Május elsején mindig van mit ünnepelni, 2000-ben például – többek között – azt, hogy a polgári célú GPS-jelekben megszűnt a mesterséges zavarás, az úgynevezett SA. Ezen örvendetes esemény másnapján rejtette el Amerikában egy lelkes GPS-tulajdonos az első geocache-t, vagyis kincsesládát.

 

A zavarás megszűnte után az egyszerű kézi GPS-ek is könnyedén produkáltak 5-10 m pontosságot, ami nemcsak a navigáció terén volt hasznos, hanem immáron lehetővé vált kicsiny dolgok felkutatása GPS segítségével. A geocaching esetében ez a kicsiny dolog nem más, mint egy valódi láda, jól elrejtve egy olyan helyen, amit a láda gazdája valamilyen okból megismerésre méltónak tart, és szeretné azt megmutatni a többieknek. A geocaching lényege tehát a túra, a kirándulás, az ismeretlen terepek felfedezése, természetesen szigorúan high-tech körülmények között.

 

A kincsesláda valódi értéke nem anyagi mivoltában rejlik: a megtaláló a ládában lévő naplófüzetben rögzítheti a sikeres találatot, valamint ha a dobozkában lévő ajándékok közül valami megtetszik neki, egy csereajándékot hátrahagyva ládaereklyével távozhat a helyszínről. A játék rövid története során világszerte hatalmas sikert aratott. Napjainkban a Föld szinte valamennyi országában találhat keresgélnivalót, aki nyaraláskor sem hagyja otthon a GPS-t. Ez a gyakorlatban több tízezer kincsesládát jelent, a legkülönbözőbb nehézségi fokokkal: akad, amit az autóból éppen csak kiszállva azonnal megtalálhatunk, de a kalandvágyóbbak találhatnak maguknak olyan célpontot is, amely csak különleges felszereléssel (búvárfelszerelés, sziklamászó eszközök, stb.) közelíthető meg.

 

Azt pedig, hogy melyik láda kedvünkre való, illetve melyiket merjük egyáltalán bevállalni, az interneten, a játék honlapján található információk alapján dönthetjük el. A nemzetközi felület, segítségével kereshetünk országonként, egy megadott koordináta környezetében, vagy akár egyszerűen kulcsszavak alapján. Az egyes geoládákat saját oldalon jelenítik meg, fényképekkel, a helyszín és a rejtekhely leírásával, így rövid böngészés után indulhat a túra.

 

Az egy főre jutó geoláda

Magyarországon a játék, ha lehet, még a világszerte tapasztaltnál is sikeresebb. A lakosság számához viszonyított ládaszám (942 geoláda – 2004. 05. 09.) tekintetében messze elsők vagyunk Európában, amihez minden bizonnyal hozzájárult a www.geocaching.com-ot független vélemények szerint is alaposan leköröző magyar honlap, a www.geocaching.hu. A ládaadatok számtalan formátumban letölthetők számítógépre, ahol térképen kitalálható a túra útvonala, majd a szükséges pontok egyszerűen feltölthetők a GPS-be, kikerülve a hosszadalmas pötyögést. A megtalálók élményeiken túl fotóikat is megoszthatják a többiekkel, akik immáron több mint 1200-an vannak. Így a geocaching.hu egy nagyon gazdag, folyamatosan bővülő online útikönyvvé vált/válik, ahol nemcsak a GPS-szel kirándulók, hanem az „analóg” turisták is szívesen keresgélnek célpontokat.

A játék „szervezeti felépítése” teljesen demokratikus. Nincs „központi bizottság”, bárki szabadon csatlakozhat, regisztrálhatja magát az oldalon, keresgélheti a ládákat, és persze elrejtheti saját kedvenc területén a saját geoládáját. A játékosok között akadnak elképesztő teljesítményeket produkáló futók, magányos ládavadászok, családok, baráti társaságok, sőt olyan csapatok is, akiket a geocaching hozott össze.

A játék megszállottai évente kétszer, tavasszal és ősszel találkoznak össze a Geocaching Fesztiválokon, ahol a nap fő attrakciója egy verseny, melynek keretében 15-20 km séta vár a játékosokra, a bázis körül kihelyezett 15 pont megtalálása során. Bár versenynek nevezzük, de ezen rendezvények fő funkciója a buli, a személyes ismeretség. Aki kicsit is kedveli a különféle elektronikus szerkezeteket, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia a következő geocaching-versenyre, itt ugyanis bármely NDK űrhajós film főhöse zavarban érezné magát a készülék-dömping láttán. A GPS-t ugye említenünk sem kell, annyira egyértelmű, a legegyszerűbb kézi daraboktól a legfrissebb színes csodákig, a résztvevők közül jónéhányan notebookkal érkeznek, hogy indulás előtt azon optimalizáják útvonalukat, de ugyancsak megszokott a digitális fényképezőgépek és kamerák, PDA-k (tenyérszámítógépek), PMR-rádiók használata. A PMR a versenyektől függetlenül az utóbbi időben egyre gyakoribb eszköz a geocacherek technikai palettáján: túrázás, kirándulás közben szinte bármikor találhatók beszélgetőtársak az egyezményes csatornán, így az e-mailen és a fórumon túl egy valódi „csevegőcsatorna” is rendelkezésünkre áll, ezeknek a kis rádió adó-vevőknek köszönhetően.

 

A geocaching tehát mindenki számára izgalmas sport/hobbi/játék, aki kedveli a természetjárást, az elektronikus szerkezeteket, a számítógépet, az internetet, és a nagyon jó csapatot. A fenti felsorolásból egyet is bőven elég kiválasztani, máris megvan az indok a geocaching kipróbálásra! Talán az sem mellékes, hogy ez a játék képes arra, hogy a betegesen készülék- és számítógép-függő embereket kimozdítsa a négy fal közül és kicsábítsa az erdőbe,   hiszen „melléktevékenységként” azért magukkal vihetik kedvenc GPS-üket, kéziszámítógépüket, vagy bármit, amibe elemet kell tenni.

Végezetül oszlassunk el egy tévhitet: a geocaching – bár a legmodernebb technikát használja – közel sem a gazdagok sportja! A játék a legegyszerűbb GPS-szel is bőven űzhető, ennek ára pedig hozzávetőleg mobiltelefonnyi, mégpedig nem a felső kategóriából. Természetesen ez a befektetés sem kötelező, a játék kipróbálásához tökéletesen megfelel egy kölcsön GPS is, az   oldal ebben is segít.

 

Magyar Péter