesz gyermeke szeretné, hogy atletizáljon?

Rajta áll majd, hogy szeretne-e sportolni. Én biztosan nem erőltetem, de akadályt sem állítok majd elé. Nagy baja nem történhet, ha az atlétikát választja, a síelés sokkal veszélyesebb, ha a sérüléseket nézzük.

J. H.