Simóka Beáta öttusázó már 1994 óta az élvonalban szerepel, méghozzá nem is akárhogyan.   Csak az a fránya futás keserítette meg az életét! Csapatban már büszkélkedhetett a világelsőnek járó címmel, de egyéniben még nem. Legtöbbször a futás miatt csúszott le a dobogóról, így csak a hetedik világbajnokságán sikerült az aranyéremmel hazatérnie.

 

A legtöbbször a futáson ment el a verseny. Megesett, hogy a futás előtt az elsőként vártam a rajtot, és mire beértem már csak a tizenhetedik voltam. Borzasztó érzés. Talán nem hiszik el, de mindezek ellenére szeretek futni. No nem versenyre, és nem időre, inkább a magam kedvére. Főleg a hosszú távot kedvelem, persze olyankor, ha közben érdekes tájat láthatok, és friss levegőn vagyok.

Öt versenyszámból áll egy-egy viadal. Melyiket szereti a legjobban, és melyiket a legkevésbé?

Vívni szeretek a legjobban, de a futást és a lovaglást is kedvelem. Főleg amióta új lovas edzőm van, azóta minden edzésre nagyon szívesen megyek. Az úszásnál a vízbe ugrást szívesen kihagynám, főleg télen. Olykor több percen keresztül rimánkodik az edző azért, hogy végre vízben lásson minket. Elég mókásan nézhetünk ki, amikor ott állunk a parton, az edző pedig mindenféle büntetéssel fenyeget minket arra az esetre, ha pillanatokon belül nem csobbanunk. Ilyenkor a könyörgéssel eltelt pár percért ötszáz méter pillangózással, vagy gyorsúszással fizetünk, de még ez sem tart vissza minket a dacolástól. Ezt is vállaljuk. Aztán ha már benne vagyunk a vízben, akkor nincs semmi probléma, de addig minden kifogást kitalálunk. Mielőtt bárki azt hinné, hogy csak télen vannak ilyen kis huzavonáink, meg kell nyugtatnom őket, nekünk nyáron is könyörögni kell.

Önhöz hasonlóan a férje is válogatott öttusázó. Nem okoz problémát, hogy mindketten sportolnak, és olykor másfelé vezet az útjuk?

Mindketten a sportban nőttünk fel, így természetes, hogy ez az életmód nem okoz semmilyen nehézséget. Most sérült a férjem, így rengeteget tudott nekem segíteni. Talán ennek is köszönhetem, hogy sikerült a világbajnoki címemet megszereznem. Mindig igénylem, hogy aki fontos, az bátorítson, és támogasson. Persze ez alatt nem azt értem, hogy fogja a kezem, de éreznem kell, hogy bízik bennem, és ez plusz energiát mozgósít. Ákos a tapasztalatai alapján sokat segített, és ezt nagyon köszönöm neki.

Kislánya, Nóra itthon maradt, amíg ön kint volt San Franciscóban a világbajnokságon. Hozott neki ajándékot?

Természetesen. Alig vártam, hogy láthassam. Bevallom féltem egy kicsit, hogy nem ismer meg, de ahogy meglátott egyből bújt hozzám, ölelgetett, puszilgatott. Annyira jó érzés volt, hogy azt nem lehet elmondani. Igazi kislány, sütkérezik a szeretetben, és ő is nagyon tud szeretni. Azért, hogy ne felejtse el, hogy hol járt a mami, hoztam neki amerikás cuccokat, valamint a fürdéshez teknőc családot kapott tőlem. Nóra olyan kis édi, hogy a Honvédban azért vetekednek ki vigyázzon rá, ki etesse, ki tegye tisztába. Szóval úgy érzem, kevés gyereknek van ilyen jó dolga. Én pedig boldog vagyok, mert szinte végig velem van.

J. H.