A carving sízés rejtelmeiről. A sízés és carvingsízés, kanyarsízés között alapvetően az a különbség, hogy kanyarsízésnél az ívek során mindkét sí végig az élén siklik, oldalirányú csúszás és sodródás nélkül.   Sízésnél az ívek nagyságát forgatással tudjuk befolyásolni, míg kanyarsízésnél a sílécnek különböző mértékű hajlításával, mivel forgatás itt nincs.

 

A sílécek különböző mértékű hajlítását kétféleképpen tudjuk végrehajtani: minél nagyobb élszöggel, illetve ha a síre valamilyen nyomást gyakorolunk. A következő gyakorlatok segítenek az „élérzést” megtanulni:

 

Bolyongás

Ezt a gyakorlatot enyhén meredek pályán gyakoroljuk. Esésvonaltól kis mértékben való eltéréssel, hogy   ív ívet kövessen. Hagyjuk, hogy a lécek a saját ívüket húzzák. A térddel csak oldalirányú billentéssel próbáljuk kormányozni a léceket. Figyeljünk arra, hogy az élváltás rövid idő alatt történjen meg, keveset csúszszon lapján a sí. A lécvezetés legalább csípőszéles legyen, egyformán terheljük a két lécet, a válltengely a menetirányt kövesse. A tekintet előre irányuljon. Ezt a gyakorlatot megpróbálhatjuk botok nélkül, kezek a térden segíthetik a térdbillentést.

 

Funcarving-bodycarving

Amennyiben sikerül szelídebb pályán elsajátítani az élen vezetett íveket, irány a meredekebb pálya. Próbáljunk meg minél közelebb kerülni a hóhoz akár egész testtel is. Itt már szélesebb legyen a lécvezetés. Az ívkülső lábat – amennyire tudjuk – nyújtsuk ki ívhúzás közben. Az élváltásnál mély, illetve magas testhelyzetben is átbillenhetünk a lécek felett.

 

A fent látottakat, leírtakat, síoktató segítségével könynyebben el lehet sajátítani. A próbálkozás megéri, óriási élmény, amikor sikerül „beleharapni” a hóba.

 

Tettamanti Gábor

Síoktatók Magyarországi Szövetsége

www.sioktatas.hu