Reichert Me­lin­da so­sem volt hét­köz­na­pi lány. Már az óvo­dá­ban ki­tűnt, örök­moz­gó, erős sze­mé­lyi­sé­gé­vel. Vi­lá­gos­sá vált, hogy ké­pes­sé­ge­it jó irány­ba kell te­rel­ni, spor­tol­nia kell, hi­szen nem tud­ja le­ve­zet­ni fe­les­le­ges ener­gi­á­ját, csak úgy, ha né­ha-né­ha „oda­csap” a tár­sa­i­nak. Már túl volt az el­ső „ik­szen”, ami­kor vi­lá­gos­sá vált előt­te, hogy ne­ki a kick-box kell.

 

Miért pont kick-box?

Nagyon ne­he­zen ke­zel­he­tő gye­rek vol­tam, már a bölcsiben is sok gond volt ve­lem, túl te­vé­keny vol­tam. Az ovi­ban már né­ha ve­re­ked­tem is és fő­leg fi­úk­kal ba­rát­koz­tam. Az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban test­ne­ve­lés ta­go­zat­ra írat­tak be a szü­le­im. Itt min­den sport­ág­ban ki­pró­bál­hat­tam ma­gam: úszás, te­nisz, triatlon, ko­sár­lab­da, de egyik sem volt ne­kem va­ló, nem kö­tött le iga­zán. Tíz éve­sen már egy erő­fesz­ti­vá­lon is részt vet­tem, ahol a csa­pa­tunk har­ma­dik lett, itt már érez­tem, hogy jó irány­ban ha­la­dok. Ti­zen­két éve­sen kezd­tem el Taekwan-Do-zni,   ezt há­rom évig űz­tem, ez alatt négy­szer ma­gyar baj­nok let­tem. Ab­szo­lút ka­te­gó­ri­á­ban is el­ső he­lyet sze­rez­tem 1996-ban, ti­zen­hat éve­sen a fel­nőt­tek   ver­se­nyén. Köz­ben meg­is­mer­ked­tem a kick-box-szal, és 1994-ben már if­jú­sá­gi EB-n má­so­dik let­tem küz­de­lem­ben, és har­ma­dik a for­ma­gya­kor­lat­ban, ugyan­eb­ben az év­ben a VB-n is második helyezést ér­tem el. Nyil­vá­nos edző­mec­­cse­ken más sport­ágak, mint pl. a thai box vagy a kung-fu ver­seny­ző­i­vel is ös­­sze­csap­tam, elég jó ered­mé­nyek­kel. Ka­na­dá­ban egy meg­hí­vá­sos ver­se­nyen el­ső let­tem. Hor­vá­tor­szág­ban 1996-ban a   pro­fi kick-box vi­lág­baj­nok­tól kap­tam ki, így let­tem má­so­dik. Kung-fu csa­pat­baj­nok­sá­gon is az élen vé­gez­tem.

Úgy tu­dom, hogy egy olyan ka­te­gó­ri­á­ban boxolsz ami nem meg­szo­kott a nők­nél.

Én full-contact-ban küz­dök, itt csak tér­det, ágyé­kot, tar­kót és há­tat nem tá­mad­hat­nak.

A kick-boksz-nak több ver­seny­szá­ma van, ezek a kö­vet­ke­zők:

  • semi-contact, itt fél­ere­jű kont­rol­lált ak­ci­ók van­nak, a bí­rók min­den ta­lá­lat­nál meg­ál­lít­ják a küz­del­met;
  • light-contact: szin­tén fél­ere­jű kont­rol­lált ak­ci­ók, non-stop rend­sze­rű küz­de­lem­ben;
  • full-contact: itt már tel­jes ere­jű ak­ci­ók van­nak ököl­ví­vó ring­ben;
  • low-kick: a full contact-tól an­­nyi­ban kü­lön­bö­zik, hogy meg­en­ge­dett a com­bok tá­ma­dá­sa is;
  • wako: low-kick sza­bály­rend­szer sze­rin­ti küz­de­lem van, és a thai-box- tech­ni­ka al­kal­ma­zá­sa is meg­en­ge­dett.

A mai na­pig ak­tí­van spor­tolsz?

Az ak­tív kick-box-ot 1998-ban hagy­tam ab­ba, en­nek több oka is volt. Itt­hon nincs iga­zán sok meg­mé­ret­te­té­si le­he­tő­ség a női full contact-ban, ez kül­föld­ön job­ban mű­kö­dik. A má­sik ok az volt, hogy érett­sé­gi után az Eszterházy Kár­oly Fő­is­ko­la Test­ne­ve­lő Ta­ná­ri sza­ká­ra je­lent­kez­tem, ahol je­len­leg ne­gyed­éves va­gyok, de a kick-box még hob­bi szin­ten a szí­vem csücs­ke ma­radt.

Marad fe­les­le­ges ener­gi­ád?

Gyerekkoromhoz ké­pest sok­kal ke­ve­sebb sza­bad ka­pa­ci­tá­som van, ez kö­szön­he­tő a fő­is­ko­lá­nak is, de in­dul­tam a Já­ték Ha­tá­rok Nél­kül ver­se­nyen, ahol csa­pa­tunk a har­ma­dik lett. A mai na­pig hi­ány­zik a ver­se­nyek alat­ti ad­re­na­lin döm­ping, a ver­seny­hely­zet, a fel­ké­szü­lés, ma­ga a ki­hí­vás.

H. É.