Forró csoki, chopper és életmentés

Említetted, hogy majdnem motorral érkeztél az interjúra.

Igen, nemrég vettem egy choppert és legszívesebben mindenhová azzal mennék. Imádok motorozni. A rövid távolság és a hűvös idő miatt most mégis kihagytam. Motorral egyébként is a városon kívül az igazi…

Azt kérted, hogy pont ebben a kávézóban találkozzunk, mert itt készítik a főváros legjobb forró csokiját.

Bizony ez így van. Ha ide jövök ez az ínyencség nem maradhat ki.

A legtöbb nő, akár edz, akár nem, a leggyakrabban kerüli az édességeket. Úgy látom ebből a szempontból sem tartozol az átlagos csoportba.

Szerencsés alkat vagyok. Tényleg rendszeresen edzem, és ha megkívánom, megengedhetek magamnak egy kis édességet is. Amúgy sem vagyok önsanyargató típus.

Azért nem is kíméled magad – már ami a munkatempódat illeti.

Másnak talán munka, nekem a mentőzés a mindenem. Igaz, hogy rezidensként teljes embert kívánó feladatokat végzek, ami időben is meghatározza napjaimat, így a mentőzésre csak kizárólag a szabadidőmben – leggyakrabban éjszaka és a hétvégén – tudok időt szakítani.

Ahogy egyeztettük az interjút, jelezted, hogy most négy napig haza is alig jutsz. Hogyan fér az idődbe a sport?

Elsüthetném a klasszikus közhelyet, hogy arra van az embernek ideje, amire szakít. Munka után igyekszem beesni a konditerembe, vagy egy aerobik órára. Ez nekem nemcsak fizikailag, de lelkileg is fontos. Miközben beteg emberekkel kerülök kapcsolatba akár a kórházban akár mentősként az utcán, sokszor látok, hallok olyan dolgokat, melyeket időnként nem egyszerű feldolgozni. A rendszeres edzés és a fizikai felkészültség ebben is sokat segíthet. Ha edzem, elterelem a gondolataimat a munkáról és feltöltődöm. Egyébként a mentőzésben is van valami felemelő, ami hasonló hatással van rám, mint a testmozgás.

Ezt kifejtenéd?

A legjobb az egészben az a csapat, amellyel dolgozhatok. Kivételes egyéniségek. Talán patetikusan hangzik, de a legnagyobb bajban is érezni az embereken, – s nem csak azokon, akiken segíteni kell, hanem a környezetében élőkön is -, hogy mennyire számítanak ránk, s tudják, hogy mi vagyunk a segítség, s ha megérkezünk, mindent megteszünk értük. Vannak persze más esetek is, részegek, erőszakoskodók, de az élet minden területén találhatunk kivételeket. Öszszességében mégis a hálát, a köszönetet olvasom ki a szemekből és ez a legfontosabb.

Említetted, hogy a mentőzés közben mennyit tanultál.

Így van, itt a valóságban történnek meg a dolgok, nem a tankönyv oldalain olvasol róluk. Fantasztikus kollégákkal dolgozhatom együtt, akik tapasztalatával egyetlen könyv sem érhet fel. Sokféle esettel találkozom, s ahogy mondják az élet a legnagyobb tanítómester.

Ilyen tempó mellett az étkezés megszervezése sem lehet könnyű.

Bizony szerencse, hogy nagyon sok gyümölcsöt eszem, s ezeket viszonylag könnyű szállítani, s időt is talál rá az ember, hogy gyorsan elfogyasszon egyet. Ha dolgozom, viszem magammal a kis „túlélő” csomagomat. Egyébként sok szárnyast eszem, zöldségeket, mindent, ami egészséges. Persze érzem, hogy azért én is változom, s nem árt odafigyelni a rendszerességre, és arra, hogy mit eszem.

Igazán csinos vagy…

Köszönöm, igyekszem megtalálni az összhangot az étkezés, az edzés és a munka között. Hozzáteszem, a stresszes életmód is fogyaszt – ez a véglet azonban nem egészséges. Oda kell figyelni, hogy az ember jól érezze magát a bőrében. Számomra mindig is fontos volt, hogy megfelelő önbizalommal lépjek ki az utcára.

Bármit is csinálsz, az pörgős, mozgalmas, időnként veszélyes…

Valóban. Adrenalin függő vagyok. Nagyon sokféle tevékenységet végeztem, ami ezt támasztja alá. Lovagoltam, motoroztam – képzeld még estem is, de voltam segítő tagja egy tereprali-csapatnak, szeretem a Forma-1-et, a technikai sportokat, a hódeszkát, a sebességet.

Van egyáltalán magánéleted?

Hát, nem nagyon. Képzelheted mennyire nehéz összeegyeztetni a dolgaimat a partnerével. Ezt kevés ember tolerálja. De tudod, hogy van ez, „Simili similis gaudet”, hasonló a hasonlónak örül.

SZ. Z.