Béres Alexandrát a fitneszben és a ritmikus gimnasztikában elért sikerei miatt ismerte és szerette meg az egész ország. Sőt, határainkon túl is tetette névjegyét, világbajnoki címével örökre beírta nevét a sporttörténelembe. Most új „szerelméről”, a fiatalnak számító télisportról, a curlingről mesél nekünk, és a köztük lévő fagyos kapcsolatról…

 

Nem mondható el rólad, hogy unatkozó típus vagy.

Hiszem, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Nem vállalok többet, mint amennyit elbírok, de unatkozni sem szeretek.


Tettél bármilyen fogadalmat szilveszterkor?

Nem vagyok babonás, és az apróbb fogadalmakban sem nagyon hiszek, de ha most kívánhatnék valamit, szeretném, ha ebben az évben is mindenre jutna időm, amit szeretek, legyen szó sportról vagy munkáról.


A napi rohanás közben, hogy tudod megoldani, hogy mindig ápolt legyen a külsőd?

Mindenben, így a sminkben és az öltözködésben is igyekszem a természetességre törekedni. A sminkemet legtöbbször a városba vezető úton (a dugóban), az autóban szoktam elkészíteni. Ebben már nagy rutinom van. Fodrászhoz úgy háromhavonta szoktam járni.


Mivel elég sűrűn jártál versenyekre – belföldre és külföldre egyaránt – volt, hogy magadnak kellett egy kozmetikus feladatait is megoldanod. Nehezen boldogultál?

A mai napig van, hogy nevetni kezd a kozmetikusom, hogy milyen sok fortélyt ismerek, ami a szakmához kell. Nem egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy magamnak kellett legyantáznom a lábam. Ilyenkor, ha nem ért rá a kozmetikus, vagy nem volt a közelben, az volt a legfontosabb, hogy mire a színpadra lépek, tökéletes legyen a megjelenésem.


Az öltözködésben milyen szempontokat tartasz szem előtt?

Mivel a napom nagy részét testmozgással töltöm, ezért legtöbbször sportos ruhákat hordok. Legjobban a nőies ruhákat szeretem. Azokat, amik annyira nem extravagánsak.


Napi hány órát fordítasz a saját tested formálására?

2 órát minden nap mozgok. Ennél többet nem szeretnék sportolni, mert arra is gondolnom kell, hogy mire elérem az 50-60 éves kort, karban tudjam tartani magam. Ennek kiegészítéseként hetente kétszer infraszaunázni is szoktam.


Milyen mozgásfajtákat részesítesz előnyben?

Az alakformáló mozgásformát szeretem, de szoktam még futni és step-gépezni is.


Nem minden aerobic edző csinálja végig a tanítványaival az óráit. Te mennyire veszed ezt komolyan?

Én kifejezetten fontosnak tartom, hogy akik eljönnek az óráimra, érezzék, hogy velük együtt dolgozom. Amint leállok, egyből észreveszem, hogy kevesebb elszántsággal végzik a gyakorlataimat.


Biztos te is nyomon követed az újabbnál újabb fogyókúrákról felröppent híreket. Te hogy vélekedsz a táplálkozásról?

Az étkezés nagyon fontos szerepet tölt be egy ember életében. Én amondó vagyok, hogy ha nem eszünk zsíros ételeket és a szénhidrát mennyiséget sem visszük túlzásba, akkor nem eshet nagy bajunk. Nem vagyok annak a híve, hogy valamit drasztikusan megvonjunk a szervezettől, mert az semmi jóra nem vezet. A hiedelemmel ellentétben én nem azt tartom be, hogy este hat óra után nem eszem, hanem ha eszem, akkor igyekszem, hogy a vacsora és a lefekvés között 3-4 óra elteljen.


Szerinted milyen időközönként érdemes megmérnünk magunkat? A mérlegelést vagy
a cen­tizést javaslod jobban?

Én általában reggelente állok mérlegre. Ez azért hasznos, mert így tudom, mennyire kell (vagy nem) odafigyelnem magamra a nap folyamán. A testzsír mérése is fontos, de ez kicsit bonyolultabb és hétköznapo­kon egy sima otthoni mérleg is kontrolt nyújthat. A lényeg, hogy egy kiló plusz még nem a világ vége.


A férjed az évek során gondolom, felvette a te nem éppen nyugalmas életed ritmusát. Mennyi időtök jut egymásra?

Szerencsém van, mert találtunk egy új, „közös szerelmet”, aminek köszönhetően rengeteg időt tudunk együtt tölteni.


Ez az új szerelem, ha jól tudom, a curling. Ha egy átlagos, magyar ember meghallja ezt a szót, nem biztos, hogy egyből tudja, mit is takar. Először is, elmondanád nagyvonalakban mi is ez pontosan?

Ez egy téli olimpiai sportág. Ha azt mondanánk valakinek, hogy „tudod, ez az a sport, amikor a korong előtt söprögetnek”, biztos mindenkinek beugrana, hogy látott már ilyet a tv-ben. Ami talán különös ebben a sportban, hogy 1989 óta létezik a Magyar Curling Szövetség, és nagy örömünkre idén márciusban nyílik itthon az első curling pálya.


Hogy kerültél kapcsolatba ezzel a szokatlan sporttal?

Körülbelül 2 és fél éve egy síelés alkalmával próbáltuk ki a párommal és a barátokkal. Annyira jól éreztük magunkat, hogy első látásra beleszerelmesedtünk. A gond csak az volt, hogy a legközelebbi curling felnőtt oktatás Kanadában volt, így alakult, hogy az edzőnk is kanadai.


Hány fős egy csapat, illetve milyen poszton játszol?

Egy csapat négy főből áll, de természetesen a cserejátékossal öten teszünk ki egy csapatot. Eddig külön voltak a női és férfi csapatok, de idén már lesz vegyes csapat is. Én a női csapatban a harmadik dobó posztot töltöm be.


Említetted, hogy még nincs pálya Magyarországon. Akkor hol tudtok gyakorolni?

Ma már szerencsére vannak pályák a közelben: Ausztriában, Cseh és Olaszországban, Svájcban, ahová igyekszünk minden hétvégén kimenni. Reményeink szerint március 10-től már magyar pályán is játszhatunk.


Milyen eredményekkel büszkélkedhettek eddig?

Tavaly hetedikek lettünk a „B” ligában, idén pedig sikerült feljönnünk a negyedik helyre, amire nagyon büszkék vagyunk. Itt most a lány csapatról beszélek, de a fiúk is szép eredménnyel végeztek.


Milyen célokkal vágtatok neki az idei évnek?

Decemberben lesz az Európa baj­nokság. Amit a legjobban szeretnék, az az „A” ligá­ba való bejutás. Távolabbi célunk az Olimpia, de tudom, hogy egy igazi sportolónak 10-15 évet is el kell töltenie egy sportágban, hogy fényesebb eredményeket tudjon elérni.


Mi pedig sok sikert kívánunk neked és a csapatodnak mindehhez!


M.T.