Előbb üt, aztán… elsősegélyt nyújt, mert többek között profi ápolónő is. A nőket csépeli, férfit azonban csak egyszer ütött meg, a fiú “összement” a fájdalomtól a diszkóban, s az esetnek egészen furcsa következményei lettek. Miló Viktória, légsúlyú boksz-világbajnokunk, a Félix Promotion játékosa októberben újra megvédi címét, melyet a TV2 Ring október   29-én élőben közvetít.

 

”Egyszer leütöttem egy fiút… De a szerelmemnek sosem adtam. Mert ha egy szerelemben ütlegelések vannak, akkor annak már semmi értelme.”

 

 “Nem szoktam leütni a főnökömet. Egyértelműen jól alkalmazkodom, felesleges harcokba nem megyek bele. De egy dolgot nem tudok elviselni: az igazságtalanságot. Ha igazságtalanság ér, például a munkahelyemen, akkor úgy viselkedem, mint ahogy láthattátok a meccseken: kiabálok, dühös vagyok, ÜVÖLTÖK. Ez a kapcsolatban is igaz, mindig megmondom, amit gondolok.”

 

AZ ÚRIEMBER

“Hallottam a rossz hírét.”

 

Kecses, bájos, még szelíd is. Egészen másként fest, mint a ringben. A managere segít felismerni, mert én az amazont keresem. Viki a Jóban Rosszban   szappanopera szereplőválogatásáról érkezik.

– Kedvet kaptam ahhoz, hogy színésznő legyek – mondja. Végülis e sorozat kapcsán alakult az “ismeretségünk” Rolanddal is… Nagyon izgultam!

 

– Damu Roland a szappanopera szívtiprója.  

– Rengeteget készültem a meghallgatásra, Roland is segített. Instrukciókat adott, és szituációs gyakorlatokat is csináltunk.

 

– Úgy hívjátok?

– …hát…

 

– Azt hallani, nem vagy könnyű eset a szerelemben, a leghosszabb kapcsolatod hét hónapig tartott, és volt szingli-korszakod is.

– Az, hogy nem vagyok könnyű eset, nem csak rajtam múlik. A fiúknak komplexusaik támadnak velem kapcsolatban, nem szeretik, hogy felismernek az utcán és én vagyok a középpontban, ha elmegyünk akárhová. Egy civil az ismertségemet nem tudja kezelni, baromira rosszul esik neki, hogy háttérbe szorul mellettem. Nekem hiába volt mindig ő   a “ NAGY Ő” , az isten, mindig minden elromlott.

 

– Rolanddal nyilván más.

– Roland tisztában van magával, és tudja, mikor kell neki szerepelnie, és mikor nekem. Ugye őt is fölismerik, észreveszik… A lányok, mennyi lány!

 

– Ezt most úgy mondod, mint aki…

– Bevallottan féltékeny típus vagyok.

 

– Akkor Rolandnak miért van esélye nálad? Majd háromszáz kilométer választ el benneteket. Ő pesti srác, te pedig nyíregyházi lány vagy.

– …egy megasztáros bulin ismerkedtünk meg. A VIP-sátorba léptünk a barátnőmmel, beszélgettünk, nevetgéltünk, és a hoszteszlány odaültetett minket Rolandék asztalához, mert csak ott volt hely. Akkor kezdődött. Még aznap esemeseket küldözgetett, eleinte nem is válaszoltam.

 

– Miért nem?

– Hallottam a rossz hírét.

 

– A nőverő. Ugye rendőrségi ügye volt abból, hogy megütötte volt barátnőjét.

– Igen, ezt hallottam…

 

– Persze mindketten nőverők vagytok…

– Van valami közös bennünk (nevet). Eleinte magázódtunk, úgy küldte az esemeseket, és nálam az udvarlásnak ez a formája nagyon bejött. Mindig azt mondta: ”Tudod, én egy régivágású úriember vagyok”.

 

– Tud imponálni.

– Érdekes volt ez a stílus. Szokatlan… És az is erősíti ezt a kapcsolatot, hogy nagyon elfoglaltak vagyunk. A legutóbbi kapcsolatomnak például azért lett vége, mert István el akart menni síelni Franciaországba, én meg nem tarthattam vele az edzések miatt.

 

BRUCE LEE

“Olyan akartam lenni mint Linda, meg ő”

 

– Aerobik edzőnek jobban el tudnálak képzelni.

– Kung-fu edző is vagyok pedig, de úszással is foglalkozom, mozgáskorlátozott kicsiknek tartok órákat.

 

– Ez már a kékszemű, szőke jótündér külsőhöz jobban passzol.

– Most a profi boksz kedvéért abbahagytam az edzősködést, egyedül az úszás-oktatás maradt meg, a gyerekeknek nem mondhattam nemet.

 

– Gondolom, babáztál te is, mint a többi lány. Hogy fajult ez el idáig?

– Nekem a női boksz sosem volt extrém, ez volt a természetes, ebbe születtem bele. Nagyapám is és édesapám is bokszolt és bokszedzősködött.

 

– Vagyis nem volt fiú a családban, aki folytassa?

– Egy nővérem van, ő már előttem elkezdte. De nem is a család hatott rám elsősorban, hanem a filmek. Hétéves koromban ment a tévében a Linda-sorozat, s a Bruce Lee filmeket is imádtuk. Teljesen filmhatás alá kerültem. Fú, én olyan akarok lenni, mint Bruce Lee, meg Linda! Ez most már nevetséges, de akkoriban olyan álom volt, ami teljesen megvalósíthatatlannak tűnt, mindenesetre én elkezdtem megvalósítani.

 

ELSŐSEGÉLY

“Én kiverem a fogakat, édesapám meg megcsinálja.”

 

-Nem kompenzálás ez? Nem a siker valamilyen útját kerested? Mondjuk… milyen tanuló voltál az iskolában?

– Eleinte nem jó. Aztán hetedik-nyolcadik osztályban kitűnő tanuló lettem.

 

– Vagyis amikor már volt tétje, belehúztál.

– Igen.

 

– Hol tanultál tovább?

– Egészségügyi szakközépben.

 

-Szóval, ha adsz egy maflást, rögtön elsősegélyt is nyújthatsz.

– …de fogorvos szerettem volna lenni. Édesapám ugyanis fogtechnikus. Azt szoktam mondani, hogy én kiverem a fogakat, édesapám meg megcsinálja (nevet). Aztán annyira elcsábított a sport, hogy változtattam. A testenevelés-földrajz tanári diplomát, és az edzőit is megszereztem.         

 

MOKESZOK

“A ringben nem tetszem magamnak.”

 

– Egyfelől férfias játékokat űzöl. Másfelől a nő is ott van benned, tulajdonképpen még a ringben is. Állítólag nem voltál hajlandó felvenni a meccseken a bőszárú rövidnadrágot, mert az kinek áll jó, és feltaláltad a jóval nőiesebb miniszoknyát.

– Mohamed Ali lányát láttam szoknyában bokszolni, és megtetszett.

 

– Nem az ütés, hanem a ruha?

– Igen.

 

– Visszanézed a meccseidet? Mintha nem is te lennél. Mintha egy másik éned szabadulna ki belőled a ketrecből, és ez – miniszoknya ide vagy oda – átalakítja a külsődet is.

– Bent a ringben nem lehetünk nők.

 

– Tetszel magadnak a ringben?

– Nem… De az tetszik, amikor a világbajnoki övet a derekamra csatolják, igen, az nagyon tetszik.

 

– A pasik ezt az átalakulást hogy viselik?

– Rosszul.

 

– Mintha két nőjük lenne egyszerre. Egy jó, meg egy amazon.

 – Ezért is nincs igazi kapcsolatom.

 

– Vigyázz, ezt jelen időben mondtad.

– Tényleg? … nem… nem jelen idő. Rolanddal egészen más.

 

– Sérülések? Vannak?

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert ritkán sérült meg az arcom. Inkább ízületi sérüléseim voltak. A vállamban… Hát, mokesz (értsd. monokli) az azért be-becsúszik. És az orrom megvastagodott az ütésektől, ezt éppen mostanában vettem észre.

 

– Annyira látszik, mennyire adsz magadra. Ugye te még a ringben is igyekszel, nemcsak a bokszdivatot forradalmasítottad, de a hajad is mindig egyedi, nem húzol sapkát sem, mert nem áll az jól senkinek, szabadon van a hajad, s mintha fodrász fonná-igazítaná be… Akkor miért nem félsz attól, hogy elcsúfítanak?

– Majd segít a plasztikai sebész (nevet). A ringben nem érzi az ember, ott győzni kell, nem érdekel más.

 

TŰSAROK

“A jó ellenfél az, aki fekszik nekem”

 

– Gyűlölöd az ellenfelet?

– Azt sosem szabad. Csak le kell győzni.

 

– Ismered?

– Változó. Még mindig nem tudom, hogy kivel állok ki októberben, pedig egyre közelebb van a verseny.

 

– Ha megtudod, ki ő, egyre többet akarsz tudni róla.

– Ez így van. Ott volt például Faragó Beatrix… Ugye meccs előtt nem találkoztam vele úgy, hogy bokszkesztyűben és bokszcipőben lett volna. Korábban mindig magassarkúban láttam, így aztán a ringben nagyon alacsonynak tűnt, s ez furcsa volt, nehezített a helyzeten, mert váratlanul ért.

 

– Milyen a jó ellenfél? Mindig gyenge?

– Nem… feltétlenül. A jó ellenfél olyan, aki fekszik nekem.

 

– Ez jól hangzott.

– Nem szó szerint értettem… Nem szeretem   a verekedős bokszolókat, én technikai játékos vagyok.

 

– Meddig lehet ezt csinálni?

– Amikor elkezdtem, azt gondoltam, 30 éves koromban befejezem. De csak a szülés miatt, mert szeretnék gyerekeket. Az amerikaiaknál azonban van olyan bokszoló, aki szült, aztán 39 éves korában visszatért a ringbe. Szóval, egyre inkább nem látom a végét, de a családalapítással lesz összefüggésben, ha kiszállok. Jelenleg is dolgozom médiumokban, rádióban és televízióban is sportriporterkedem, ezt szeretném komolyabban folytatni.

 

– Van abban valami rejtett összefüggés, hogy sok bokszoló vidéki?

– A boksszal általában szegényebb gyerekek kerültek kapcsolatba. Én e szempontból kivétel vagyok, de megfigyeltem, hogy rengeteg nehéz sorsú, az átlagnál szegényebb, roma gyerek fordul meg az edzőtermekben.

 

– Hogyan készülsz?

– Hat-nyolc hetes egy felkészülés, napi két edzéssel. Reggel futások vannak, este technikai edzések. Most főleg fizikálisan erősítünk, a kondíciómat növeljük. Tegnap például kétszer tizennyolc percet zsákoltam.