Játszik a Madách Színházban, a budaörsi Játékszínben, dolgozik a Sláger Rádiónak, szinkronizál, és az egyik kereskedelmi televízióban is feladatokat lát el; nem utolsó sorban férj és egy kétéves kisgyermek édesapja. Kautzky Armanddal a Royal Szálló kávézójában találkoztunk, és arról faggattam, hogy ennyi elfoglaltság mellett hogyan képes magát formában tartani.

 

-Milyen a viszonya a sporttal?

-Be kell valljam, az iskolás éveimben amolyan igazi szemüveges kisfiú voltam. Nem bántam túl ügyesen a labdával, így általában a kispadon ültem, legfeljebb a kapuba állítottak be. Egyszer a labda úgy talált el, hogy a szemüvegem is összetört és orvoshoz kellett kísérni. Bár a családban nagy hagyományai voltak a futballnak, nagyapám válogatottságig jutott, s a nagybátyáim is többször játszottak a színészválogatottban, én mégis szívesebben ültem le egy jó könyv mellé. Az életben mindig a szépséget és a harmóniát kerestem, s ez a sportra, és annak nézésére is igaz. Amikor ilyesmit találok a mûkorcsolyában, a tornában vagy az atlétikában, az nekem mindig tetszik. Nem a küzdelem, a teljesítmény ragad meg az egészbõl, hanem az esztétikai vonatkozása, úgy is mondhatnám, nem az érdekel, ki mekkorát ugrik, hanem, hogy milyen szépen fut.

 

-Mégis fitt, tettrekész, hogyan csinálja?

-A mai kor embere állandóan ugrásra kész, a mindennapok felpörgetett ritmusban telnek, s most nemcsak magamról beszélek. Sajnos általános a helyzet: bárkivel találkozunk, dolgozunk együtt, hatunk a másikra, sodorjuk magunkkal. Nekünk ez a kor jutott, s bár sok szép dolog van benne, ez a része bizony nem kellemes. Állandóan fáradt, stresszes az ember. Úgy harminc éves koromig nem is volt gond, akkor viszont kezdett a mérleg katasztrófális adatokat mutatni, kezdtem eltunyulni, meghízni. Néhány év alatt rájöttem, hogy változtatnom kell az életmódomon, mert egyre rosszabbul éreztem magam a bõrömben.

 

– Mi volt a megoldás?

– Gyermekkoromban valóban nem ivódott belém a mindennapi sport, de erõt vettem magamon. Egy természetgyógyász segítségével sikerült olyan szemléletváltáson   átesnem melynek pozitív hatásai ma már életem szerves részévé váltak. Azért, hogy lefogyjak, akkoriban úsztam, és még a konditerembe is lejártam. A rendszeres mozgás, a szauna, a méregtelenítõ program része volt. Fontosnak azonban az mutatkozott, hogy hosszabb távon megtaláljam a harmóniát a saját testemmel. Igazi eredménynek ennek elérését tekintem. Nem csak a testemre kezdtem el odafigyelni, hogy mit eszek és mit iszok, de a lelki vonatkozások is elõtérbe kerültek. Megválogattam a barátaimat és azt, hogy mit mondok, mit teszek. Komoly változásokon estem át, aminek egyik legkellemesebb következménye volt, hogy megismerkedtem a feleségemmel.

 

-Mi a helyzet a dohányzással, ami korunk színészeinek „betegsége”?

-Azt soha. Most, hogy õszre várjuk második gyermekünket, még többször jut eszembe, hogy a legfontosabb nevelési elv a példamutatás. Hiába mondaná egy dohányzó szülõ a fiának, hogy az milyen káros, amikor rossz példával áll elõ. A cigaretta nem volt jelen a család életében, s nekem nem is kellett mondani soha, hogy ne tegyem. A fõiskola pedig egy nagy „rászokó hely”, a vizsgadrukk, a stressz miatt, és sokan utána sem tudják letenni. Szerencsére ez kimaradt az életembõl.

 

-Sokáig volt házigazdája egy gasztronómiai mûsornak a televízióban, az életben is ínyenc?

-Igen, azt hiszem nem véletlenül esett rám a választás. Nagyon szeretem kipróbálni az idegen ízeket, amellett, hogy a magyar konyha szaftos specialitásait sem tagadom meg. A gasztronómiai sorozat egyébként rendkívül hasznos volt, megtanultam a televíziózást, a kamerát. Nagyon érdekes volt – szó szerint – belekóstolni különbözõ, idegen kultúrák ízeibe.

 

-Otthon is fõz?

-Szeretek fõzni, és ha idõm engedi, szívesen sürgök-forgok a konyhában. Kísérletezõ típus vagyok, szeretek improvizálni is. Elõfordul, hogy „új” ételek kerülnek ki a kezem közül, amikor azzal dolgozom, ami éppen van otthon. Elõszeretettel társítok olyan alapanyagokat, melyeket a hagyományos konyha nem szokott egymás mellé tenni.

 

-Tudatosan táplálkozik?

-Abszolút. És amellett, hogy odafigyelek arra, hogy mit eszem, a kapcsolódó dolgokat is fontosnak tartom. Megfelelõ partner, szép tálalás nélkül a legízletesebb étel is veszít az értékébõl. Talán ebbõl is adódik, hogy épp amelyik országban vagyok, annak a konyhája a kedvencem. Mindig hozzáadódik a helyi környezet varázsa, a tradíciók, az a speciális érzés mely csak az adott hely sajátja.

 

-Mintha egyfajta lelki tréninggel vértezné fel magát a mindennapok ellen…

-Erre soha nem volt nagyobb szükségünk, mint manapság. Szerencsére kezd a társadalom afelé haladni, hogy hajlandó legalább befogadni a lelki egészségünk javítását célzó újdonságokat. Emlékszem, amikor a házunk épült, sokat járkáltam a falak között, ismerkedtem a térrel, tervezgettem, mi hová kerül majd. Késõbb, ahogy érkeztek a bútorok, minden gyorsan a helyére került. Végül felkértünk egy feng shui szakértõt adjon tanácsot. A szakember bejárta a házat, majd kijelentette, minden úgy van jól, ahogy éppen van. Komoly visszaigazolás volt, és nagyon jól esett.

 

-Hogyan fog telni a nyár?

-Remélhetõleg sok pihenéssel. A feleségem is egyre többet lesz otthon, hisz folyamatosan nõ a pocakja. Nagyon várjuk az újabb apróságot, s bár minden bizonnyal lesznek kisebb munkáim, szeretnénk, ha a lazításé lenne a fõszerep.

 

Sz.Z.