A kék vagy a piros pirulát vegyük-e be? Válasszuk a boldog tudatlanságot, vagy érdemes tudni az igazat, bármi legyen is az? A Mátrix cselekménye és a különleges effektek magukkal ragadják az embert. Ugyanakkor kérdések tömkelege vetődik fel bennünk: lehetséges, hogy mi magunk is a mátrix foglyai vagyunk? Keresztény filmet nézünk? Netán buddhistát? Van egyáltalán valami támpont?

 

Az egyik King’s College-beli hallgatóm, Adam Albert hívta föl a figyelmemet a Mátrixra. Azonnal észrevette, hogy a film kapcsolódik Descartes-nak ahhoz az elmélkedéséhez, amely azt firtatja, lehetséges-e, hogy átvernek bennünket az álmaink, vagy esetleg valamiféle gonosz szellem szed rá bennünket. Mind a ketten ugyanazt éltük át a filmmel kapcsolatban, mint a világon sok más hallgató és filozófiatanár. A Philosophy Now című folyóirat még esszéíró versenyt is hirdetett a hallgatóknak a következő témában: „Melyiket választod: az álmot vagy a valóságot? Miért?”

 

A filozófiaprofesszorok ebben a könyvben a hallgatók nyomában járnak. A film filozófiai jelentőségét firtatja mindegyik tanulmány szerzője. Slavoj Zizek, mint kultúratörténész azt írja, hogy a mátrix a filozófusok Rorschach-tesztje. A filozófusok mind a saját filozófiájukat látják meg a film képeiben: az egzisztencializmust, a marxizmust, a feminizmust, a buddhizmust, a nihilizmust és a posztmodernizmust. Mondj egy filozófiai áramlatot, és rögvest ott láthatod a filmben. A film mégsem olyan csupán, mint Rorschach véletlenszerűen elejtett pacái, hanem pontos terv szerint épül fel, és szándékosan van benne sok filozófiai kérdés. A Wachowski fivérek kibuktak az egyetemről, képregény-írásból éltek, miközben a lét nagy kérdései foglalkoztatták őket. Készséggel ismerik el, hogy sok filozófiai kérdést és utalást szőttek a filmbe.

 

A Mátrixfilozófia nem akarja minden pillanatban megkísérelni, vagy akár annak csupán a látszatát is kelteni, hogy kitalálja, mit is akartak mondani a forgatókönyvírók, illetve a film többi alkotója. Ez a könyv inkább csak rávilágít a Mátrix filozófiai jelentőségére.

Trinity szavaival élve: a film az életünket mozgató kérdésekről szól. A film kérdéseire adandó válaszokhoz a filozófia legfontosabb területein, a metafizikán, az ismeretelméleten, az etikán, az esztétikán, a kognitív filozófián, a vallásfilozófián és a politikai filozófián át vezet az út. A kérdések sokasága ellenére is csak egy dolog fontos: hogy felébredjünk az álomból.

Az emberek kedvelik a popkultúrát – ez korunk nyelve. Tudják, hogy Aaliyah meghalt, mielőtt befejezte volna a Mátrix folytatását.

 

De azt vajon tudják-e, hogy Quine kevesebb, mint egy évvel halt meg Aaliyah előtt? Sokan ismerik Aaliyaht, a popsztárt, Quine-ról, a nagy filozófusról viszont a legtöbben még csak nem is hallottak. Akik ebbe a könyvbe írtak, át akarják csalogatni az olvasót a popkultúrából a filozófiába. Willie Sutton lángész volt, és a bűnözők között a maga módján zseni. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért rabol bankokat. Mire azt felelte: „azért, mert ott van a pénz.” Hogy miért írunk a populáris kultúra olyan termékéről, mint a Mátrix? Azért, mert az embereket a Mátrix érdekli.

 

Abba senki sem kötne bele, ha Homérosz, Dante és Shakespeare kapcsán vetnénk fel filozófiai kérdéseket. A Mátrix nem európai klasszikus, mégis ugyanazokat a filozófiai kérdéseket teszi fel, mint a nagy irodalmi művek. Ha csak a filozófusok írásaiban lenne filozófia, és a filozófiaprofesszorok számára volna jelentősége, a filozófia olyan steril tudomány lenne, amilyennek sokan – tévesen – hiszik. Pedig mindenütt jelen van a filozófia; mindenki számára húsbavágó, mindenki életét megvilágíthatja: a mátrixhoz hasonlóan „mindenütt körülvesz bennünket”.

 

Nemcsak filozófusokhoz szól ez a könyv, hanem mindenkihez, akinek valaha is „bármi szöget ütött a fejébe, és az őrületbe kergette.” Az olvasó kezdje a filozófiát a Mátrixszal, de ne hagyja abba vele.

 

Részlet a Mátrixfilozófia című könyvből

(szerkesztette: William Irwin)

Édesvíz Kiadó