Aki szereti a váratlan helyzeteket, azt, ha érzi, hogy ura a tetteinek, de mégis szabad, az induljon a rally-n. Csak némi elszántság, idő és pénz kell hozzá. Erről leginkább Tagai Róbert és Tagai Tamás tudnak mesélni, akik 1994-ben kezdték ezt a sportot, és ma már a magyar élmezőnyhöz tartoznak.
Együtt találtátok meg ezt a szenvedélyt?
Tamás: Először én kezdtem el gokartozni, még a gimnáziumi évek alatt, majd 1994-ben csatlakozott a testvérem, és az autóversenyzést már együtt próbáltuk ki. Manapság az első lépcsőfok az úgynevezett túrabajnokság, ahol kevesebb a megkötés, így kisebb ráfordítással lehet teljesíteni a távot. Mi még a másodosztályban kezdtük, ahonnan az eredmények rögtön az első osztályba repíthetnek, itt már csak a pénztárcádon múlik, hogy melyik kategóriában tudsz indulni.
Miért szálltál be?
Róbert: Már akkor is segítettem neki, amikor még gokartozott. Mivel jogosítványa nem volt, én vittem a versenyekre, intéztem az ügyeit. Az autóversenyzéshez már szükség volt navigátorra is, ekkor kérdezte meg, hogy nincs-e kedvem beszállni, és én igent mondtam.
Ki az irányadó személyiség kettőtök közül?
Róbert: Tomi csak a versenyzésre koncentrál, ha beül a volán mögé, megszűnik körülötte a világ. Így az irányítás, az ügyek intézése az én feladatom.
Tamás: Amikor elindul a verseny, teljesen kikapcsolok, csak a vezetésre koncentrálok, ha Robi nem irányítana a szó szoros értelmében is, egyszerűen eltévednék.
Hogy jöttek az első eredmények?
Tamás: Nagyon nehezen. 1994 végén, és 1995 elején nem Robival indultam, mert ő Japánban volt. Akkoriban még egy Ladával álltunk rajthoz. Azután visszajött a testvérem, de 1997-ig így sem jutottunk el a célig. Ennek általában műszaki oka volt.
Gondolom az autó minősége döntő.
Tamás: A kategóriákat a köbcentiméter alapján határozzák meg. Minden az autó felkészítésén múlik. Egy versenyautó felkészítéséhez rengeteg apróság kell, aminek jó része csak a gyakorlatban nyer értelmet. Egyszer azért estünk ki, mert az olajcső nem a megfelelő helyen futott, és elkoptatta a karosszéria. Három kilométer után a cső kilyukadt.
Sok változtatás kell, míg egy autóból rally jármű lesz?
Tamás: Egy utcai Mitsubishi esetében például egészen egyszerűen meg lehet oldani. Először is darabjaira szedjük, azután lépésről-lépésre összerakjuk, megerősítjük a karosszériát, berakjuk a bukócsövet, méretre vágjuk a fék- és benzincsöveket, átalakítjuk a futóművet. Folytassam? Mert ez a gyakorlatban egy elég hosszú folyamat.
Ti milyen autóval tudtatok először jól futni?
Tamás: 1998 elejéig nem értünk célba. Ekkor beleültünk egy Ford Escortba és kategória, illetve csoport harmadikként végeztünk az OMP Miskolc Rallyn. Ezt követte 2000-ben egy Mitsubishi Lancer, amely az N csoport és az „N4” kategória bajnoki címéig röpített minket, azután 2001-ben az N csoport N4 kategória második helyezettjei lettünk.
Magyarországon mennyire népszerű ez a sport?
Róbert: Meglepően népszerű. Mi versenyautó építéssel és szervizeléssel is foglalkozunk, így jutottam ki nemrég Svájcba, ahol alig néhányan lézengtek a pálya mellett. Itthon sokszor csak úgy jutsz előre, ha szétnyílik előtted a tömeg.
Mi a legvonzóbb ebben a sportágban?
Róbert: Kiszámíthatatlan. Hiába írjuk le a pályát, megyünk végig rajta többször az edzéseken, mindig akadnak váratlan helyzetek, amikor rögtönözni, és azonnal dönteni kell.
Közúti forgalomban hogy vezetsz?
Tamás: A versenyeken kiélem a sebesség iránti vonzalmamat, az utakon inkább óvatos vagyok.
Gondolom már jogosítványod is van?
Tamás: Na igen, az nem árt, bár sokszor nem is számít.
Arra gondolsz, ahogy a magyar autósok vezetnek?
Tamás: Türelmetlenek és figyelmetlenek, mintha egyedül lennének az úton. Jellemző jelenet, amikor az autópályán anélkül vág be eléd valaki, hogy akárcsak egy pillantást vetne a visszapillantó-tükörbe.
A versenyeken, a vezetésen és navigáláson túl, mire kell még figyelni?
Róbert: A rally úgynevezett gyorsasági szakaszokra épül, amelyek összideje dönti el az eredményedet. Két gyorsasági szakaszt pedig úgynevezett etap útvonal köt össze. Tehát arra is oda kell figyelni, hogy se túl korán, se pedig túl későn ne érj egy-egy gyorsasági verseny rajtjához.
Tamás: Manapság szervizparkok is vannak, ahova szintén időre lépsz be, és hagyod el.
Pszichésen hogy készültök fel?
Jobb lenne, ha úgy kérdeznéd: hogy kellene felkészülni? Általában az utolsó pillanatban áll össze minden, a verseny előtti napok azzal telnek, hogy próbáljuk utolérni magunkat, teljes az „idegbaj”. Kivétel, ha a rajt előtti napokra teszik az edzést, mert akkor a vezetésre összpontosítunk, és esténként van egy kis idő a lazításra, beszélgetésre a sporttársakkal. Nagyon jó csapat állt össze a sportágon belül.
Mennyi időt vesz igénybe ez a sportág?
Tamás: Alig 24 órát. Persze nekünk ez nem csak sport, hanem hivatás is, hiszen már említettük, hogy építjük és szervizeljük is az autókat.
Nem unjátok néha egymás társaságát?
Érdekes módon nem, azt hiszem, mi jó testvérek vagyunk, és összeköt a közös szenvedély.
Szabadidőtökben biztos valami szelíd, biztonságos dolgot műveltek.
Tamás: Szeretek snowboardozni, jet-skizni, és hóban vezetni.
Róbert: Én a búvárkodást, motorozást, snowboardozást kedvelem, és szeretném kipróbálni az ejtőernyőzést is…
K J.
