Manapság, amikor egyre több extrém sport lát napvilágot, s talál követőkre, nem meglepetés, hogy időről-időre visszakanyarodunk a gyökerekhez. Számos, ma már leginkább adrenalin-függőségből űzött sportág gyakorlása egykoron a létfenntartást, a könnyebb boldogulást szolgálta. Gondoljunk csak az íjas vadászatra, a sziklamászásra vagy a vadvízi evezésre.
A természetben való aktív testmozgás, az elemekkel való küzdelem, a kutyák szeretete és a velük való közös munka, szoros együttműködés is igencsak ősi gyökerekkel rendelkezik. A kutyaszán-hajtás az északi országokban sokkal komolyabb múltra tekint vissza, mint hazánkban, de magyar megszállottjai is vannak ennek az igazán extrém sportnak.
Buda Bálint már több mint tíz éve űzi, ezt a hazánkban nem túl ismert sportot, már kedvese, Dávid Orsolya is „ilyennek” ismerte meg, s fogadta el. Azóta az egész család – beleértve a kis Bencikét is -, a kutyák és a velük kapcsolatos sportok rabja.
Bálint, hogyan kezdődött ez a hobbi?
Már nagyon kicsi koromban kijelentettem, hogy nekem bizony lesz “eszkimó kutyám”! Úgy tűnik valahol mélyen mindig bennem motoszkált a dolog. Aztán 1993-ban történt meg először, hogy egy keverék kutyát szán elé fogtam. Mindketten rákattantunk a dologra. További lökést adott a furcsa hobbinak, hogy friss élményeket szereztem egy akkori nagy világversenyről. Azóta tanulom, űzöm a hajtást, s csak súlyosbodik a dolog.
Rambó, Batu, Csilkut, Koki, Dzsündü, Bektur, Böldzsi, Sunka és Manó.
Igen, ők a kutyáink, a családunk. A legtöbbjük munkavonalú szibériai husky, de akad köztük kaukázusi és husky keverék is.
Mit kell tudni egy szánhúzó kutyáról?
Elvileg minden olyan kutya, mely szeret futni, és megfelelő erővel rendelkezik, húzhat szánt. Kifejezetten a szánhúzó sport céljaira viszont ezek közül csak kevés alkalmas. De a kutyás sportok között is megkülönböztetünk rövid-, közép- és hosszútávú versenyeket. Manapság sprintversenyeken az agarak, a pointerek és szetterek keverékei a nyerők, míg a hoszszabb versenyeken mellettük a klasszikus északi fajták kapnak kitüntetett figyelmet – hiába nem múlik el nyomtalanul az a tenyésztésre fordított néhány ezer év. A megfelelő fajtán belül is fontos, hogy alkalmas fizikuma és jelleme legyen a kiválasztott kutyának. Legyen értelmes, kíváncsi, jól szocializálható, élénk, ugyanakkor kezelhetőnek, együttműködőnek kell lennie. Az igazán klasszis kutyában ez mind egyszerre van meg.
Nem lehet olcsó mulatság egy kiváló munkavonalú kutya beszerzése.
Bizony nem. Egy valamirevaló vérvonalú északi fajta ára 300 000 Ft-nál kezdődik, s határ a csillagos ég. Egy felnőtt, ereje teljében lévő klasszis kutya ára összehasonlítható egy versenyló árával. Jellemző, hogy a már bizonyított külföldi kenelek sarjai a legdrágábbak, míg itthon azért mérsékeltebb áron is lehet kutyát venni. Sajnos a hazai állomány elég közeli rokonságban áll egymással, így ez sem könnyíti meg a tenyésztést.
A kutyákon kívül még sok egyéb eszközt is be kell szerezni a szánhúzáshoz.
Bizony így van. Alapvető ugye a szán, a hámok, kötelek, karabinerek egyéb fontos kiegészítők. Nyárra a kerekes edzőkocsi is szükséges. Ha igazán komolyan gondoljuk, ezekből nem is csak egy kell. Ma már egy kicsit a gazdag emberek sportja lett a kutyaszán-hajtás, plusz vagyunk mi, “őrültek”, akik szinte mindenünket ebbe tesszük bele. A profi kategóriás versenyeken, pl. Kanadában már vannak olyan komoly pénzdíjak, hogy ha az első öt-hat közé kerül az ember, a díjból vehet egy komplett, új szánt. Persze ördögi a kör, hisz ahhoz, hogy a profik közé kerüljön az ember, nagyon sok pénz és idő kell.
Itthon, ugye, az évnek csak egy kis időszakában van hó, ha van egyáltalán. Nem túl rövid a szezon?
A havas edzések lehetősége Magyarországon valóban korlátozott, de hó nélkül is hajtunk, három- vagy négykerekű kocsik elé fogjuk be a kutyákat. Így szinte egész évben lehet versenyezni, edzeni. No és persze kijutunk külföldre is. De nemcsak szánhúzás létezik, ma már egyre népszerűbb a kutyás futás (cani-cross), vagy a kutyás kerékpározás (bike-jöring) is.
Gondolom, sokan megkérdezik, hogy az északi kutyafajtáknak nincs nagyon melegük egész nyáron? Hogy viselik az ebek a meleget?
Tény, hogy a klasszikus szánhúzó fajták a rendkívüli hideg tűrésére lettek kitenyésztve. Hamarabb fognak túlmelegedni, mintsem, hogy megfagynának. De ahogy tavasszal melegedni kezd az idő, levedlik hosszabb bundájukat, s egészen rövid szőrrel élik meg a nyarat. Nyilván lihegnek a nagy melegben, de alapjában nem olyan vészes a helyzet, mint ahogy sokan gondolják. Azok fajták, melyeknek egész évben hosszú a szőrük, jobban megszenvedik a meleget.
Mi a helyzet a hazai versenyekkel?
Ősztől tavaszig tart a szezon, talán havonta, háromhetente rendeznek különféle távokon versenyeket.
Olvastam, hogy indultál már rangos európai versenyen is.
Így van, kontinensünkön a második legnehezebb megmérettetésnek tartják a kutyaszánosok a cseh Destnében rendszeresen megtartott viadalt. Ez egy Sedivac nevű vezérkutya emlékére rendezett, azóta hagyománnyá vált verseny, ahol szerencsére nem a helyezésekért való küzdelem, hanem a közös erőpróba kerül előtérbe. A több napos, 200 km-nél is hosszabb versengés festői tájban, a Sas-hegységben zajlik. Kemény tél, hihetetlen szintkülönbségek, nehéz terep, embert és kutyát próbáló körülmények. Büszke vagyok rá, hogy teljesítettük a távot, sőt a megcsípett 9. helyről korábban nem is álmodtam.
Végezetül azt szeretném kérni, hogy térjünk vissza a témára a gyakorlatban néhány hónap múlva, amikor leesik az első megfelelő minőségű hó.
Nagyon szívesen, erről valóban nem elég csak beszélni…
Szarvas Zoltán
