Margit-sziget, Santa Monica, Berlin-Wannsee. Hogy mi a közös bennük? Hát annyi, hogy gyönyörű lányok görkorival száguldoznak hétvégén a srácok nagy örömére. Ami jó a szemnek, az jó lehet a testnek is, gondoltam és megvettem életem első egysoros görkoriját. A profi gurulók itt biztos felsikítanak; „az nem görkori, hanem in-line-skate, roller-skate vagy rollerblade!”

 

O. K., ám legyen. Szóval bementem egy sportáruházba és felpróbáltam a gurulógépet. Rögtön 15 cm-t nőttem és instabilitásom ezerrel hatványozódott. A csini eladólány ösztönzésére, hogy tegyek egy kört az üzlet próbapályáján, nekilendültem és magammal sodortam a pénztárost, egy polcot, majd nagyot koppantam a kirakatüvegen. Rögtön tudtam, ez az én sportom lesz.

 

Telefonos gyorssegélyt kértem egy kolléganőmtől, aki már évek óta ijesztgette a sétálóutcák békés gyalogosait. „Próbáld ki a korit szőnyegen, füvön vagy egy szupermarket parkolójában egy bevásárlókocsira támaszkodva.” Csukló-, könyök- és térdvédőkkel felszerelkezve csapágyakon gördülő óriásbébiként közlekedtem a lakásban, a kertben és

a bevásárlóközpont parkolójában. Három-négy óra gyakorlás után vérszemet kapva kimerészkedtem a nagyvilágba és csatlakoztam a világ skateseinek milliós táborához.

 

Egy kis koritöri

A siklás élménye majdnem olyan régre nyúlik vissza, mint az emberiség történelme. Régészeti leletek szerint már a kései kőkorszakban használtak őskorit, ami nagyobb csontokból állt. Ez sokáig nem is változott, még a középkorban is disznólábcsontokat erősítettek a gyerkőcök cipőikre, hogy nagyokat pereceljenek a befagyott tavakon. A csülök német neve Eisbein (jégláb) is innen ered.

A görkori valamikor a XVIII. század elején született Belgiumban, mégpedig 1760-ban Joseph Merlin műhelyében. Találmányát Londonban mutatta be egy farsangi bálon. Görkorizott és közben hegedült. A fékezéssel azonban gondjai voltak, és csak egy hatalmas velencei tükör állította meg a mestert. Állítólag komolyan meg is sérült. A hollandiai Hindeloopen korcsolyamúzeumában láthatók a jó 200 éve készült, cipőre erősíthető görkorik.

 

Minden ellenkező híreszteléssel ellenben az első inline-skate nem az USA-ból származik, hanem franciahonból. M. Peitibled 1819-es találmánya tekinthető az ős-bladenek. Ám akárcsak Merlinnek, neki is problémái voltak az irányítással. Ezért az egysoros kori egy időre feledésbe merült. Az amerikai James Plimpton szabadalmaztatta a kétsoros görkorit, amely az 1980-as évekig uralta a piacot.

 

A nagy ugrást a golyóscsapágy alkalmazása jelentette 1884-ben. A kori igazi lendületet kapott. Megalakultak az első sportklubok, amerikai fagyizókban a pincérlányok korikon siklottak asztaltól asztalig. Az Európai Görkorcsolya Szövetség 1921-ben alakult Rómában, 1934-ben, Monzában megrendezték az első gyorsasági világbajnokságot. A Chicago Skate Co. 1960-ban „újra” felfedezte az egysoros görkorit és modern anyagokkal, technikával megszületett az általunk ismert inline-skate.

Ám a nagy áttörés még jó 25 évet váratott magára. A nyolcvanasokban kezdtek feltűnni az első fiatalok a Los Angelesi Santa Monicán. A sport olyan népszerű lett, hogy a városatyák a Santa Monicát Venice Beachel összekötő strandszakaszon görkori utat építtettek. A „californian feeling” ugye mindig is érdemes volt a követésre, így aztán napjainkra több mint húsz millióan gördülnek szerte a világon.

 

Korim-korim mond meg nékem…

hogy miért kell gurulni?” „Hogy lefogyjál Georg!” – szólt korim – és lássuk be, igaza van. Kevesen tudják, hogy a görkorcsolyázás a legjobb zsírégető és alakformáló sportok közé tartozik. Hatása felülmúlja a szteppgépekét meg az aerobicét. Mivel korizás közben az egész test feszes, így minden izom dolgozik. A lábak, karok dinamikusan, a has és a popsi statikusan. Ezt a fenomént csak korizás közben tapasztalhatjuk.

És valljuk meg mennyivel kellemesebb a tavaszi napsütésben gurulni, mint gumikötéllel és súlyzókkal popsi gyakorlatok közben szenvedni az edzőteremben. Emellett egy igen kellemes szabadidőprogram, és akkor a flörtölési alkalmakról még nem is beszéltünk. A görkorizók hamar szóba elegyedhetnek egymással a felszerelés és a technika ürügyén.

 

Apropó felszerelés, mint a nagy tanyálások szakértője azt a tanácsot tudom adni, hogy a jó kori még nem elég. Mindenképen használjunk védőfelszerelést. Ezek nélkül az esés komoly következményekkel járhat (pl., csukló vagy könyöktörés) főleg a tanulási időszakban. Ne sajnáljunk néhány forintot a műanyag protektorokért. Velük esés után maximum nevetünk egyet és gurulunk tovább. Nélkülük haverjaink rajzolhatnak a gipszünkre.

 

Ja, ha már a biztonságnál tartunk! Vigyázzunk másokra is! Gyakran látni, hogy nagyvárosokban rémült nyugdíjasok reflexeit tesztelik elvetemült „in-line garázdák”. Ez nem cool, sőt, életveszélyes. Ha valakit egy 30 km/h sebességgel száguldó koris elüt, annak komoly, életveszélyes sérülései keletkezhetnek.

Nekünk korisoknak viszont egy természetes ellenségünk van, az autó. Bár itt sem vagyunk mindig vétlenek. Főleg Budapesten, az úttesten korizni elég életveszélyes. Viszont! Ott van például Budán a Görzenál, ahol csak a miénk a pálya, legyen az egyszerű aszfalt vagy „halfpipe” (félcső) itt az amatőr anyuka és mindenre elszánt agresszív skateval felszerelt csemetéje megtalálja helyét.

 

Nem is szaporítom a szót lányok, itt a tavasz, süt a nap, én most megyek korizni.

 

Georg Spöttle