Az ásványi anyagoknak a szervezet anyagcseréjében döntő szerepe van, a magnézium, a kálium után a második legfontosabb kation a sejten belül. Jelenléte feltétlenül szükséges az életfolyamatok normális működéséhez és a fejlődéshez.
fejlődéshez.
Magnézium nélkül felborulnának a sejtek szabályozási és felépítő folyamatai, valamint lehetetlenné válna a hőtermelés. A magnéziumion a kálciumion ellentétesen ható párja, és mivel természetes, mellékhatást nem okozó anyag, a gyógyításban egyre szívesebben alkalmazzák.
Egy 70 kg súlyú ember szervezetében megközelítőleg 25 g magnézium van, ennek 70 százaléka a csontokban, laza kötésben található, és háromnegyed része gyorsan mozgósítható. A fennmaradó 30 százalék, főleg a váz- és szívizomban, a májban, az agyban és a vesében van.
Szervezetünk magnézium egyensúlyát két folyamat szabályozza; felszívódás a bélből és kiválasztás a veséből. A táplálékban lévő magnéziumnak mindössze 30-40 százaléka szívódik fel, a többi a széklettel kiürül. A verejtékezéssel távozó magnézium mennyisége átlagembernél csekély, jelentős mennyiséget főleg a sportolók veszítenek. Az emberi szervezet napi igénye, normális körülmények között 300 mg, de a stressz, a testi terhelés, a terhesség, a fogyókúra, stb. ezt jelentősen megnövelheti. Egyes tápanyagok túlzott bevitele (pl.: túl sok cukor, ill. fehérje) fokozza a magnéziumigényt, míg a mértéktelen növényi fehérje- és zsírfogyasztás, csökkenti felszívódását a bélből.
Főbb hatásai:
•‑kálciumantagonista hatása védi a sejteket a kálciummal való „elárasztástól”,
•‑stresszellenes hatását annak köszönheti, hogy a stressz következtében felhalmozódó hormonok miatt létrejövő magnézium-beáramlást és kálcium-beáramlást szabályozza,
•‑az izomzat idegvégződésein, nyugtató, fájdalomcsillapító, sejtmembrán stabilizáló hatást fejt ki, ezért oldja a feszültséget, és kedvezően befolyásolja az alvászavarokat is,
•‑az energiaellátásban betöltött szerepe miatt, kedvezően befolyásolja a szív működését.
Mi okozhat magnéziumhiányt?
Az egyik fő oka, hogy a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása, a műtrágyázás elterjedését vonta maga után, ennek következtében a talaj magnézium-szegénnyé vált. Megváltoztak táplálkozási szokásaink is: több állati eredetű élelmiszert fogyasztunk és a „túlfinomított” gabonaipari termékek is egyre nagyobb tért hódítanak. A dús zsírtartalmú ételek, a tejtermékekkel bevitt túl sok kálcium, mind-mind fokozzák a magnéziumszükségletet. Itt kell megemlítenünk a túlzott alkoholfogyasztást is, amely jelentősen csökkenti a magnézium felszívódását. Magnéziumhiányhoz vezet a helytelen, túlzásba vitt fogyókúra is, ezért az étrend ésszerűtlen megszorítása helyett, rendszeres testmozgás végzése ajánlott a diéta mellett. Figyelni kell arra, hogy vannak olyan állapotok, amelyek jelentősen növelhetik a magnéziumszükségletet, idetartozik; a terhesség, a szoptatás, de az állóképességi, azaz a teljesítménysportok űzése is.
A magnéziumhiány sokféle tünetet okozhat:
•‑érintheti a központi idegrendszert, amikor a vezető tünet a koncentrálóképesség csökkenése, bágyadtság, idegesség, sőt légszomj is,
•‑jelentkezhet szívpanaszokkal, amit a beteg szapora szívműködés, szívritmuszavar, alacsony vérnyomás, keringési zavarok, sőt szívtájéki szorító érzés, koszorúérgörcs formájában él át,
•‑nagyon jellegzetes panasz az izomgörcsök kialakulása, főleg a lábikrában, de a kar-, nyak-, és hátizomban is,
•‑zsigeri formáját émelygés, hányás-, hasmenés, záróizom-görcsök jellemzik.
A magnéziumnak, mint természetes anyagnak, a gyógyításban egyre nagyobb szerepe van. A kardiológiában való térhódítása, főleg a kálciumantagonista hatáson alapul, ritmuszavarok, koszorúérgörcs és más szívpanaszok esetében, jó kiegészítő kezelésnek számít. Figyelemre méltó a magnézium és a koleszterin kölcsönhatása is, magasabb magnéziumszint alacsonyabb koleszterinszinttel társul. Megelőzésként napi 100-200 mg megakadályozza a terhesség alatt fellépő lábikra-görcsöt.
Egy magyar orvoscsoport beszámolt arról, hogy fogamzásgátlót szedő nők körében a magnézium rendszeres szedése kivédte a relatíve gyakran jelentkező mellékhatásokat. Itt említhetjük meg a magnézium szerepét az időskori osteoporosis (csontritkulás) kezelésében a fluorterápia mellett. A magnézium gátolja az oldhatatlan kálciumfoszfát lerakódását a szövetekbe, sőt képes egyes típusú vesekövek (kálcium-oxalát) kialakulásának megakadályozására. A fentiek alapján könnyen belátható, hogy szervezetünk számára a megfelelő magnézium-ellátottság nagyon fontos, ezért étrendünk összeállításánál gondoljunk arra, hogy természetes formában, a táplálékkal biztosítsuk a szükségletet.
A legfontosabb magnéziumforrás tápanyagaink közül, a gabonafélék és a burgonya, főleg, ha magnéziumban gazdag talajban termett. A gyümölcsök közül a dió, a mogyorófélék és az olajos magvak tartalmaznak sok magnéziumot, míg a zöldségek közül a szárazbab, lencse, szója és a szárított borsó.
A magnéziumsók vízben jól oldódnak, ezért soha ne áztassuk főzés előtt a nyersanyagokat, nem tanácsos a főzővizet sem kiönteni. Jó konyhatechnikával a veszteségek minimálisra csökkenthetők, de ha fokozott magnézium-szükséglet valószínűsíthető, pótlását ne mulasszuk el. Az örvendetesen terjedő ásványvíz-fogyasztás is a pótlás egyik módszere lehet. Pótláskor azokat a készítményeket részesítsük előnyben, amelyek a magnézium orotsavas sójának formájában kaphatók, mivel ezek felszívódása bizonyítottan jobb, mint az egyéb készítményeké, azonban még egészséges veseműködés esetén sem szabad túlzásba vinni a magnéziumpótlást.
Dr. Ékes Erzsébet
