A pillangóúszás a leglátványosabb úszásnem. A hullámzó test, a szimmetrikusan mozgó karok szépsége egyúttal a nehézségek forrása is. A kondicionális képességek megléte esetén a koordinációs képességek viszonylag csekély szintjén is megtanítható az alaptechnika.
A pillangóúszás
A karmozgás oktatása (a hát és a gyorsúszáshoz hasonlóan) manapság a lábtempóra épül. A tanulást a lábtempóval kezdjük, de a későbbiekben ne alkalmazzunk túlzottan erőteljes delfinmozgást, mert az a mozgás egészének rovására mehet. A levegővétel (a hiedelemmel ellentétben) különösen a mozgástanulás első szakaszában, csak minden második tempóra történjen, így a test kedvezőbb helyzetbe kerül. Eleinte rövid távokon (6-10 méter) gyakoroljunk.
Technika
Lábtempó: A delfinlábtempó használatos, amely a csípő enyhe, a térdek erőteljesebb hajlításával, kissé befelé fordított lábfejekkel történik.
Kartempó: Vállszélességben kezdődik, kissé hajlított könyökkel a mellkas alatt halad, a comb vonaláig. A kézháttal előre, laza tartásban történik.
A mozgás egésze nem igényel különlegesen nagy erőkifejtést! Az alaptechnikai végrehajtásban az úszó minden második tempóra vesz levegőt és egy karciklusra két lábtempót végez.
Gyakorlatok
Előkészítés: Két-három úszásnem ismerete szükséges.
Az elsajátítás sorrendje:
A – lábtempó
B – kartempó (lábtempóra épülve)
C – együttes láb, kar és levegővétel
Mellúszás
A mellúszás az oldalirányú, nem természetes mozdulatok miatt nem mindenki számára könnyen elsajátítható úszásnem. Ez a megállapítás a lábtempóra és a kar- lábmozgás összehangolására vonatkozik. A tanulók nem könnyen érzik meg a mozdulatok helyes ritmusát, dinamikáját.
A levegővétel végrehajtása látszólag egyszerű, azonban nem megfelelő időben és nem kellő mértékben vett légvétel számtalan hiba forrása lehet.
A mellúszást a magasabb zsírszázalékkal rendelkezők könnyebben gyakorolhatják. Ebben az esetben az „X” láb is előnyt jelent. Az ilyen alkatú egyének könnyebben eredményesebben végzik a lábtempót.
Technika
Kartempó: „Szív” alakú, viszonylag kis terjedelmű mozgás. A húzó szakaszban a kéz kifelé, lefelé, majd befelé mozog. Előrenyújtáskor a tenyerek lefelé nézzenek.
Lábtempó: A lábfejek a felhúzás után kifelé fordulnak a csípő mögött, majd oldalirányban kismértékben, hátrafelé, lefelé mozognak és egymásmellé záródnak. A helyes végrehajtásnál a sarkok úgy közelednek a csípőhöz, hogy a térdeket csak kis mértékben húzza fel az úszó.
A kar és a láb összhangja: A lábak felhúzása a karok előretolása előtt történik. A karnyújtás alatt a lábak hátrafelé mozognak.
Levegővétel: Az optimális mértékű levegőt a vízbefújás után a kar beforgatásának szakaszában veszi az úszó.
Gyakorlatok
Előkészítés: A siklás- lebegés elsajátításán kívül a mellúszásnál igen fontosak a szárazföldi gyakorlatok, amelyek a térd és a boka hajlékonyságának javítására irányulnak.
A mellúszás mozdulatainak elsajátítása az alábbi sorrendben történik:
A – kartempó
B – lábtempó
C – levegővétel a kartempóhoz kapcsolva
D – levegővétel a lábtempóhoz kapcsolva
E – együttes kar – láb – levegővétel gyakorlatok
Mélyvízi gyakorlatokat mellúszás tanulásánál is, minden sikeres kisvízi gyakorlatcsoport után végezzenek a tanulók.
Dr. Kiricsi János
Testnevelési Egyetem
