Schell Judittal az évad vége óta próbáltam időt egyeztetni egy kis beszélgetésre. Akkor azonban gyorsan elutazott pihenni, majd amikor hazaért, azonnal forgatni kezdett. Végül is a legrosszabb időpontban értem utol: épp „dobozolt” a költözködéshez. Előre látható fáradsága ellenére belegyezett az interjúba.
Kétnapos heveny pakolás után leültünk egy laza csevegésre. Pillanatnyilag nem vagyok a legjobb formámban, hiszen alig tudtam kiszállni az autóból, úgy fáj a derekam – mondja mosolyogva a Nemzeti Színház művésze. – Hiába voltak segítőink, egy-egy dobozzal nekünk is fel kellett nyargalni azon a negyven lépcsőn, ami a kert felöl a lakáshoz vezet. Sőt, a mosogatógépet már a párommal harcoltuk be a helyére. Ennek ellenére nagyon boldog vagyok, hogy sikerült ezt a lakást megszereznünk. Olyan, mint amilyenről mindig is álmodtam, nem beszélve a csodás panorámáról, ami az ablakokból a szemünk elé tárul.
Egy ilyen sportos alkatú hölgy bizonyára hamar ki tudja heverni a költözés okozta fáradalmakat.
Szerencsére jó anyagból vagyok összegyúrva, elfoglaltságaim miatt azonban manapság sajnos nem tudok elég időt fordítani a testmozgásra. Nekem és a nővéremnek az egész gyerekkorunkat meghatározta a sport. Édesanyám néptáncolt és tornázott, édesapám versenyszerűen tornázott, majd később a Debreceni Csokonai Színház táncosa lett. Örökmozgó gyerekként a szüleim négyévesen beírattak balettre, hatévesen már lovagoltam, egy esztendő múlva pedig elkezdtem versenytáncolni. Sport tagozatos iskolába jártam – ahol mindennap volt tornaóra –, délután pedig szertornáztam. A tollasozásba is belevágtam, de egy év után kiderült, hogy az már nem fér bele az időmbe. Nagyon sportos család vagyunk: apám nagyon korán megtanított bennünket úszni, síelni, vízisízni, ráadásul sokat kirándultunk. Nagyon lefoglalt a sport, soha nem volt időm csavarogni. A versenytáncot tizenegy évig, egészen addig folytattam, míg fel nem vettek a főiskolára.
Ilyen múlt után miért nem a tánc vonalán haladt tovább?
Nagyon izgatott a színészet is, de egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban. Így aztán a Színház- és Filmművészeti Főiskola mellett jelentkeztem a tánctanári képzésre is. Mindkét helyre felvettek. Eleinte nem mondtam le végleg a tánctanári jövőről. Gondoltam, ha kirúgnak a főiskoláról, legalább van hol folytatnom a tanulmányaimat. Ugyanis Horvai István a prózai produkcióim alapján nem akart felvenni. Ám a mozgásrészeknél olyan jól teljesítettem, hogy abban bízott, hogy a későbbiek során akkor is megnyílok majd, ha szavakkal kell kifejeznem magam.
Eleinte nem hiányzott a tánc?
Dehogynem! Ám szerencsémre mindennap volt valamilyen típusú mozgásóránk, és ott próbáltam ezirányú igényeimet kiélni.
Nagyon hamar vállalkozott az anyaságra.
Alig voltam huszonegy éves, amikor a harmadév végén megszületett Lackó. Akkor már kivívtam a helyem a Horvai-Kapás osztályban: végképp eldőlt, hogy színész leszek. Negyedikben, a féléves kihagyás ellenére nem kellett halasztanom: együtt vizsgázhattam a többiekkel.
1995-ben végzett, és azonnal a Radnóti Színházba került. A közönség már légiesen karcsú, legendásan csinos színésznőként ismerte meg.
Lánykoromban tömörebb voltam. A szülés után azonban átalakult a testalkatom, karcsúbb lettem, mint a terhesség előtt. Hál’ istennek, sokat dolgozom, és a munka „gondoskodik” arról, hogy vékony is maradjak. Egy-két premier hét leviszi az emberről az esetleges fölösleget. Sokszor csak délután jut eszembe, hogy még reggelizni is elfelejtettem.
És mi lett a rendszeres testmozgással?
A színészek rendszertelen életmódja miatt számomra sportként ma már csak a kutyasétáltatás maradt. Miután Lackót elviszem az iskolába, kedves, nagytestű keverékkutyánkkal elindulok a hegyre föl. Ez naponta nemcsak neki, hanem nekem is nagyon jól esik. Ez a rendszeres séta alaposan megmozgatja az izmaimat és ízületeimet. Tavaly vettem egy fitneszbérletet, de olyan kevés alkalommal tudtam elmenni, hogy az idén már fölöslegesnek tartottam. Szerencsénkre a Nemzeti Színház gazdasági igazgatója, Farkas Ági heti három alkalommal remek aerobik órákat tart. Elhatároztam, hogy ősztől megpróbálok majd az adott időpontokhoz alkalmazkodni, mert érzem, hogy szükségem lenne erre a rendszeres testmozgásra.
Lackó sportol valamit?
Nagy büszkeségem a fiam, aki nagyon jó testi adottságokkal rendelkezik. Gyönyörűen síel, ügyesen snow-boardozik, és négy éve dzsúdózik. Ha kimegyünk a korcsolyapályára, olyan rátermettségről tesz tanúbizonyságot, hogy az edzők már többször mondták, hogy versenyszerűen kellene ezzel a sportággal foglakoznia. Szerencsére a tanulással sincs gond.
Hogyan telt a nyara?
Köszönöm, nagyon jól. Az elején úgy nézett ki, hogy még szabad hétvégém se lesz, azért a nyár elején két hétre elmentünk Lackóval és a párommal Genova, Portofino környékére, ahonnan átlátogattunk a francia Riviérára is. Előtte még forgattam Horváth Ádámmal az Életképek sorozatban, majd hazaérkezésünk másnapján már a Terézanyu felvételein vettem részt.
Úgy volt, hogy Goda Krisztinával elkezdjük a Csak szex és semmi más című filmet, de anyagi okok miatt csúsznak a munkálatok. Nem szomorkodtam emiatt, így legalább több időm maradt pihenésre és a költözködésre. Ráadásul nekem már augusztus 23-án elkezdődik az évad. Mohácsi Jánossal folytatjuk a Sárga liliom próbáit, melynek szeptember 10-én lesz a premierje. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a közönség ezt a negyvenszereplős, monumentális előadást.
Milyen munkák várják az új évadban?
Valló Péter vezetésével szeptemberben kezdődnek a III. Richard próbái. Kulka János lesz a címszereplő, én pedig Lady Annát játszom. A bemutató után jön egy kis szünet, majd elkezdjük Füst Milán Boldogtalanok című drámájának próbáit, melyben Róza szerepe vár rám. A Nemzetiben tovább játszom a Holnap reggel, a Györgyike drága gyermek, illetve a Czillei és a Hunyadiak című előadásokban, valamint a Radnótiban a Kripliben. Tavasszal forgattam a Sorstalanságban, ahol a főhős kisfiú mostohaanyjának szerepét alakítottam, és Bán János volt az apa. Nagyon jó volt Koltai Lajossal dolgozni, és izgatottan várom a premiert. Remélem, a film méltó adaptációja lesz Kertész Imre Nobel-díjas regényének.
Szendi Horváth Éva
