Bajor Imre színművész köztudottan nagy hipochonder, erről nem egyszer beszélt már nyilvánosság előtt, sőt, Ruttka Ildikó, a Bajorimi című életrajzi kötet szerzője külön fejezetet szentelt, ennek a művésszel kapcsolatos témának.

 

Hazánk első számú nevettetői közé tartozó színész gyerekkora óta retteg a betegségektől: az orvosi köpeny, a műszerek, pláne a vér látványa pedig fizikai rosszullétet váltanak ki nála.

Mivel természetgyógyász barátja annak idején felhatalmazta, hogy bármilyen, egészséggel kapcsolatos kérdéssel, bármikor fordulhat hozzá, régebben előfordult, hogy hetente többször is felhívta a gyógyászt, vélt aggodalmaival.

– Ezek az idők már elmúltak – mondja Bajor Imre. – Talán a betegségektől való pánikszerű rettegésemnek köszönhetően az utóbbi időben, azt veszem észre magamon, hogy inkább nem szeretném megtudni előre, van-e valamilyen bajom. Épp ezért nem járok orvoshoz, természetgyógyászhoz, és még a kötelező tüdőszűrésre sem megyek el. Túl a negyvenötödik életévemen – tudomásom szerint a prosztata megbetegedések napjainkban Magyarországon közel félmillió férfit érintenek- az urológiai kontrollra is nagyobb figyelmet illene fordítanom, az EKG-ról és a többi vizsgálatról már nem is beszélve. Ami a vérnyomást illeti, az az egyedüli, amiben jó vagyok, ugyanis van saját, csuklóra csatolható vérnyomásmérő készülékem odahaza, amivel akár naponta többször is ellenőrizhetem magam. A kontrollokra, szűrővizsgálatokra járás sok embernek (velem együtt) egészen addig nem szokott fontos lenni, amíg a szervezet nem jelez, hogy valami gond van. Sajnos, az ilyen ember csak akkor futkos ijedtében fűhöz-fához, pontosabban orvosokhoz, amikor már beteg. Bár feszített, rohanó élettempóban élek, nagyon jól tudom, hogy ez a mentalitás nem helyes, és hogy jobban kellene törődnöm az egészségemmel, a prevencióval pedig még inkább, de hát tudomásul kell venni, hogy én ilyen vagyok.

 

R. I.