Az olimpiai sportágak időnként változnak. Némely sportágak több évtized után lekerülnek az olimpiai palettáról, így újabb sportok lehetőséget kapnak, hogy a legnagyobb megmérettetés részesévé váljanak. 1996 óta a mountainbike cross country olimpiai sportág.   Buruczki Szilárd tavalyi eredményeinek köszönhetően 2004-ben Magyarország is képviseltetheti magát egy versenyzővel Athénban.

 

Szilárd nagyon szeretné, ha idei eredményei és az országos válogató után ő képviselhetné Magyarországot. A felkészülési időszak közepén vele és edzőjével, Lőrincz Olivérrel beszélgettünk.

 

Ismerkedjünk meg először is ezzel a sportággal, hogyan jellemeznéd néhány mondattal?

B. SZ.: A mountain bike cross country versenyek terepen zajlanak, általában erdőben, ahol kijelölnek egy kör alakú pályát. Ez körülbelül 6-10 km hosszúságú szakaszt jelent 200-300 m szintkülönbséggel. A terepet illetve a versenyt nehezítik különböző technikai elemek mint például fagyökerek, rönkök, sziklák. Nagyon komoly erőnlétet igényel, hiszen vannak gyorsasági szakaszok és kifejezetten nehéz ügyességi részek is. A pályát szalaggal kerítik el. Ez időnként egy nyomtávra szűkül, de vannak szélesebb részek, ahol lehet előzni. Egy verseny átlagosan 2-2,5 órán át tart és természetesen az idő, illetve a helyezés számít.

L. O.: Ez ötvözete egy ügyességi versenynek, ahol egyensúlyozni kell és az országúti kerékpározásnak, ahol kifejezetten az erőnlét számít. Rendkívül fontos a szálkás, könnyed testalkat, amely az egyensúlyi elemekhez szükséges. Fontos, hogy a súlypont alacsonyan legyen. A gyorsasági szakaszokon a kidolgozott, jól megalapozott erőnlét számít.

 

Mikor kezdtél komolyan foglalkozni ezzel a sportággal?

B. SZ.: Tizenhat éves koromban döntöttem úgy, hogy versenyszerűen folytatom a sportot. Persze már előtte is „montiztam”, junior versenyeken is jó eredményeim voltak, de az élsportra váltás nagy döntés volt. Nyilván húzódik egy szakadék aközött, hogy szeretek kerékpározni és aközött, amikor a hét hat napján muszáj edzeni. Szerencsére vannak szponzoraim, így legalább a sport mellett nem kell állandóan a megélhetésért aggódnom, bár meggazdagodni így sem fogok.

 

Mióta irányítod Szilárd felkészülését?

L. O.: Négy éve a kerékpáros szövetségen belül a cross-country szakágban a versenyzők között komoly lemorzsolódás volt. Gyakorlatilag egyedül Szilárd maradt a versenyszerű sportnál, így ismerkedtünk meg. Valójában én is versenyzem még főleg azért, hogy Szilárddal együtt tudjak edzeni. Persze nem ez a fő profilom, de fontosnak tartom a jó erőnlétet edzőként is. Vannak más tanítványaim is, de közülük Szilárdnak a legkomolyabbak az eredményei.

 

Jelenleg hogy néz ki egy hétköznapod, hol tart a felkészülésed?

B. SZ.: most az alapozó időszakban vagyunk. Reggel egy óra futás után jön 3-4 óra országúti kerékpározás. Délután pedig erőnléti edzés van konditeremben. Hétvégeken pedig hosszabb országúti kerékpározás. A terepre március-április időszakban megyünk vissza, hogy gyakoroljuk a technikákat. Most ténylegesen alapozunk. A hétből csak egy napom van pihenésre.

 

Gondolom ehhez rendkívül sok energiabevitelre van szükséged?

B. SZ.: naponta 5-6-szor kell étkeznem. Valóban nagyon oda kell figyelnem a tápanyag visszapótlásra, mert egy-egy edzés akár 800-1000 kalóriát is kivesz belőle. A szénhidrát és a folyadékpótlás a legfontosabb. Egyébként az állandó igénybevétel mellett a testsúlyom nem igazán változik. Sok tésztafélét, burgonyát, rizst, csirkét fogyasztok. Kedvencem a roston sült csirke.

L. O.: A folyadékpótlásra természetesen a nyári időszakban kell leginkább figyelni. Ilyenkor Szilárd a kerékpár edzésekre mindig visz magával 1-2 kulacsot és gyakran iszik. Ez naponta akár 5-6 liter is lehet.

 

Mennyire sűrű a versenyidőszakod?

B. SZ.: Tavaly 26 versenyem volt április és október között, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden héten. Sikeres időszaknak nevezhetjük, amit egyedül a vállficamom nehezített. Kanadában sérültem le épp a versenyidőszak közepén. Talán mondhatjuk azt, hogy ha ez nincs, akkor alanyi jogon kijutok az olimpiára, mert az első 50 helyezett automatikusan kvalifikálja magát. Így a világkupa pontjaim alapján csak egy induló helyet biztosítottam Magyarország számára. A biztos indulásomért az idei hazai válogatóversenyeken még komolyan meg kell küzdenem.

 

Mennyire veszélyes ez a sportág?

L. O.: Sokan azt hiszik, hogy veszélyesebb, mint az országúti vagy a pályakerékpár. Egyáltalán nem. Talán könnyebben lehet esni, viszont nem betonra, hanem a terepből adódóan földre, fűre, és a fejvédő kötelező. Érdemes más védőfelszerelést is használni, térdre, gerincre tereptől függően. A ruha is speciális. A kerékpár állapota a szezon végére annyira leromlik, hogy cserélni kell. Ezen kívül a versenyzők egyensúlyérzéke nagyon fejlett, ez segít elkerülni a komolyabb baleseteket. Természetesen néha azért becsúszik egy-egy bukás.

 

Mit tud segíteni az edző a versenyek során?

L. O.: Az egyik legfontosabb dolog a futam alatt a folyadék biztosítása. A nagy versenyekre igyekszem Szilárddal utazni, de anyagilag ez nem mindig lehetséges.

Van-e olyan időszak, amikor nem tudtok a szabadban biciklizni?

B. SZ.:   Csak a kifejezetten csapadékos, jellemzően havas időszakban nem megyünk ki. Ilyenkor az erőnléti edzések mellett a speciális szobakerékpárt is használjuk. Ez a spinning.

 

Mit vártok az idei évtől?

B. SZ.: Nagyon szeretnék kijutni az olimpiára és ott az 50 indulóból a legjobb 30-ba bekerülni. Ez talán jobban reflektorfénybe helyezné ezt az izgalmas sportágat itthon.

L. O.: Én is azt szeretném, ha Szilárd további sikerein keresztül itthon népszerűbb lenne a mountain bike cross-country versenysport. Fontos lenne az utánpótlás szempontjából. Nagyon sokan bicikliznek Magyarországon, de igen szűk az a réteg, akit versenyszerűen is érdekel.

 

T. Á.