Az első étkezésünk ideje jó, ha reggel 7 órára vagy korábbra esik és innen kezdve két és fél, háromóránként étkezzünk – a gyakori étkezés az alapja az inzulindiétának, melytől nemcsak fogyhatsz, de a kúra az egészséges étkezésre is rászoktat.

 

Egy felmérés eredménytelenségei
Egy közelmúltban végzett felmérés tanúsága szerint minden év kezdetén az emberek mintegy 82 %-a határozza el, hogy az év folyamán megszabadul a súlyfeleslegétől és egészségesebb életmódra tér át. Az elhatározást mindennek ellenére csupán 14 %-uk váltja tettekre, azon eltökéltek aránya pedig, akik ezt 3 hónapon túl folytatják is, már alig 8 %. Hogy mindez még elkeserítőbb legyen: a „sikeresen” fogyókúrázók 93 %-a másfél éven belül visszaszerzi leadott kilóit.
Egynémely kellően megszorított étkezési renddel persze le is adhatunk néhány kilót, de az elért állapot megtartása már egy teljesen másik történet.
•Semmiféle szélsőséges, egyoldalú diéta sem folytatható örökké, sem fiziológiailag, sem pszichológiailag.
•Nem akaratgyengeség, ha nem képes valaki heteken keresztül csak narancsot vagy épp káposztalevest enni, hanem a test normális reakciója. Ha mégis képes rá, képes lesz rá egy életen át is?
FONTOS!
•A megoldás csakis olyan étrendre, tápanyag-választási normákra történő áttérés lehet, ami ellátja szervezetünket mindazzal, amire az egészséges működéshez, a maximális teljesítőképességhez szüksége van.
•Amennyiben pedig ezt megfelelően tesszük, akkor az étrendünk nem csak fiziológiailag, hanem pszichológiailag is ki fog elégíteni.
•Csak úgy válhat életmóddá egy táplálkozási rendszer, ha nem önsanyargatáson alapul.
 

Zavar a szénhidrátok körül

1950 óta az alacsony zsírtartalmú diéták ajánlása az egészségügyi társadalom egyik alapköve, tűzzel-vassal üldözve ki az étkezési zsiradékokat konyháink közeléből. Jóléti társadalmunk emberei ennek ellenére egyre kövérebbek lettek. A tendenciát számos szakember a magas szénhidrát és alacsony zsírtartalmú étrendek kudarcának ítélte, a másik szélsőségbe átcsapva a magas zsírtartalmú diéták reneszánszát hirdetve meg. Ahogy azonban minden csoda három napig tart, úgy áldozott le a különféle zsírdiéták aranykora is, mert azt kijelenteni, hogy a szénhidrátok az elhízás elsőrendű vádlottjai: több mint oktalan egyszerűsítés. Felismerve, hogy nem a szénhidrátok, hanem a nem megfelelő minőségű és nem megfelelő időpontban fogyasztott szénhidrátok jelenthetik a probléma gyökerét, elkezdtek különféle osztályozási rendszereket kreálni. Első közelítésben azok szerkezete alapján próbálták e tápanyagcsoportot leírni, ez a törekvés a mindnyájunk által ismert „rossz” egyszerű- és „jó” összetett szénhidrát csoportokhoz vezetett. Az osztályozási rendszer étrendi alkalmazhatóságának kudarca hamar kiütközött.
 
GI
Jobban használható tipizálást jelent a glikémiás index szerinti csoportosítás. A glikémiás index azt méri, hogy hogyan reagál a vércukorszint 2 órával egy adott ételfajta adott mennyiségének elfogyasztására a glukóz ugyanilyen mennyiségű, ugyanezen időpontbeli elfogyasztásához mérten. Ezen osztályozási rendszer alapján kialakított étrendi minták számos tanulmányban pozitívan vizsgáztak. Augus és kollégái például (2000) egy rövid, mindössze 6 napos kalória-megszorított étrendi összehasonlítás alapján azt találták, hogy az alacsony GI alapján összeállított étrendet fogyasztók esetén az anyagcsere lassulás –ami negatív kalória egyensúly esetén kikerülhetetlen- 7 %-os volt, szemben a magas GI tápanyagféleséget fogyasztók 11 %-os anyagcsere lassulásával a testsúlycsökkenés pedig közel 20 %-kal magasabb volt az első csoportban. A felismerés örömét hangosan kinyilvánítani azonban ez esetben is túl korai lenne.
FONTOS!
A glikémiás index rendszerét ugyanis alapvetően diabéteszben szenvedő betegek részére alakították ki, ahol egy tápanyagféleség elfogyasztása alapján bekövetkező vércukor emelkedés a terápiás kezelés sarokköve. Egészséges emberek esetén az étrendi normáinknak a glikémiás index alapján történő kialakítása súlyos következményekkel járó leegyszerűsítés lenne. Ilyen formában ugyanis minket nem a vércukorszint emelkedés érdekel, hanem amit az a szervezetünkben indukál, azaz az inzulin szekréció.
Az egyszerűsítés az, hogy noha úgy találták, hogy a glikémiás index szoros összefüggésben van az inzulin indexszel, de amennyire nem igaz, hogy a kivétel erősíti a szabályt, annyira az, hogy az ördög a részletekben rejlik. Az inzulin elválasztás elsődleges faktora valóban a vércukorszint emelkedése, de ez közel sem az egyetlen meghatározója. A vizsgálatok néhány esetben meglepő eredményre vezettek: a különféle tejtermékek, a szénhidrátot alig tartalmazó húsfélék vagy épp a magasabb zsiradék-tartalmú csokoládészeletek alacsony vagy közepes glikémiás indexük ellenére jelentős inzulin kiválasztással jártak. Míg tehát a magas glikémiás index alapvetően magas inzulin indexszel jár együtt, addig számos alacsony glikémiás indexű ételféleség szintén nagymérvű inzulin kibocsátást vált ki. Tehát lehet, hogy miközben azt hisszük, hogy nagyszerűen menedzseljük vércukorszintünket, addig inzulinszintünk hegyet-völgyet megjár.
S hogy ez miért bír döntő jelentőséggel? Amikor inzulinszintünket folyamatosan magas élettani értékeken „tartjuk”, az olyan folyamatot indít el, ami egyenes úton vezet az elhízáshoz és a 2-es típusú diabéteszhez. Az inzulin hatás ugyanis elősegíti a raktározást, és ezzel egyidejűleg gátolja a mobilizálási folyamatokat. És itt a zsírraktározásra gondoljunk!
 
A dolgot leegyszerűsítve, a magas inzulinszint először inzulin-rezisztenciát, azaz sejtjeink inzulin iránti érzéketlenségét vonja magával, ami pedig egy olyan állapot, amikor a normális mennyiségű inzulin elégtelen reakciót vált ki. Szervezetünk mintegy kompenzálva ezt az érzékenység-csökkenést, adott mennyiségű tápanyag elfogyasztása következtében még több inzulint bocsát a véráramba, és az ördögi kör be is zárult. Az inzulinrezisztencia által kiváltott másodlagos hyperinzulinaemia folytán a hyperlipidaemia (magas vérzsírszint) és a hypelglykaemia (magas vércukorszint) tovább romlik, hypertonia (magas vérnyomás) is kialakul. Egyre kövérebbek és betegebbek leszünk. A tartósan magas inzulin igény pedig az inzulin termelésért felelős béta-sejtek „kimerüléséhez” és így 2-es típusú cukorbetegséghez vezet.
 
A megoldás…
 •…egyfelől olyan tápanyag választási és étkezési norma kialakítása lehet, mely jól idomul szervezetünk természetes ciklusához és persze napi aktivitásunkhoz. A szervezet inzulinérzékenysége ugyanis napszakos ingadozást mutat: legkisebb reggel és késő délután, legnagyobb délben és hajnali 2-3 körül.
•…másfelől a testsúly csökkentése és a fizikai aktivitás növelése is döntő jelentőségű. A testsúly ideálishjoz képest való 35-40%-os emelkedése az inzulinérzékenység 30-40%-os csökkenésével jár. A fizikai aktivitás pedig önmagában is fokozza inzulin érzékenységünket, és persze egy sor egyéb egészségügyi előnnyel jár.
•…harmadrészt pedig vannak bizonyos kiegészítői táplálkozásunknak, melyekkel javíthatunk inzulin érzékenységünkön. Ilyen például a fahéj, indiai útifű, görög szénamag, eperfalevél, kecskeruta, még néhány teaféleség, sőt a különféle savanyításra használt anyagok is: a citromlé és a különféle ecetek hasznos kiegészítőink lehetnek. Emellett forgalomban van néhány táplálék-kiegészítő is, ami e problémára jelenthet megoldást: így a króm, a vanádium.szulfát, illetve az alfa-lipoikussav fogyasztása hathatós segítség lehet.
 
 
Glikémiás érték*
Inzulin érték*
Alma
50
59
Banán
79
81
Barnarizs
104
62
Burgonya
141
121
Chips
52
61
Croissant
74
79
Csokoládé szelet
79

 

Hasonló cikkekTovábbiak ettől a szerzőtől

© 2020 Minden jog fenntartva!