Kevés olyan ember van, akinek az ideális testsúly elérése, megőrzése ne okozott volna fejtörést az élete során, ne vetett volna fel egy sor kérdést, amelyek segítették volna ennek a témának a jobb megértésében. Például: Mennyi az ideális testsúly? Mi szabályozza? Hogy lehet ezt elérni? Hogy lehet az, hogy a szomszédom többet ehet, mint én, és mégsem hízik el?

 

Érdemes tehát sorra venni ezeket a kérdéseket.

Mennyi az ideális testsúly?  

Többféle számítási módszer létezik ennek kiszámítására, ezek közül a leggyakrabban használtak a következők: 

Broca-féle index

(Testmagasság centiméterben kifejezve –100)

Kicsit túl nagyvonalú ez a számítási formula, ezért korrigálták.

 

Módósított Broca-féle index

(Testmagasság centiméterben kifejezve –100) –10%

A kapott eredménynél 20 százalékkal nagyobb érték elhízást jelent. Nem alkalmazható gyerekeknél, nagyon magas és nagyon alacsony egyéneknél.

 

Testömegindex (Body Mass Index –BMI)

Testtömeg/Testmagasság a négyzeten (kg/m2)

Normális tartomány férfiaknál 20-25, nőknél 19-24

 

Enyhe elhízás: 27-30,

közepes elhízás: 30-40,

kóros elhízás: 40 fölött,

sovány: 18 alatt.

 

Az elhízásnál fontos szempont a zsírszövet eloszlása, az elhízás típusa, amelyet a derék- és csípőkörfogat hányadosával, illetve a haskörfogat méréssel jellemezhetünk. A derékkörfogatot a köldök, a csípőkörfogatot a combok magasságában mérjük. A kettő aránya kóros, férfiaknál ha 1,0, nőknél pedig ha 0,85-nél nagyobb az érték. Az alma, vagy hasi elhízásra ezek az értékek jellemzők, a körte vagy combokra jellemző elhízásnál ennél kisebb értékeket kapunk. A kutatások a hasi elhízás veszélyét hangsúlyozzák, mivel itt a zsírszövet a hasi szervek között van dominánsan és nem a bőr alatt. A szív-érrendszeri szövődmények, a zsír és cukoranyagcsere eltérések is a hasi elhízásnál jelentkeznek.

 

A testsúly szabályozásában genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők játszanak szerepet. A központi szabályozást az agyban található hypothalamus végzi. Középső (ventromedialis) magjának ingerlése gátolja a táplálékfelvételt, itt található a jóllakottság központ, oldalsó (lateralis area) részében az éhség központ. A hypothalamusba befutó jeleket ezek az agyterületek feldolgozzák és az aktuális állapotnak megfelelően válaszreakció jön létre, amelynek eredményeként vagy éhségérzet, vagy jóllakottságérzet keletkezik. A befutó jelek érkezhetnek a belső környezetből (bélből, zsírraktárakból, vérből stb.), vagy a külső környezetből (ételek látása, szaglása), amelyeket egyébként a látvány étkezdék maximálisan ki is használnak.

A táplálékfelvételt számos serkentő és gátló faktor befolyásolja, amelyek vagy közvetlenül hatnak a hypothalamusra, vagy közvetetten. Mindenki számára ismert, hogy ha leesik a vércukorszintünk, akkor éhesek leszünk. Az éhségérzetet és jóllakottságérzetet befolyásoló tényezők a táplálékfelvétel szempontjából lehetnek gátló, vagy serkentő hatásúak.

 

Gátló tényezők: Szerotonin, Dopamin, Kolecistokinin, Neurotenzin, Bombezin,    Somatostatin, Leptin stb.

Serkentő tényezők: Noradrenalin, Galanin, GABA, Endogén opioid peptidek, Meleninkoncentráló hormon, alacsony vércukor.

A testsúly a táplálék és ital formájában elfogyasztott energia-bevitel és az energia-leadás egyensúlyától függ.

Az energia-bevitel a különböző ételek kalóriamennyiségével jellemezhető, (ez minden diéta alapja) és az adott tápanyag 100 grammjára megadva az elégetésük során keletkezett hő, kalória mennyiségével jellemezhető.

Érdemes megjegyezni egy-két tényt, amelyek minden fogyókúrázónak fontosak.  

1. A fehérje, zsír, szénhidrát, nem azonos energiaértékű. Egy gramm fehérje elégetésekor 4,1 kilókalória (kcal), 1 gramm szénhidrátnál 4,1 kilókalória, 1 gramm zsírnál 9,3 kilókalória keletkezik, vagyis a zsírok jobban hasznosulnak és hízlalnak, mint a fehérjék vagy szénhidrátok.

2. A bevitt zsír átalakulása szöveti zsírszövetté 3 százalék energiaveszteséggel jár a szervezetben, a szénhidráté 23 százalékkal. Tehát a bevitt szénhidrát 23 százaléka nem hasznosul, hanem a feldolgozásra fordítódik. A szénhidráttal bevitt fölös mennyiség is zsír formájában raktározódik, (ez a disznóhízlalás alapja: a cukorrépával etetett állatok zsírosodnak) ezért ezzel sem érdemes visszaélni. A szervezet először a szénhidrátokat égeti el, ebből nem tudunk sokat raktározni (a raktárak a májban és az izomban vannak), majd ha elfogyott, akkor jön a zsírégetés.

3. A növényi és állati zsírok kalóriatartalma hasonló, ezért az összzsír fogyasztást kell figyelni, igaz a növényi zsírok koleszterint nem tartalmaznak, ezért a diétában előkelő helyet foglalnak el.

 

Az energia-leadás három tényezőből áll:

1. az alapanyagcseréből

Az alapanyagcsere a zsírmentes testtömeg mennyiségével párhuzamos, az energia-leadás 50-70 százalékát adja, és ez az energiamennyiség biztosítja a testhőmérséklet állandóságát, különböző szerveink alapműködését.

2. a táplálék metabolizmusához szükséges energiából

A táplálék metabolizmusához szükséges energia, amely a felszívódást, emésztést, raktározást fedezi, az energialeadás 10 százalékát adja.

3. fizikai aktivitásból

Az energia-leadás harmadik komponense a fizikai aktivitás, amelynél a   rendszeresség és   az energia felhasználása a döntő.                                                                                                                                  

 

Az alapanyagcsere a gátló és stimuláló tényezők mennyisége és az idegrendszer aktivitásának mértéke genetikailag is meghatározott. Ez a magyarázata annak, ami a kövérek örök bánata – talán joggal -, hogy egyesek sokat ehetnek az elhízás veszélye nélkül, mások kevesebb tápláléktól is híznak. Az elhízás korunk legnagyobb problémája. A genetika befolyásolására még nincs lehetőségünk, de a környezeti tényezőket megváltoztathatjuk. Ez az elhízottak fő feladata. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az egészséges étrend kialakítása, helyes étkezési szokások alkalmazása, rendszeres fizikai aktivitás, az életmód alapos átalakítása, ideális testsúlyunk elérésének és megőrzésének záloga.

 

Dr. Kiss Julianna

szakorvos