„Amikor rendelek az éttermekben, mindenfélét hozatok magamnak, amit nem szeretek. Úgyhogy van mivel játszanom, amíg a többiek esznek.” – Andy Warhol, a világhírű amerikai képzőművész mondta ezt, amikor az étkezési szokásairól meg az éttermekről kérdezték. Noha a tengerentúlon már sok évtizede elterjedtek a gyorsétkeztető üzletláncok, Andy nem ezeket látogatta.
Így az „ős-McDonald’s”-ban sem túl gyakran látták őt. Ha megtehetné (megtehette volna), hogy betérjen egy mai „Mekibe”, nagy bajban lenne. Nem tudna magának „játékokat” rendelni, mert az étlap tele van olyan dolgokkal, amit az ínyencek is szeretnek. És még a kalóriákat sem kell különösen számolni. De erre később visszatérünk.
Ha ma nálunk azt olvassák, hogy McDonald’s, a többségnek az alaphamburgerek, az emeletes szendvicsek – bocsánat; big mac-ek – és a nagy adag sült krumplik jutnak eszébe – a mindenhol ugyanolyan színvonalas kiszolgálás mellett. A kérdés jogos: akkor mit keres a Meki ebben a lapban, a fittség legfőbb hírnökében?
A válasz egyszerű, az amerikai étkeztető hálózat magyar vezetése úgy döntött, ezután – az üzlet mellett – fő az egészség. Ne lepődjenek meg! Ez nem valami marketingfogás. A magyar hálózat első számú vezetője is az egészséges életmód példaképe. A Csehországból érkezett Radek Janalík sportember volt, és az is maradt. Egy igazi csapatjátékos.
– Édesapám hatéves koromban levitt a jégre, akkor láttam az első jégkorongmérkőzést. És teljesen lenyűgözött. Mit kell tenni, hogy valaki ilyen csuda trükköket tudjon, és hogy így korcsolyázzon? – kérdeztem apámtól, ő pedig elvitt az edzésre. Aztán a következőre is. Aztán már mindennap a jégen voltam… Máig nagyon jól érzem magam a jégen. A csúcs az volt, hogy évekig az egyik legjobb első osztályú cseh csapatban ütöttem a korongot. És a cseh jégkorong mindig is a világ élvonalában volt. Ezt bizonyítja az én történetem is. Amikor huszonöt évesen elszegődtem a McDonald’s-hoz, főleg a munkámra koncentráltam, nem a sportra, keveset edzettem, így otthon, Csehországban már csak kisebb helyi csapatba fértem be. Ám amikor megkaptam a magyarországi állást, ugyanezzel az edzettséggel – és a munka mellett – itt még bőven jól teljesítettem az egyik első osztályú csapatban, a MAC-ban.
Radek, pontosabban a magyar Mcfőnök emellett atletizált, focizott, teniszezett, úszott, bokszolt, síelt… Röviden: a sport elengedhetetlen része az életének. Jó kondíció nélkül – így tartja – más területeken, tehát a munkahelyen sem lehet boldogulni. És a csapatsportok arra is megtanították, hogyan kommunikáljon, irányítson, hogyan győzzön.
– Szerintem mindenkinek megadatott a lehetőség győzelemre vinni a csapatát, vagy akár egyedül is győzzön. És ezt minden területre értem. Még a táplálkozásra is. A szellemi vagy testi egyensúly nem étteremlánchoz kapcsolódik. A döntő az életstílus, vagyis ahogy élsz. Ha például nem mozogsz, akkor szinte semmit sem ehetsz, mert úgyis elhízol. Ugyanakkor ehetsz gulyást is, csak éppen „el kell égetni”, vagyis mozogni kell, felhasználni az energiát. Erre szeretnénk rávenni azokat is, akik nálunk esznek, ezért kialakítottuk az egészséges életmódot, kiegyensúlyozott táplálkozást hírdető „Táplálkozz okosan, hozd a formád!” stratégiánkat. Nagyon sok tájékoztató anyagot készítettünk, amelyekből az éttermekben kiderül, mi mennyi kalóriát, zsírt, szénhidrátot vagy rostot tartalmaz. Mindenki dönthet, hogy mit eszik. A választékunkat is megpróbáltuk ehhez igazítani, nem véletlenül ösztönözzük a salátafogyasztást, és nem véletlenül kínálunk egyre több fajta salátát. A „prémiumsaláta” is ebbe a sorba tartozik, megkerestük a fehérje és a zöldségek finom egyensúlyát. Ez a jelen. De a jövő is bíztató: Franciaországban, a központi „íztervezők” már újabb egészséges menük kialakításán gondolkoznak, de ezt majd meglátják.
Az egészséges táplálkozás „divatja” nem rossz üzlet, még a hamburgerbirodalomban sem. A magyar éttermekben havonta háromszázezer adag saláta fogy. Hogy hamburgerből meg milliószámra… Gondoljanak arra, hogy valahol el kell kezdeni.
Bizonyára meglepően hangzik, de a cseh-magyar ügyvezető egy ilyenfajta „elkezdésnek” tekinti azt az a filmet is (Super Size Me), amely egy amerikai újságíró egyhónapos McDonald’s diétájáról és annak következményeiről szól. Radek Janalík szerint itt volt az ideje, hogy valaki végre elkezdjen beszélni az ételekről. Más kérdés, hogy anynyit és úgy még McDonald’s éttermekben sem ajánlatos fogyasztani, ahogy a „hős” firkász tette, mert attól mindenkinek tönkremenne az egészsége. (A magyar vendégek átlagosan tíz-tizenkét naponta mennek csak ilyen éttermekbe.) A filmre adott válaszlépés: ha a vendégek imádják a különböző szendvicseket, akkor salátával, menüben azokat is olcsóbban kapják. És akármennyire is tamáskodunk, ha egy ilyen nagy „világetető” láncolat szavahihetőségéről morfondírozunk, abba gondoljanak csak bele, hogy számukra az az üzlet, az a cél, hogy abból adjanak el sokat, amiből a vendég sokat vesz meg. Tehát ha a Meki rá tud beszélni, hogy több salátát együnk, akkor neki is jó boltot hozunk, de mi is nyerünk rajta – szerintem.
– Két gyermekem van, akik – noha nagyon picurkák – már három hónapos koruktól úsznak, és folyamatosan jön majd a többi sport. De az aktív életstílus nekem nem csak családon belül fontos. A cégen belül is szeretnék példát mutatni. Az olimpiai sportolók támogatása, illetve más versenysport támogatása – úgy gondolom – természetes, de segítünk az ifjú futballista titánoknak is, a Góliát-McDonald’s gyermekfoci mozgalomban több mint negyvenezer kisiskolás vesz részt. Most tárgyalunk a lehetőségekről, más gyermeksportokat is szeretnénk támogatni.
– A cégen belül pedig a motivációs program része a rendszeres sportolás, nagyon népszerű a McOlimpia, és munka után mindenki, akinek igénye van rá, ingyen mozoghat a cég edzőtermeiben.
Nincs pocakja, nem kell a zakójába nagyadag válltömés, a nyakkendőt is természetesen tudja viselni, és mosolyogva érkezik – noha nem sofőr hozza – a legnagyobb fővárosi dugón keresztül. Energikus, sportos, mai szóhasználattal fitt. Ennyi pozitív jelző után már emelkedő pulzussal várja az olvasó (gondolom, a hölgyek különösen), ki az, ki az?… Melyik sztárom? A neve Radek Janalík, nem táncdalénekes, nem sztárszínész, és nem maszkmesterek által kigyúrt műmacsó. „Csak egy főnök”. Vagy sokkal több annál? A cseh úr a McDonald’s magyarországi igazgatója.
Bánsági György
