Különös feszültséglevezető módszert talált ki Daniela Hernández Faith, a TV2 Megatánc című műsorának zsűritagja. A (meg)nyugtató megoldás táncoscipőjének röppálya ívével áll kapcsolatban. És egy férfivel. Szó lesz még: lovaglásról, táncról, szaunáról és az energiabombáról is…

 

ELESNI, FELÁLLNI, MEG NEM SÉRÜLNI

 

– Hol ismernek jobban, Mexikóban, vagy Magyarországon?

– Mexikóban élek, és ott már tudják, ki vagyok. De nem vásárlás közben ismernek rám, hanem a színpadon. Vagyis kell hozzá egy táncszínpad, és onnantól, ahogy föllépek, azonnal beazonosítanak.

 

– Mi kell ahhoz, hogy valaki híres táncos legyen?

– Táncolni, táncolni, táncolni kell.

 

– Más sport, edzés, egyéb, nem szükséges kiegészítője mondjuk az izomfejlesztésnek?

– A táncművészek általában nem sportolnak mást, annyi időt, energiát vesz el a hivatásuk, hogy emellett nem lehet intenzíven mást csinálni.   De hobbiról szó eshet. Szeretek sakkozni, boldog vagyok, ha úszom, és imádok lovagolni.

 

– Utóbbi Mexikóban és Magyarországon is nemzeti sport.

– Nem ügetek, hanem a tengerparton órákon keresztül szalad a ló, én a hátán ülök, nyeregben érzem magam.

 

– Van sajátod?

– Van egy barátom, akinek lovardája van, és az ő lovaival szoktunk “kifutni”.

 

– Szép lehet. Filmszerű, a ló patája itt-ott belegázol a tengerbe…

– Csodálatos ország! Mágikus. Én a fővárosban lakom, ott rettenetes a tömeg, őszintén szólva, nem kellemes, zsúfolt, 25 millióan élnek ott, miközben az országban 80 millióan. Megkönnyebbülés volt meglátnom a magyar fővárost: Budapestet. Mégis visszavágyom. Most például, ahogy a lovaglást szóba hoztuk, honvágyam támadt, hiányoznak az illatok, a tenger hullámai…

 

– Egyszer beszélgettem egy modellel, aki azért mondott le nagy szenvedélyéről, a lovaglásról, mert félt, hogy balesetet szenved, és akkor oda lesz a modellkarrierje. A test sérülése egy táncos hivatásának is véget vethet.  

– Vannak táncosok, akik rettegnek a balesetektől, attól is, hogy elcsúsznak, elesnek a színpadon. Én nem félek. Az én elvem az, hogy igenis el kell esni ahhoz, hogy tudd, milyen. És ha tudod, milyen, akkor már nem félsz, és ha nem félsz, el sem esel.

 

– Ezek szerint estél már.

– …de szerencsére sosem lett komoly sérülésem.

 

– Semmit sem kellett feladnod a táncért?

– Nem! Azért nem, mert ha lemondanék valamiről, akkor nem ismerném meg a határaimat. Márpedig épp az a lényeg: keresd a határokat, meddig mehetsz el, és közben nem csak a világot ismered meg, hanem azon keresztül önmagadat is.

 

SZABADSÁGVÁGY, VÁGY, SZERELEM

 

– Mexikó többek között a flamenkóról is híres. Mit jelent neked ez a tánc, ami kardióedzés is lehetne akár, olyan erős, mint a chili…

– Benne van a haza, és egy erős szabadságvágy, kötődés, valamiféle eltéphetetlen, de fájdalmas, marcangoló ragaszkodás is. Ugyanakkor elementálisan erotikus. Mint a tangó. Szinte szex. Magával ragad.

 

– Te mégis a modern táncot űzöd, New York-ban is kortárs táncművészettel foglalkoztál.

– Flamenkózni is tanultam. Közben jöttem rá, a flamenkót igazán csak a mexikóiak tudják táncolni. Arra születni kell.

 

– Vagyis tánc terén inkább a miénk vagy?

– Csak most ismerkedem a magyar tánccal, táncosokkal, táncos szakmával, igaz, Markó Iván művészetét korábbról ismerem. A modern tánc másért is kedves nekem. Az ugyanis olyan, mint a költészet. Édesapám Mexikó ismert költője, én azt fejezem ki a táncban, amit ő a verseiben. Sokértelmű a tánc is, a vers is, több megfejtése van. Egy érzés…, inkább több érzés. Határtalan.

 

– Mondtad, szereted a határokat feszegetni.

– Pontosan. Élvezem kukucskálni – jól mondom magyarul? – hogy hol húzódnak ezek a határok.

 

– Provokálsz?

– Azt imádom.

 

– És ha megtapasztaltad, hol a határ, mit csinálsz? Ott megállsz?

– Nem. Átlépem, és várom, mi lesz.

 

– Egy példát tudsz erre mondani?

– …az öltözködés. Mexikóban mindig melegítőben járok, sportosan. Egyrészt azért van ez, mert napi két óra bemelegítés-tánc után három-négy órát készülünk, próbálunk az előadásra, és ez így egyszerű. Másrészt nem is öltözködhetnék másként, mert akkor csúnyán néznének rám, beszólnának, fütyülnének, megrónának miatta a férfiak. A nők meg lenéznének, kivetnének maguk közül. Egy nő “úgy” nem viselkedhet, az öltözködésével ugyanis viselkedik. Pláne nem viselkedhet úgy egy szőke nő, aki a hajánál fogva is másként néz ki, mint ők.

 

– Az interjúra viszont szexi topban jöttél, és bár hosszú szoknya van rajtad, úgy ülsz, hogy a ballábadat magad alá húzod, minek okán a szoknyád egyik oldalon hosszú ugyan, de a másik izmos lábad vonalán már mini.

– Ezt élvezem Magyarországon! Hogy a nő nő lehet, itt nincsenek határok, szexisen lehet öltözködni.

 

-Vagyis az öltözködéseddel mégsem provokálod az otthoniakat.

– Így van. Ám a színpadon átlépem a határt, mert én azt a vonalat képviselem a táncban, még ha modern is, hogy minden táncosnak van neme. Tehát ne afféle arctalan, mozgó testek legyünk, hanem nemek: ezzel még kifejezőbbek lehetünk.   Ne csak a lábamat nézzék, hanem keressék a szememet, a mozdulataimmal együtt így még hangsúlyosabb a nőiség. Például egy koreográfiám kapcsán a dzsungelben táncoltunk, Mexikóban. Itt is az volt a lényeg: a nő legyen nő, a férfi pedig férfi. Ez hozhatja létre azt a lázt, ami több, mint tűz.

 

MŰVÉSZÚR, LÁNY, AMAZON

 

– Külsőségek terén tehát lehet, hogy nyelek, de mondjuk lelki-belső dolgokban nem hagyom, hogy korlátozzanak, mert akkor…

 

– Akkor mi lesz?

– Akkor leveszem a táncoscipőm, és az illető fejéhez vágom.

 

– Na, ez az igazi mexikói ritmus. Kihez vágtad hozzá legutóbb a táncos cipődet?

– A szerelmemhez.

 

– Szeretetből?

– Uralkodni akart rajtam!

 

– Hogyan?

– Úgy, hogy megmondta, mit csináljak, és hogyan csináljam.

Ráadásul a színpadon.

 

– Ő is művészember?

– Táncos-koreográfus, mint én. Ám amikor megismerkedtünk, egyikünk sem tudta a másikról, mivel foglalkozik, csak egymásba szerettünk. Aztán derült ki… De, visszatérve, bárhogy is szeretem, ez az én munkám is, nem hagyhatom, hogy eltereljenek más utakra! Állandóan új utakat keresek, (meg)harcolva, napi sok, nehéz fizikai munka árán, és nem engedhetem, ha én jobb utat látok, akkor áttereljenek egy kevésbé jóra (mint egy amazon)!

 

– Na, ez aztán igazi temperamentum. Egy szőke, göndörhajú, erős magyar lány, bónusz mexikói energiával. És nyilván betörted a férfit, mint egy lovat… Azt is elhiszem, hogy jó lovas vagy. És a többi női táncos?

– Ők hagyták magukat, engedelmeskedtek az akarnoknak, azt csinált velük, amit akart. Lehet, ez bennem a magyar vonal, hogy én meg nem… De nagyon hiányzik a kedvesem, rossz nélküle… (már bájosan, lányosan).

 

FOLYADÉK, JÓGA, ENERGIA

 

– Szenvedély! Pár perc alatt végletekig jutsz. Amazonból bújós kislány. Nem láttalak színpadon, de el tudom képzelni azt az intenzivitást, tüzet, ami belőled árad. Honnan veszed ehhez az energiát?

– Rengeteget eszem.

 

– Nem diétázol?   Nádszálvékonynak látlak, annak ellenére, hogy izmos is vagy.

– Sosem kellett diétáznom. Ez persze genetika, de nem tudom, ha össze kellene számolnom, mennyi energiát égetek el egy nap alatt… sokezret. Igyekszem egészségesen táplálkozni. Mi a kedvencem?   Mindent imádok, ami csípős és erős.

 

– Vagyis a magyar paprika, meg mexikói chili is bejön.

– Egy valamire kell vigyáznom. A táncosok nagyon sok vizet vesztenek a próbák alatt, így sok folyadékot kell fogyasztanom.

 

– Nyilván nem csak a tűz és a víz éltet, eljön az az idő is, amikor relaxálni kell.

– Aktív vagyok, de számomra is fontos a lelki nyugalom. Éppen ezért jógázom. A jóga speciális vállfaját kedvelem, amikoris 35-40 fokos melegben ülünk, és gyakorlatokat végzünk. Itt is nagyon fontos persze a helyes légzéstechnika, mint mindennél, ami jóga.

 

– A jóga határait nem feszegeted?

– Dehogynem! Kifejlesztettem magamnak egy-két gyakorlatot, de ezeket nem ajánlom másoknak, személyesen nekem jók, egy kevésbé edzett, más testfelépítésű lánynak, lehet, ártana.

 

– A hőkamrában végzett jógának mi a kedvező hatása?

– Rengeteg energiát szabadít fel, a táncosoknak ugyanis ez nagyon fontos, ahogy az is, hogy a színpadon be tudják osztani, nehogy kifulladjanak a közepén. Másrészt ez a jóga engem annál is hajlékonyabbá tesz, mint amilyen vagyok. Hatására például a hátam mögött van a lábam, és a talpam a fejem tetején.

 

– Elképzelni sem tudom.

– Na, akkor bemelegítek, és megmutatom.

 

Kovács Boglárka