Egyszerűnek tűnik a kérdés ugye, de ha bajunk van, már nem is olyan egyértelmű semmi. Vizsgáltassuk magunkat, vagy ne törődjünk semmivel? Sokan mondják a panaszkodóra és „orvosjáróra”, hogy hipochonder, vagy azt, hogy túl sokat foglalkozik magával. De mi történik, ha már túl késő lesz, ha nem jelentkezünk vizsgálatokra?

 

És mi is valójában a helyes út?

Bizony nehéz kérdések ezek. Társadalmunk sajnos nagyon „beteg”, az egészségügyben is sok változás, átalakítás történik. Így a betegeknek sem könnyű a helyzetük, nem tudják mikor, kihez forduljanak. Milyen más is volt régen. A család orvosa a betegei ellenőrzése közben beugrott egyik-másik „régi” családjához is, tudott a családban történtekről, ismerte és kezelte a gyerekeket születésük óta, ismerte a szülőket, nagyszülőket. Persze a világ is sokat változott azóta. Az orvosok leterheltek, rengeteg az új információ (sok az új gyógyszer, kezelési mód, sokkal többet tudunk a betegségekről is, stb.). Nézzük tehát, hogy milyen tanácsokat tudunk adni, természetesen csak általánosan, a teljesség igénye nélkül.


Első lépés: a szűrővizsgálat

Nagyon fontos lenne – mint ahogy azt már sok cégnél be is vezették – az éves kötelező szűrővizsgálat. Itt az orvos „fizikálisan” (kezével megtapogatva, kopogtatva, hallgatójával meghallgatva, és a beteget kikérdezve) megvizsgálja az illető dolgozót, kikérdezi az esetleges régi vagy új panaszairól, megméri a vérnyomását, testsúlyát, testmagasságát. Javasolt az éves laboratóriumi vizsgálat is (vér-és vizeletvétel), illetve a mellkasröntgen és szívvizsgálat is (EKG). Nagyon jól kitalált rendszer, hiszen legalább évente felmérik az illető állapotát, el tudja mondani új vagy régi panaszait is. Ilyen esetben – szükség esetén – továbbküldik az illetékes szakrendelésekre, kivizsgálásra.


Második lépés: a háziorvos

Másik fontos bázis lenne a háziorvosunk. De itt már nem olyan egyszerű a helyzet, mint a munkahelyi szűrővizsgálatnál. Ez utóbbi esetén ugye pontos időpontra megy a páciens, tud tervezni, és jut rá idő. A háziorvosi rendelőkben is megkezdték az időpontra berendelést, de itt azért számolnunk kell azzal, hogy ez általában csak a nem sürgős, krónikus esetekre érvényes. A háziorvosnak el kell látnia a sürgős eseteket is, s bizony egy influenzás időszakban nem olyan egyszerű. És akkor nem beszéltünk még a „házhoz hívás” eseteiről sem, ahová ki kell mennie a háziorvosnak, és ott kell ellátnia a betegét. Tehát sokan meggondolják magukat, hogy kivárják-e a sorukat a háziorvosi rendelőkben, és sokan úgy gondolják, maguk is tudják a kezelést, a szomszédasszonynak is hasonló panaszai voltak, s innen jönnek a jó tanácsok, ezért nem érdemes orvoshoz menni. Ez a legveszélyesebb álláspont. Lehet, hogy a szomszédasszonynak hasonló vagy esetleg ugyanaz a betegsége, de más egyéb betegségeit, gyógyszerszedését nem ismeri, mely pedig alapvetően befolyásolja a kivizsgálást vagy a kezelést.


Mit tegyünk tehát? 
 Minden panasszal szaladjunk háziorvosunkhoz? Ki és mit kezelhet otthon? Nagyon fontos, hogy milyen korosztályról van szó. Csecsemő- és kisgyermekkorban, valamint időseknél általában mindig célszerű orvosnak megmutatni a beteget (természetesen nem az enyhe orrfolyásra, láz nélküli náthára gondolok). A picik még nem tudják elmondani a panaszukat, az idősek pedig már nem panaszkodnak, csak hanyatlani kezd hirtelen az állapotuk. Mindkét korosztály könnyen kiszárad, mely az életet veszélyezteti, tehát nagyon oda kell figyelni. A fiatalok, fiatal felnőttek és középkorúak – általában – jobban ellenállnak, így ilyenkor még láz esetén is lehet várni. A legtöbb fertőzés (nátha, influenza) vírusos eredetű, tehát konkrét kezelési módja nincs. Náthás, influenzás időszakban, természetesen egy egészséges fiatal vagy középkorú felnőtt nyugodtan kezelheti magát a „szokásos” módon: ágynyugalom, pihenés, szükség esetén lázcsillapítás, bő folyadékfogyasztás, esetleg köptető. De amennyiben három nap elteltével a láza nem csökken, közérzete nem javul, inkább romlik, új panasz (pl. hátfájás, fülfájás stb.) jelentkezik, célszerű orvoshoz fordulni. Ilyenkor felmerül – a nagyon gyakori vírusfertőzéseknek – a szövődménye, a bakteriális felülfertőzés, mely jelenthet szövődményes tüdőgyulladást, középfülgyulladást vagy arcüreggyulladást stb. A táppénzre való kiírás úgyis a háziorvos feladata, tehát emiatt is meg kell jelennie a rendelésén.  

 

Orvoshoz fordulni kötelező! 
 Nézzük tovább azokat a betegségcsoportokat, ahol feltétlenül fontos az orvosnál való megjelenés. Sokat hallunk a szűrővizsgálatokról, melyet a rákos és szív-érrendszeri betegségek vonatkozásában megkezdtek. Sajnos mind a két betegségcsoport esetén a szóba jövő korosztály életkora előbbre tolódott. Emiatt tehát fontos törődnünk magunkkal: évente jelenjünk meg mellkasröntgen szűrővizsgálaton, a hölgyek nőgyógyászati rákszűrésen és emlővizsgálaton, a férfiak pedig urológusnál prosztatavizsgálatra. Ez utóbbiak nem kellemesek, de mivel ezen területek rákbetegségei jól gyógyíthatók, kiemelt fontosságú, hogy időben felismerjék.

És amit otthon meg tudunk tenni: a hölgyek minden ciklusban a menstruáció elmúlta után, a ciklus teljes elmúlta után pedig minden hónapban tartsanak emlő önvizsgálatot, ugyanígy a férfiak herevizsgálatot. Bármilyen rendellenesség, eltérés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni! Másik kiemelt terület a szív- és érrendszeri betegségek. Itt gyakorlatilag a fiatal életkorban megjelenő súlyos kórképek miatt az tanácsolható, hogy a bármilyen médiában hallott, szerintem jól ismert panaszok esetén (mellkasi fájdalom, bal oldali szívtáji fájdalom, lapockába sugárzás, gyakori heves szívdobogásérzés, légszomj, halálfélelem, bal kar fájdalma) célszerű orvoshoz fordulni a szívbetegség igazolása vagy kizárása céljából.

Fertőzőnek vélt vagy fertőző betegség esetén szintén szükséges az orvos vizsgálata, sérüléseknél se várjunk, illetve a hasi kórképek esetén is fontoljuk meg: várhatunk-e másnapig, vagy nappal, a rendelési időben, nem ügyeleti időben vizsgáltatjuk magunk. Ez egyébként valóban fontos tényező.

 

Egyrészről az orvos is ember, s az ügyelet valóban azért van, hogy a sürgős, feltétlenül kezelést igénylő eseteket ellássa. Ugyanakkor, ha éppen nem érünk rá nappal, vagy három nap múlva, éjjel vagy egy mozi után jut eszünkbe, hogy most már tényleg meg kellene nézetni magunkat, gondoljuk az illető orvos helyébe magunkat. És persze vegyük számításba azt is, hogy ügyeleti időben sokkal kevesebb vizsgálatra van lehetőség, vissza leszünk rendelve, tehát jó előre gondoljuk át, hogy inkább nappal menjünk vizsgálatra, mert zavar a panasz, vagy félünk attól, hogy rosszabbodni fog.  

 

A lelki tényezők 
Sokszor a „lélek panasza” jelenik meg bizonyos testi tünetekben, ilyenkor azt mondjuk, hogy „szomatizál” az illető, vagyis minden szervi betegség nélkül jelzi az illető szerv panaszát, mely valódi oka a pszichés elváltozás. Természetesen ilyenkor is fontos a részletes orvosi kivizsgálás, és jó esetben, a szervi panaszok kizárása után az illető megnyugszik, s esetleg el is múlnak minden kezelés nélkül a problémái. 

 

Tudatos életvezetés 
Sokféle betegségről, vagy betegségcsoportról írhatnék de felsorolni is nehéz. Az azonban alapvető, hogy hirtelen, súlyos panaszok vagy krónikus, hosszabb ideje fennálló problémák esetén is szükséges az orvosi vizsgálat. Ha nem olyan súlyos, de zavar, nem vagyunk biztosak az eredetében, az orvos legföljebb megnyugtat, vagy vizsgálatokra küld, de nem őrlődünk rajta. Gondoljuk át életmódunkat, s bizony még panasz nélkül is évente jelentkezzünk háziorvosunknál állapotfelmérésre. Aki pedig krónikus betegségben szenved, rendszeresen gyógyszert szed, úgyis szükséges a rendelőben való rendszeres találkozás.

 

Nagyon sok fórum foglalkozik már egészségügyi kérdésekkel, sok helyen (újságok, internet stb.) ismerkedhetünk a betegségekkel, s amennyiben a felvázolt tünetek észrevehetők, bátran menjünk vizsgálatokra. Az ismert közmondás sajnos nem egészen áll a betegségekre: „Jobb későn, mint soha”. Persze vannak olyan kórképek, ahol ez a közmondás megfelel, de a nagy halálozással, életveszéllyel és jelentős életminőség romlással járó betegségekre sajnos nem érvényes. Riasztó panaszok esetén ne késlekedjünk, és ne dugjuk a fejünket a homokba. Ismert az a mondás is, hogy az okos embernek van „saját” nőgyógyásza (urológusa), fogorvosa és belgyógyásza is. Van benne valami! (Nem írtam itt a hazai tapasztalat alapján ismert rossz fogazatról, mely miatt – még panasz nélkül is – félévente célszerű a fogászati vizsgálat is!)

 

És olvassunk sokat, tájékozódjunk a médiából is a betegségekről, s bizony gondolkodjunk el életmódunkról, hiszen a rossz szokások (elhízás, alkoholfogyasztás, dohányzás) terén sajnos előkelő helyen állunk. Legalább azt tegyük meg, hogy évente jelenjünk meg orvosunknál, s hallgassuk meg véleményét, tanácsait!  

 

Dr. Ivánka Attila