Maradandó filmek romantikus hőse. Jól allt neki a pasztellszínű szerelmes történet, és a pusztán vágtató betyár kemény figurája is. Az évek teltek, de úgy tűnik, ő ugyanolyan, csak a világ változott körülötte. Oszter Sándor megőrizte a róla kialakult képet…
– Azt hallottam Önről, hogy nagy sportember, igaz ez?
– Manapság ritkábban lovagolok, mint régen, viszont vadászember vagyok, és sokan nem tudják, hogy apróvadas vadászatnál 30-40 kilométert is gyalogolunk. Egy-egy vadászat komoly sportteljesítmény, és keményen igénybeveszi a résztvevőket. Egyébként a sportmúltam sokkal nagyobb, mint a jelenem, ennek köszönhetem jó kondíciómat. Nem híztam el, mert nagyon korán, fiatal koromban az ifjúsági szertornacsapat tagja voltam, majd nagyon komolyan kezdtem foglalkozni birkózással. Középiskolás koromban kézilabdáztam és kosaraztam. Ma is sokat sportolok, muszáj megőriznem azt, amit már elértem, megteremtettem magamnak. Azt hiszem, hiányozna is a mozgás, a sport, ha nem csinálnám minden nap. Régebben karatéztam is, igen komolyan vettem. Elvégeztem Unger Béla kaszkadőriskoláját is.
– Gondolom, ennek a filmekben is hasznát vette.
– András Ferenc filmjében, a „Vadon”-ban például egy gerillakapitányt játszottam, aki hazajön 1848 után, hogy fellázítsa újból az országot. Ebben a filmben sokszor volt alkalmam lovas kaszkadőrjeleneteket felvenni. A sport végigkísérte az életemet. A csoportos mozgás zenére, nem az én műfajom, ezen a téren konzervatív vagyok. Úgy gondolom, hogy a sport egy belső mánia, amit az embernek magában kell lerendeznie. Középiskolás koromban aktívan foglalkoztam testépítéssel, amit nem tudtam volna elképzelni zenei aláfestéssel. Először csillekerékkel csináltam az izomerősítő gyakorlatokat, ezt egy vastelepen szereztem, később vettem egy cserélhető súlyzókészletet, amit mind a mai napig őrzök. Ma már van olyan padom, amelyen bármely izmomat megmozgathatom. A sport lényege szerintem a rendszeresség. A szervezetnek is az a jó, ha nem egy-egy félórát foglalkozunk bele-belekapva a sporttevékenységbe. A kerti munka is sport, nem munka. A kertemben most látható fákat, bokrokat mind-mind én magam ültettem, volt, aki csodálkozott ezen: – Művész úr, hát maga még itthon is dolgozik? – felkiáltással. De amint mondtam, számomra ez nem munka, inkább sport. Ezzel a felfogással, hozzáállással meg tudtam őrizni a jelenlegi kondíciómat, ami koromhoz képest jónak mondható.
– Van valamilyen más sport, aminek hódol?
– Vitorlázom, ami szintén egy kellemes sport, ugyanakkor kemény is tud lenni, hiszen millió tennivaló van a hajón. A szabadidősportban nagyon fontos, hogy kellemes körülményeket teremtsünk a szervezetünk számára.
– Mire figyel oda a táplálkozással kapcsolatban?
– Molnárcsaládból származom, gyerekkoromban édesanyám nagyon gyakran készített nekünk apró darabokra vágott búzacsírából finom ételeket. Hántolt korpát is sokszor ettünk, tejeskávéba keverve. Manapság már az egészséges táplálkozásnak óriási szakirodalma van, amit én nagyjából figyelemmel is kísérek. Akkoriban nem voltak könyvek és cikkek amikből meríthettünk, hiszen én már középiskolás voltam, amikor egyáltalán elkezdődött az egészséges táplálkozásra való buzdítás. A vallásokban is szerepel valamilyen szinten az egészséges táplálkozás, hiszen a böjt nem csak az önmegtartóztatásról szól, hanem arról is, hogy a testet méregtelenítsük. Én magam is, amikor úgy érzem, hogy eltelítődtem az előző nap elfogyasztott étkektől, akkor inkább csak zöldséget, gyümölcsöt és folyadékot fogyasztok. A szűkebb családomban két olyan nő is van – a feleségem, Failoni Donatella és a lányunk, Alexandra – , akik rendszeresen sportolnak, és odafigyelnek az alakjukra. Lépést kell tartanom velük.
H.ZS.
