Néhány éve a GPS-ről szóló írások még kénytelenek voltak a Föld kihűlésétől kezdve tárgyalni a műholdas navigáció témáját. Napjainkra ez a technika a mindenna-pok részévé vált, akár munkáról, utazásról, vagy játékról beszélünk – így vagy úgy, de szinte mindenki találkozott már ezzel a három betűvel egymás mellett.
Az újszülöttekre gondolva eláruljuk, hogy a GPS (Global Positioning System) egy műholdas helyzet-meghatározó rendszer, melyet az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma hozott létre, eredendően katonai céllal. Később a műholdak által sugárzott adatokat a civilek számára is elérhetővé tették, igaz némileg pontatlanabb pozícionálást engedélyezve.
Újabb néhány év elteltével (2000. tavaszán) a jelekről lekerült ez az SA-nak becézett mesterséges butítás, a GPS azóta 5-15 méteres pontosságú pozíció-meghatározásra képes bárhol a Föld felszínén. Mindezt a nap 24 órájában, ingyen és bérmentve. Ha belegondolunk, ez a pontosság – néhány precíziós feladatot kivéve – tökéletesen képes kielégíteni az igényeket.
A GPS rendszer „magától” kizárólag földrajzi pozíciót, tengerszint feletti magasságot, valamint atomóra-szinkronon alapuló rendkívül precíz pontos időszolgáltatást nyújt. A különféle eszközök ezen adatokat alapul véve biztosítanak különféle lehetőségeket, a navigációtól a flottakövetésen és a járművédelmen át egészen a térképészetig. Fontos megemlíteni, hogy a GPS-készülékek alapesetben csak vevők: a műholdakról másodpercenként érkező jeleket dolgozzák fel, kifelé semmit sem sugároznak. Ha mégis továbbítani szeretnénk saját pozíciónkat (járművédelem, flottakövetés), akkor erről egyéb csatornán (GSM, további műholdas technikák) kell gondoskodni.
A GPS legmegszokottabb felhasználási területe a navigáció. Ez a lehetőség mára már nem csupán a sokmilliós luxusautók, méregdrága jachtok és a különféle repülő szerkezetek kiváltsága. A beépített navigációs rendszerek árának töredékéért bárki beszerezhet autójába olyan eszközt, amely nemcsak Nyugat-Európa-, hanem Magyarország-térképével is feltölthető. Ezek a térképek a közlekedési szabályokat is ismerik, így akár útvonalat is tervezhet, sőt hangnavigációt is ad.
Ebben a műfajban találunk kifejezetten a navigációra fejlesztett darabot, amely terepállóságánál fogva akár enduron (kemény terepen) is használható, vagy ha inkább a nyugodt autózást kedveljük, beszerezhetjük az iQue névre keresztelt készüléket, mely egy GPS és egy PDA (kéziszámítógép) valamennyi tulajdonságát egyesíti. Természetesen már meglévő PDA-ból is könnyűszerrel navigációs rendszert építhetünk, ehhez mindössze egy GPS-vevő csatlakoztatására (kábel, CF vagy bluetooth), valamint a megfelelő szoftverre van szükség, és a készülék máris nagyméretű színes kijelzős, beszélő navigátorként viselkedik.
Természetesen a műholdak nemcsak autóban ülve segítenek a tájékozódásban. A professzionális repülős GPS-ek légtér-adatbázissal támogatják a navigációt, hasonlóképpen a hajós készülékek a vizeken előforduló valamennyi érdemleges adatot tartalmazó térképpel tölthetők fel, így a kikötők, a világítótornyok adatai is folyamatosan rendelkezésre állnak. A hobbi-repülés szerelmesei is megtalálják a számukra legjobban használható GPS-vevőt: a mobiltelefon-méretű eTrex sorozat tagjai között például akad olyan, amely a térképeken túl elektronikus kompasszal, barometrikus magasságmérővel szolgálja gazdáját, sőt ha szükséges, siklásarányt is számol. A víz körül használatos GPS-ek sem feltételeznek sokmilliós hajókat, a legegyszerűbb csónakban, akár horgászat közben is nagy segítség lehet egy apró készülék, amely visszavezet mondjuk az előző esti beetetés pontos helyére, sőt az sem nagy baj, ha a GPS a vízbe pottyan, mert ha úszásképes típust választottunk, elég azt a szákkal kiemelni.
A víz és a levegő után a szárazföldre tévedve szintén biztonságban lehetünk akár túrázás, akár hegyikerékpározás vagy cross-motorozás közben.
Valamennyi GPS képes a bejárt útvonalat rögzíteni, és vissza is vezet a kiindulási pontra. A készülékek kis mérete nem feltétlenül jelent tudásbeli korlátokat: a legkisebbek között épp úgy akadnak térképes, útvonaltervezésre alkalmas darabok, mint – napjaink egyik fő technikai irányvonalát követve – nagyon jó minőségű, színes TFT-kijelzővel szerelt szerkezetek. A színes kijelző ebben az esetben valódi értelemmel bír: egy részletes topo- vagy turistatérkép egészen máshogy jelenik meg színesben, sokkal áttekinthetőbb, ha úgy tetszik „térképszerűbb”, mint a szürkeárnyalatos testvér.
Minden készülék alkalmas saját pontok, útvonalak felvételére, így nemcsak a feltöltött gyári térkép nézegetése az egyetlen lehetőség. Az összes adat letölthető számítógépre, ahol elemezhetjük, módosíthatjuk azokat, illetve ha néhány év múltán kedvünk támad bejárni ugyanazt az utat, a PC-ről néhány másodperc alatt feltölthetjük az adatokat a GPS-re, az pedig néhány méter pontossággal végigvezet az egykori túrán.
A térkép-hívők részéről gyakran felmerülő kérdés, hogy miért is jobb a GPS, mint egy nagyon jó papírtérkép? A legegyszerűbb válasz, hogy tessék kipróbálni, és utána dönteni. De gondoljunk bele: melyik papírtérkép árulja el, hogy épp melyik pontján tévedtünk el alaposan? Melyik papírtérkép ismeri az egyirányú utcákat, és vezet végig minket kedves hangján a célig, anélkül, hogy rápillantanánk? Természetesen senkit nem akarunk lebeszélni a jó öreg papírtérképek használatáról, hiszen például egy parkolóban a motorháztetőre kiterített hatalmas térkép látványa semmivel sem pótolható, de azért egyszer a GPS-t is érdemes kipróbálni!
És ha munkán, közlekedésen biztonsággal túljutottunk, még mindig ne csomagoljuk el a GPS-készüléket! Aki ugyanis szeret kicsit kimozdulni a lakásból, irodából, annak mindenképpen ajánljuk a XXI. század egyik legdinamikusabban fejlődő sportját – vagy ha tetszik: játékot, hobbit – a geocachinget! A játékról bővebb információt a www.geocaching.hu oldalon olvashatnak!
Magyar Péter
