Dr. Herr Gyula a nagyatádi kórház belgyógyásza. Élete azonban nem mindennapi. Ő az egyik vasember. Hogy ez mit is jelent? Erről beszélgettünk.
Hogyan találkozott a sporttal?
Ez a legrégebbi szerelmem. 1984-ben hallottam először azt, hogy vasi vasember. Felkeltette az érdeklődésemet, és elmentem erre a versenyre teljesen felkészületlenül. Az első megmérettetés után azt mondtam, hogy nem, én ezt soha többé ki nem próbálom… pedig a távok még csak a töredékei voltak egy igazi „ironman” versenynek… persze, később ahogy ez lenni szokott „csak azért is” indultam néhány kisebb versenyen, majd következett 1990, mely meghatározó évszám volt, nemcsak az én életemben: ekkor rendeztük meg ugyanis Magyarországon első alkalommal a vasemberek versenyét …
Pontosan mit is kell teljesítenie annak, aki a vasember címre pályázik ?
Az Ironman verseny egy olyan megmérettetés, ahol az első „műsorszám” az úszás, amolyan bemelegítésképpen 3800 m. Ezután következik a kerékpározás 180 km-en. A futás már csak hab a tortán, a táv 42,195 km, azaz egy egész maraton.
Ma hogyan készül a versenyekre?
Minden héten háromszor-négyszer hatkor kelek, és úszom. Egy-egy alkalommal úgy három kilométert. Munka után pedig igyekszem a másik két sportágban valamit mozogni. Nem is tudnám elképzelni e nélkül az életemet. Ez egy életforma, amit vagy szeret valaki, vagy nem. Ha szereti, nem is tud másként élni.
Hogy jut mindenre ideje? A kórház mellett a családra, a család mellett a triatlonra?
Szerencsére nálunk a sport mindennapos elfoglaltság. Feleségem is, gyermekeim is rendszeresen mozognak, úgyhogy senki nem furcsállja vagy rosszalja azt, amit csinálok. Mindenkinek arra van ideje, amit fontosnak érez, s nálunk a fontossági sorrendben a mozgás az egyik listavezető. Kevesebbet ülünk TV előtt, mint mások, helyette inkább együtt sportolunk.
Most mekkora teret tölt be az életében az Ironman verseny?
Mint említettem, én vagyok az egyik fő szervező, emellett a nagyatádi triatlonosok egyik edzője is. Kicsik és nagyok nagyon szeretik a triatlont. Egy-egy edzésen együtt kerékpározunk, futunk vagy úszunk. Nagyon jó időtöltés, szinte kicserélődök egy-egy edzés után.
És a táplálkozás? Odafigyel erre a sarkalatos kérdésre?
Őszintén szólva nem nagyon. A munkatársaim szerint „irigylésre méltóan” jó étvágyam van, és amit megkívánok, azt meg is eszem. Igaz a pulzusmérő óra mellett a mérleg adatait is komolyan veszem, de még nem okoz gondot a „versenysúly” megtartása. A mozgás olyan, mint az autóban a gyújtás. Mindent eléget.
H. ZS.
