A sokrétű szakmai tudás nem minden. Varró Gyulával, aki többek között aerobik oktató és személyi edző arról beszélgettünk, hogyan tud egy férfi boldogulni ebben a sportágban.
– Mindig is sportoltál?
– Igen, régebben rövidtávfutó voltam. Az edzésekre rendesen eljártam, elég jó eredményeim voltak. A suli után aztán elkezdtem dolgozni, és már nem volt olyan egyszerû a helyzet. Sajnos az edzések ideje gyakran egybeesett a munkaidõvel, ezért abba kellett hagynom. Igaz egy darabig egyedül edzettem a stadionban, de azért ez már nem volt az igazi.
– És az aerobik? Hogy kerültél vele kapcsolatba, magadtól mentél el egy edzésre, vagy valaki rávett?
– Egy barátom felesége beszélt rá, hogy nekem ez való, le kell mennem. Kicsit tartottam tõle, hiszen ez akkor a lányok sportja volt, fiúkat alig lehetett látni. Azért próbáltam ki, mert fiú volt az edzõ is. Tetszett és kezdtem komolyan venni az edzéseket.
– Hogyan indult el a karriered? Mihez kezdtél elõször?
– Eleinte csak tanultam az aerobikot, aztán úgy éreztem, hogy én is szívesen tanítanék erre másokat. Kezdetben a már ismert elemeket építettem be az óráimba, majd ötvöztem saját stílusommal. Pati Nagy Attila és Korényi Krisztina segítségével, egyre több tanfolyamot elvégeztem. Jártam IFAA aerobikedzõire, stepedzõire, spinningedzõire, aero-kickbox edzõire, személyi edzõire, Schwinn indoor-cycling edzõire és Polar Own Zone edzõire.
– Ennyi nõ között férfiként nem volt nehéz érvényesülni?
– Volt, ahol én voltam az elsõ férfi edzõ, ezért nagyon kevesen jártak az óráimra, mert azt gondolták: mit érthet egy fiú az aerobikhoz? Azután tanítottam olyan helyen is, ahol ez kifejezetten elõnyt jelentett. Szerintem mindkét nem képviselõi közül kikerülnek, jó és rossz edzõk egyaránt. Én nem tennék ebben különbséget.
– Hogy találtad meg az ideális helyet?
– Elõször hirdetési újságban keresgéltem, és találtam is egy állást. Onnantól kezdve folyamatosan jöttek az ajánlatok, hogy menjek ide vagy oda. Most három budai teremben tartok órát, úgyhogy nem panaszkodhatom.
– Törekedtél arra, hogy egyéni stílusod legyen?
– Nem mondanám, hogy törekedtem, szeretek szórakoztatni, tehát ami jön, az jön magától. Az óráimat, vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják, a kettõ közötti vélemény nincsen. Van, amikor már táncolok az „ezt már nem kellett volna” határán, sõt az is elõfordul, hogy valakit megbántok.
– És megbánod?
– Én nagyon lelkis vagyok. Ha úgy érzem, hogy valakinek nem esett jól, amit mondtam, akkor odamegyek, és elnézést kérek többször is.
– Melyik a kedvenc óratípusod?
– A steppet nagyon szeretem, mert pörgõs, táncos. Emellett a spinning az, amivel szerintem érvényesülni tudnék hosszú távon.
– Mi alapján választasz zenét?
– A saját stílusomat tükrözik. A spinning ilyen szempontból nagyon jó, mert mindenfajta zenei stílust szerepeltetni tudok az órán, a jazztõl a rockzenéig.
– Odafigyelsz a táplálkozásra?
– Szerencsére olyan az alkatom, hogy bármit megehetek, amit megkívánok. Egyedül a megfelelõ vitaminbevitelrõl gondoskodom, nap mint nap multivitaminnal.
– Terveid?
– Szeretnék valahol szakmai vezetõ lenni. Kitanulnám a menedzsment részét is, így sokkal könnyebb lenne. Másrészt szeretnék nemzetközi aerobik presenter lenni, kongreszszusokon színpadra lépni. Ez kemény dió. Csak akkor van rá esélyed, ha felfigyelnek rád, kijutsz egy kongresszusra, és ott órát tartasz. Addig is szeretnék tanítani, és népszerûsíteni ezt a sportágat.
H. ZS.
