Kedjük a hát- és a gyorsúszással

Az úszás tanulásánál – tanításánál első kérdésként vetődik fel, hogy melyik úszásnemmel kezdjük az oktatást? Induló sorozatunk első részében a hát- és a gyorsúszással foglalkozunk. Ezek tanulása egyszerűbb, ugyanis mozgásszerkezete jobban hasonlít természetes mozgásainkhoz.

Ugyancsak előny, hogy a két úszásnem párhuzamosan tanulható, valamint az, hogy gyermekkorban gyorsabban elsajátíthatók, mint a mellúszás. Ezért választjuk elsőként a hát- és gyorsúszás oktatás módszertanának rövid bemutatását.

A hát- és gyorsúszás tanulásának folyamatát befolyásolják alkati és motoros tulajdonságaink. A nemek között nem találtunk jelentős különbségeket az alkati tulajdonságok és az úszás megtanulásának összefüggésében. A hosszanti méretek és a bőrredő vastagság, nagyobb zsírszázalék együtt jár a gyorsabb úszástanulással. A későbbiek során a „kövérség” már nem jelent előnyt. Ennek magyarázata, valószínűleg az, hogy a zsírosabb emberek kevésbé mozgékonyak, mint soványabb társaik.

A motoros tulajdonságok tekintetében a férfiak meghaladják a nők értékeit. Ennek ellenére az úszástanulás folyamatában és végeredményében nincs különbség a két nem között. A vizsgálatok rámutattak, hogy az ízületi hajlékonyság és a mozgásátállító képesség is előfeltétele a jó úszástudásnak. Különösen vonatkozik ez a hátúszásra.

Technika

Lábtempó: A gyors- és a hátúszásban egyaránt krallozó, hatos ütemű (versenyzőknél gyorsúszásban kettes ütemű is) lábtempó használatos. A mozdulat dinamikája sajátos, ostorcsapás-szerű, befelé fordított lábfejekkel. Háton a láb a meredekebb vízfekvés miatt mélyebben és erőteljesebben mozog.

Kartempó: A víz alatti szakasz hajlított könyökkel a test hosszanti tengelyéhez közel történik. A légmunka gyorsúszásban ugyancsak hajlított könyökű, míg háton, a függőleges síkban, nyújtva mozog a kar. A mozgás a váll vonalától csavarmenet-szerűen a combig tart.

Levegővétel: Nem túlzottan nagy, minden esetben egy ciklusra elegendő mennyiségű levegőt vesz szájon át az úszó. A kifújás orron-szájon át történik. Gyorsúszásban másfél ciklusra (három kartempó) is történhet. A fej és a váll egyaránt elfordul.

Gyakorlatok

Előkészítés: Az úszásnemek elsajátítása előtt mindenképpen szükséges a siklás, lebegés megtanulása. Ezt a kiinduló szintet az oktató és úszólapok segítségével, ugrálásokkal, játékkal érhetjük el. A cél az, hogy kissé széttárt végtagokkal, vízbenyomott fejjel, hason és háton néhány másodpercen át haladni, lebegni legyen képes az úszó.

Amint említettük, a két úszásnem párhuzamosan is elsajátítható az alábbi sorrendben:

A – lábtempó hason és háton

B – hátúszó kartempó (lábtempóval együtt) levegővétellel

C – gyorsúszó kartempó (lábtempóval együtt) levegővétel NÉLKÜL!

D – gyorsúszás levegővétellel

Mélyvízi gyakorlatok: A kisvízben megtanult gyakorlatcsoportok után elvégzendők!

Hibák:

– Nagymértékben hajlított, vagy mereven nyújtott térdek, pipáló lábfej.

– Nyújtott karú előrehajtás (alacsony életkorban, vagy a tanulás kezdeti szakaszában nem kell javítani!).

– Húzó-toló mozgás túlzottan keresztbe, vagy oldalra történik (gyorsúszásnál!).

– Tónusos légző és arcizmok, nem optimális mértékű légvétel.

– „Elől” veszi, vagy fejezi be a levegővételt (gyorsúszásnál).

Hibajavítás:

A hibákat az életkornak és az előképzettségnek megfelelően, magyarázattal, bemutatással, rávezető gyakorlatokkal és kényszerítő helyzetekkel javítjuk.

1. Lábtempó hason és háton, függőleges karmozgással

2. Függőleges láb-és karmozgás, úszólappal a tarkó és a váll alatt