Ví­zi­lab­dá­zó­ink egy­re csak hal­moz­zák a szebb­nél szebb ered­mé­nye­ket, iga­zán nem le­het pa­nasz rá­juk, hi­szen ez az egyik si­ker­sport­ága Ma­gya­ror­szág­nak. Er­ről a nép­sze­rű vízisportról Ma­da­ras Nor­bert­tel, a Vasas-Plakett-Vodafone já­té­ko­sá­val be­szél­get­tünk.

 

La­i­kus né­ző­ként csak azt lát­juk, hogy egy­sze­rű­en be­csob­ban­nak a me­den­cé­be, jó­ked­vű­en ki­a­bál­nak egy na­gyot: Haj­rá magyarok!, az­tán győz­nek, és mint­ha mi sem tör­tént vol­na, ne­mes egy­sze­rű­ség­gel ki­száll­nak a víz­ből. Pe­dig men­­nyi mun­ka van ab­ban, amíg kel­lő gyor­sa­ság­gal, és meg­fe­le­lő tech­ni­ká­val meg­ta­nul­nak úsz­ni, az­tán pe­dig leg­alább ilyen hosszú, ha­nem hos­­szabb idő, amíg meg­ta­nul­ják a lab­da­ke­ze­lés csín­ját-bín­ját.

Sze­ren­csé­re az után­pót­lás is biz­to­sí­tott. Ren­ge­teg te­het­sé­ges fi­a­tal választja magának ezt a sport­ágat. Ma­da­ras Nor­bert, a Vasas-Plakett-Vodafone 22 éves bal­ke­zes jobb­szél­ső­je, im­má­ron ti­zen­öt­szö­rös ma­gyar vá­lo­ga­tott, és ha min­den jól megy, nagy jö­vő előtt áll a fi­a­tal­em­ber.

Ele­ve a ví­zi­lab­dá­zást vá­lasz­tot­ta, vagy a vé­let­len so­dor­ta e fe­lé a sport­ág fe­lé?

– Elő­ször hos­­szú ide­ig úsz­tam, de az­tán unal­mas­sá vált a mo­no­ton fal­tól-fa­lig tempózás. Ek­kor, úgy ti­zen­öt éves le­het­tem, és úgy érez­tem vál­ta­nom kell, így a ví­zi­lab­dá­zást vá­lasz­tot­tam. A test­ne­ve­lő­im és az is­me­rő­se­im már ko­ráb­ban is mond­ták, hogy va­la­mi­lyen más sport­ág­ban is ki kel­le­ne pró­bál­nom ma­gam, hi­szen a bal­ke­zes­ség sok he­lyen elő­nyös len­ne, épp ezért ez a vál­tás egy fo­lya­mat vég­ered­mé­nye volt, de ab­szo­lút nem bán­tam meg.

A pro­fi spor­tot, ho­gyan le­het ös­­sze­egyez­tet­ni a ta­nu­lás­sal? Egy­ál­ta­lán ös­­sze le­het-e egyez­tet­ni?

– Spor­tol­ni ide­ig-órá­ig le­het, az­tán pe­dig jön a ci­vil élet, ar­ra is min­den­kép­pen fel kell ké­szül­ni. Je­len­leg har­mad­éves hall­ga­tó­ja va­gyok a Vál­lal­ko­zá­si Fő­is­ko­la táv­ok­ta­tá­si kur­zu­sá­nak. A táv­ok­ta­tás azért jó, mert he­ten­te csak egy­szer kell men­ni is­ko­lá­ba, így ös­­sze tu­dom egyez­tet­ni az edzés­sel az is­ko­la­lá­to­ga­tást. Né­ha ki­csit ne­héz, de meg kell pró­bál­ni. Ha ab­ba­hagy­ja az em­ber a spor­to­lást, ak­kor is kell kez­de­nie va­la­mit ma­gá­val. Nem sze­re­tek hi­á­nyoz­ni az edzé­sek­ről, a ta­nu­lás mi­att nem is na­gyon szok­tam, csak né­ha a vizs­gá­im mi­att va­gyok kény­te­len egyet-egyet ki­hagy­ni. Vé­gül is, ha pro­fi vagy, ak­kor azért kapsz fi­ze­tést, hogy min­den edzé­sen ott le­gyél, és a mér­kő­zé­se­ken meg­fe­le­lő­en tel­je­síts, így lóg­ni nem na­gyon le­het.  

Egyé­ni sport­ról vál­tott csa­pat­sport­ra. Mi­lyen kü­lönb­sé­ge­ket érez a ket­tő kö­zött?

– Mind a ket­tő­nek van ne­ga­tív és po­zi­tív ol­da­la egy­aránt. Én min­dig pró­bá­lom az elő­nyö­ket szem előtt tar­ta­ni, és így min­den kön­­nyeb­ben kezelhető, könnyeb­ben elfogadja az ember. Jó a csa­pat­já­ték, hi­szen min­dig van, aki­nek megy a já­ték, és van, aki­nek nem, így meg­ta­nulsz má­so­kért, a csa­pa­tért is küz­de­ni.  

Vál­tott, még­is ma­radt a vízisportoknál. En­­nyi­re sze­re­ti a vi­zet?

– Ter­mé­sze­te­sen na­gyon sze­re­tem a vi­zet, ezért nem gon­dol­tam egy per­cig sem ,,szárazföldi sport­ág­ra”. Ha egy gye­rek sze­ret­ne ví­zi­lab­dáz­ni, ak­kor jó, ha leg­ké­sőbb tíz-ti­zen­két éve­sen meg­is­me­ri az ala­po­kat. Igaz, én idő­sebb vol­tam, ami­kor emel­lett dön­töt­tem. Ér­de­mes nyolc-tíz­éves kor­ban meg­ta­nul­ni re­me­kül úsz­ni, az egyéb­ként sem árt, ha vízbiztos egy gye­rek, és ha tet­szik ne­ki, ak­kor akár ma­rad­hat is va­la­mi­lyen vízisportágnál. Én per­sze a ví­zi­lab­dá­zást aján­lom.  

Tag­ja a vá­lo­ga­tott bő­vebb ke­re­té­nek, és sta­bil já­té­ko­sa a Va­sas­nak. Mit sze­ret­ne el­ér­ni a kö­zel­jö­vő­ben?

– Min­dig csak a leg­kö­ze­leb­bi lép­cső­fok­ra sza­bad össz­pon­to­sí­ta­ni. Ha on­nan vis­­sza­esel, ak­kor nem tö­röd össze na­gyon ma­gad. On­nan még fel le­het áll­ni, le­het foly­tat­ni az el­kez­dett utat, de ha na­gyob­bat buksz, ak­kor nem biz­tos, hogy ugyan­ez si­ke­rül­het. Sze­ret­nék a szű­kebb ma­gyar vá­lo­ga­tott­ba tar­toz­ni, hi­szen ez­zel együtt a vi­lág él­vo­na­lá­hoz is tar­toz­nék. Az­tán per­sze, mint min­den spor­to­ló, én is sze­ret­nék Athén­ban fel­áll­ni a do­bo­gó leg­te­te­jé­re, bár ez in­kább tá­vo­li cé­lom.

Na­pi két edzés, az­az öt órás moz­gás mel­lett oda kell-e fi­gyel­nie az ét­ke­zé­sé­re?

– Na­gyon sze­ren­csés al­ka­tú va­gyok, nem na­gyon tu­dok el­híz­ni. Per­sze ez ké­sőbb vál­toz­hat, de most még nem pa­nasz­kod­ha­tom. Né­ha még vi­ta­mi­no­kat és táp­lá­lék-ki­egé­szí­tő­ket is fo­gyasz­tok, de más­ra egyelőre nincs szükségem. Van­nak olyan csa­pat­tár­sa­im, is­me­rő­se­im, akik bi­zony küsz­köd­nek a sú­lyuk­kal, de én nem tar­to­zom kö­zé­jük.

Ha nincs edzé­sük, vagy pi­he­nő­idő­szak van, ak­kor hi­ány­zik a moz­gás?

– Ma­gam­tól egy­ál­ta­lán nem me­gyek mo­zog­ni, elég az edzés. Ha nincs edzé­sünk, ak­kor pe­dig pi­hen­te­tem az iz­ma­i­mat, ne­kem is kell re­ge­ne­rá­lód­nom. Egyéb­ként ál­ta­lá­ban ez csak rö­vid idő­szak, úgy­hogy nem kell tar­ta­nom at­tól, hogy el­szo­kom a moz­gás­tól.

J. H.