Az evési zavarokat csak az elmúlt 20 évben kezdte „komolyan venni” a hivatalos orvostudomány: noha a betegség történeti előzményei századokkal ezelőttről ismertek. Sajnos, napjainkban a testsúly elsősorban nem egészségügyi kérdés, inkább a médiák, a divatmagazinok által sugallt „elfogadott” testképhez való igazodás az, ami komoly diétára sarkall legtöbbünket. Az evési zavarok közül az anorexia nervosa és a bulímia a leggyakoribb. Ezekről beszélgettünk dr. Treuer Tamás pszichiáter főorvossal, pszichoterapeutával.
A bulímia pontosan miben nyilvánul meg?
A betegnek – legalább hetente kétszer – súlyos falási rohamai vannak, amit kóros súlycsökkentő viselkedés valamelyike, azaz önhánytatás, hashajtózás, túlzásba vitt edzés vagy zsírégetők szedése követ. Az érintettek rettegnek az elhízástól, elégedetlenek a testükkel. Idejük jó részét a kilók és a kalóriák számlálásával töltik.
Anorexia?
Diéta, diéta, diéta. Testtömeg indexük 17,5 alatt van (testsúly/magasság a négyzeten méterben, normál határ 20 és 25 között), a súlycsökkenés miatt menzeszük is kimarad, asszonyi létük forog kockán, miközben éppen nőiességüket kívánják „tökéletesíteni”.
Ez korunk betegsége, vagy mindig jelen volt?
Régen ezekkel a problémákkal nem fordultak orvoshoz, magánügynek tartották, mint a kényszeres tüneteket. Történelmi távlatokban azt mondhatom, hogy az emberek félelemmel vegyes csodálattal tekintettek rájuk, gondoljunk csak a koplaló szentekre. Az evészavarok, így az anorexia is azóta került reflektorfénybe, mióta beszélünk róla és cikkek, tanulmányok jelennek meg, amelyek nyomán magukra ismernek a betegek.
Mitől alakulnak ki az evési zavarok?
Egyrészt belső indíttatásúak és önértékelési zavar nyomán jöhetnek létre. A testérzet torzul. Már nem a tükörnek hisznek, hanem a belső szemnek, amely még akkor is kövérnek mutatja őket, amikor a valóságban a test már csak csont és bőr. Másrészt a divat is diktál, de önmagában nem kiváltó ok.
Lelki háttér?
Mint a legtöbb esetben, itt is a gyerekkor a meghatározó. A szülői szeretet hiánya, a testi, lelki bántalmazás, vagy egyéb olyan trauma, amely a külvilágról befelé fordítja figyelmünket, és nem segíti, hogy jó viszonyt alakítsunk ki a testünkkel. Nem véletlen, hogy a testképzavar elsősorban a nőket, és azon belül is a főiskolás, egyetemista lányokat érinti. A világ kevés azonosulási mintát nyújt számukra, nem találják a helyüket, nem szeretik önmagukat, és ebből már egyenesen következik az önmaguk ellen elkövetett agresszió, ami megnyilvánulhat evészavarokban, de idesorolnám például az ok nélküli plasztikai műtéteket is, vagy a testékszerek használatát. Ez az öndestruktív viselkedés egyrészt fájdalmat okoz, másrészt a test megbüntetése is egyszerre.
Ugyanakkor például az önhánytatásról az érintettek azt nyilatkozzák, hogy szinte érzéki örömöt okoz nekik.
Ha azt nem is, de feszültségcsökkentő hatása van a beteg számára. Áttöri az önkontrollt, levezeti az evés okozta bűntudatot, és ez elégedettséggel tölti el. Ez az örömérzet pedig függőséghez vezethet.
Fokozatosan alakul ki a betegség?
Általában az anorexia alakul fiatalabb életkorban, akár már 10-12 évesen, első diétázással. Az anorexia legtöbbször 12-18 éves kor között kezdődik. Ezt követheti akár később bulímia is, ami úgy 18-24 éves korban fejlődik ki. A két betegség egymástól függetlenül is létrejöhet, de át is mehet egymásba. Az anorexiás mindig kórosan sovány, a menzesze is kimarad, a bulímiás lehet vékony vagy kövér, vagy normál súlyú. Minden esetben a testképpel van probléma.
A hozzátartozók mit szólnak mindehhez?
Sajnos sokszor értetlenül, türelmetlenül reagálnak. A tehetetlenség érzése haragba fordul.
Általában a beteg keresi meg az orvost, vagy a közvetlen környezetéből valaki?
A gyerekek esetében természetesen a szülő, a felnőttek esetében már inkább a beteg. A problémát a család általában korábban észreveszi, mint az érintett, de átlagban két évnek kell eltelnie ahhoz, hogy komolyan vegyék, és rábeszéljék a beteget, forduljon orvoshoz, aki ezt legtöbbször nem szívesen teszi. Tart attól, hogy a kezelés hatására netán elhízik, ugyanakkor valamilyen körülmény miatt – mondjuk egy új kapcsolat vagy komolyabb egészségügyi gondok – szeretne leszokni „szenvedélyéről”. Pedig a terápia egyáltalán nem hízókúra, bulímia esetében első lépésként csupán a falási rohamoknak szabunk gátat, majd az önhánytatást szüntetjük meg. A pácienseknek meg kell tanulniuk rendszeresen enni a viselkedésterápia során, és énképüket is újra kell értékelniük. Vezetniük kell egy evési naplót, amelyben fel kell tüntetniük, hogy mikor, hol, mit ettek és hánytak-e utána. A beszélgetések, pszichológiai tesztek során és a napló alapján megismerjük a páciens betegségének jellegzetes vonásait, evési profilját és elindulhatunk a gyógyulás útján, azaz elkezdődhet a terápia. Gyakran már a napló vezetése is segíti az evés feletti kontrollt.
Mit ért azalatt, hogy a páciens megtanul enni?
A betegek általában összevissza esznek, sokszor egész nap semmit, azután a tv előtt jön a nagy zabálás. Ehelyett mi azt kérjük, hogy határozzon meg naponta háromszor fél órát, amikor asztalhoz ülve, más tevékenységet nem végezve étkezik. A szó klasszikus, rituális értelmében kell „étkezni”. Nem véletlenül találták ki elődeink a közös, családi étkezéseket, amelyek fogásokból állnak, elő kell készülni, meg kell teríteni, és ezt különböző rituálék, külsőségek kísérik.
Ez azt jelenti, hogy nem kell befeküdnie a betegnek?
Sokan már négy ambuláns kezelést követően meggyógyulnak tüneti szinten. Akinek ez kevés, mert túl régen kezdte, és túl mélyen van, azoknak egyrészt gyógyszeres kiegészítő kezelést javaslunk, antidepresszánsokat írunk fel, másrészt itt helyben, az osztályos kezelés során orvosi felügyelet mellett, két-három hét alatt beállítjuk az evési mintát egy viselkedéstréning során. Nagyon jók a tapasztalataink. Ezért szeretném, ha az evészavarokban szenvedők tisztában lennének vele, hogy van segítség, és minél előbb orvoshoz fordulnának egy szebb, tartalmasabb élet reményében.
Melyek azok az első tünetek, amikor a hozzátartozóknak vagy a betegnek, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulnia?
Ha családtagjaink között fordul elő hasonló, legtöbbször a menzesz kimaradása, a kemény diéta, gyengeségérzés, a hűtőszekrény időszakos, „titokzatos” kiürülése hívja fel a figyelmet a bajra. Ne késlekedjünk, a problémát komolyan venni, hiszen a korai kezelés nagyobb sikert ígér. Evészavar ambulanciánkon szívesen fogadjuk az eddig problémáikat eltitkolók jelentkezését is.
K. J.
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, 1021 Budapest, Nyéki u. 10–12. Tel: 391-5315, |
