Egyszerre két maratoni futónőnk is várandós. Földingné Nagy Judit tudja már, mire számíthat, negyven évesen szüli meg második gyermekét. Staicu Simona azonban első babáját várja. Újságírónőnk kismama élményei is igen frissek, két hónapos a kisbabája.
A fájdalomtól nem félek!
Staicu Simona
Többszörös magyar bajnok, az athéni olimpia legsikeresebb magyar maratonosa. Első babáját várja. Jelenleg 12 km-t fut le naponta. Tervei szerint egészen a nyolcadik hónapig futni fog.
Szép nagy pocakod van, 25 hetes lehetsz.
Pedig csak a 20. hétben járok – süti le szemét Staicu Simona. Azért jól látható, büszke a méretére. – Talán azért, mert a párom 190 cm magas, és a babánk is nagy lesz?
Fiút vagy lányt szeretnétek?
Jaj, mindegy! Csak egészséges legyen. Ő egy „nagyon tervezett” gyerek.
Ez mit jelent?
Régóta szerettünk volna gyereket, de mindig volt egy újabb verseny, egy új kihívás: nehéz volt leállni. Az olimpiát követően gondoltuk, hogy rövid pihenés után jöhet a gyerek, ehelyett a versenyek jöttek sorban. Végül megérkezett a tél – úgy döntöttünk, itt az alkalom. Egyből sikerült teherbe esnem.
Ennyire megfertőzött a futás, nem tudtad abbahagyni?
Persze, hiszen már 23 éve csinálom! 25 évesen gondoltam arra, hogy kipróbálom a maratont is, azóta futom ezt a távot. Engem a sport tett azzá, aki vagyok: 15 éves koromban kaptam utoljára anyagi segítséget édesanyámtól, azóta a saját lábamon állok! Pedig a családom szerint a futás nem életpálya egy nő számára. Úgy volt, hogy az orvosira megyek, felvételiztem is, de döntenem kellett. Futás vagy gyógyítás? Jól döntöttem. S bár édesanyám ellenezte a sportkarriert, azért mindig szurkolt nekem. …és most rendeződik minden: rendes családanyává válok.
A futásnak köszönheted a párodat is, Juhász Andrást.
Egy klubban edzettünk, évekig nem figyeltünk fel egymásra. Aztán egymásra leltünk. Ő rövidebb távokon fut, de egyszer végigfutott velem egy versenyen, majd a vége felé annyit mondott, hogy „na, szia”, és nekiiramodott, jóval előttem ért a célba. Három és fél éve együtt vagyunk, stabil a kapcsolatunk, várjuk a babát. Tovább is tervezünk, 2–3 gyereket akarunk.
Nem hiányzik most a futás?
Úgy képzeltem, ha terhes leszek, csak pihenni fogok. De amikor már sejtettem, hogy megfogant a baba, volt egy verseny Indiában. Egyhónapos terhesen hatodik lettem egy igen erős mezőnyben.
Nem csináltál előtte egy tesztet?
Nem akartam tudni, mert nem bírtam volna lefutni a távot. De gyanús volt, rengeteget ettem, feszültek a melleim.
Azóta, gondolom, már nem futsz.
Csak egy kicsit, mindennap. Ma 12 kilométert futottam le. De lassan futok!
Nem félsz, hogy ártasz a babának?
A futás nem árt. Sőt, az 5. hónap után, amikor már jó sok magzatvíz van, a babák kifejezetten élvezik. Úgy érzem, körülbelül a nyolcadik hónapig tudok majd futni.
Ezek szerint jól bírod a megpróbáltatásokat?
Azt hiszem, egy hosszútávfutó számára a terhességi fájdalmak nem sokat jelentenek. A szüléstől sem félek különösebben, inkább az a gond, hogy a sport miatt kevés időt töltöttem gyerekek mellett, így mindent a könyvekből kell megtanulnom. Már nagy káosz van a fejemben, annyit olvastam.
Mi lesz a baba megszületése után?
Örülünk! De a futást nem hagyom abba. 2006. áprilisában lesz egy verseny, azon mindenképpen szeretnék elindulni.
„Korábban úgy képzeltem, ha terhes leszek, csak pihenni fogok. De amikor már sejtettem, hogy megfogant a baba, még volt egy verseny Indiában. Ezt még lefutottam – hatodik lettem egy igen erős mezőnyben.
Bevallom, kicsit félek!
FÖLDINGNÉ NAGY JUDIT
Kétszeres olimpikon, magyar csúcstartó. Egyszeres magyar édesanya, aki második gyermekét várja. Tervei szerint szülés után is indul versenyeken.
Augusztus 2-ra vagyok kiírva – meséli mosolyogva Földingné Nagy Judit –, s egy kicsit félek, mert akkor lesz a Hungaroringen a Forma 1-es futam. Ez azért ijesztő, mert a lányom születése éppen aznapra esett, amikor az Első Magyar Nagydíjat tartották Mogyoródon. Már ugyancsak éreztem a fájásokat, de a férjem mondta, felesleges bemennünk a kórházba, az orvosok úgyis a versenyt nézik. Jobb is volt otthon, a megszokott környezetben vajúdni – a kórházba érkezve mindössze 2 óra alatt meglett a gyerek. És most ismét, ezúttal a 20. Magyar Nagydíj idejére esedékes a szülésem!
Szép korkülönbség lesz a két testvér között!
Amikor a karácsonyi üdvözleteinket küldözgettük szét, úgy írtuk már alá, hogy a „gyarapodó Földing család”. Erre többen visszakérdeztek, hogy nagymama leszek? Szerencsére még nem, bár jogos a kérdés. Réka nagyon korán érkezett, még 21 éves sem voltam, amikor megszületett. A férjem biztatására kezdtem újra a futást, ekkor teljesítettem az első maratonomat. Nem tudtuk még, milyen hosszú futókarrier vár rám. 18 év alatt 62 maratont futottam le. Mostanra azonban a szervezetem megálljt parancsolt. Az orvosok is azt javasolták, pihenjek, ezért a férjemmel együtt úgy döntöttünk, most jött el a második gyermek ideje. Tartottam attól, hogy a sok futás igénybe vette a szervezetemet, és esetleg már nem tudok teherbe esni.
Nagy különbség van a korábbi és a mostani terhességed között?
Ismét nagyon jó érzés babát várni, de míg húszévesen szinte semmit nem éreztem a terhesség kellemetlenségeiből, most vannak ilyen tapasztalataim is. Például annyit ettem az első három hónap alatt, mint még soha, szinte óránként éhes voltam. És milyen ételeket! Én, aki számára a reggeli általában egy banánt jelentett, most disznótoros étkekre vágytam: hurka, kolbász, töpörtyű… És az alvás is gondot okoz. Sem háton, sem hanyatt nem lehet aludni, oldalra fordulva azonban nem tudom magam kinyújtóztatni. Minden reggel fáj emiatt a lábam. Arra is készülnöm kell, hogy a világ nagyot változott ennyi idő alatt. Már eldobható pelenkát használhatok, új táplálási szokások vannak, akkoriban nem kellett gyermekülés az autóba, egyebek.
De komolyabb problémáid, fájdalmaid nincsenek?
A sport ezen a téren is jót tesz, a szervezet edzésben van, így sem a terhesség, sem a szülés nem viseli meg annyira az embert.
Mit lehet tudni a babáról?
Fiú, pisze orrú, kerekfejű, csodaszép baba. Most éppen 1280 gramm. Még nem adtunk neki nevet, hármunknak kell közösen megegyezni egy névben, és jelenleg még mindenki másként nevezné.
Hogyan készültök a szülésre?
Nincs semmi extra kívánságom, az egyetlen, hogy jó lenne, ha a férjem velem lehetne. Réka születésekor még szó sem lehetett ilyesmiről.
Nehéz volt a futást abbahagyni?
Sokan azt hiszik, hogy a hosszútávfutás unalmas, és csak szenvedésből áll. De az az igazság, hogy a szervezet annyira hozzászokik a megterheléshez, hogy leállni sokkal nehezebb, mint csinálni. Egy idő után szükség van a napi terhelésre, ami az én esetemben 20-30 kilométert jelentett. A másik dolog, amiért az ember szívesen csinálja, a sikerélmény! Vagy magyar csúcsot futni, ahogy nekem 1996-ban sikerült.
Ezek szerint nincs vége a futó-karrierednek?
Ha a szülés alatt minden rendben megy, mindenképpen megpróbálok majd visszatérni a futáshoz. 40 év felett veteránként is futhatok. Ha másként nem megy, amatőrként folytatom. A futás egy életre szól. Ez nem csak az én véleményem, nálunk a családban mindenki futó. A férjem az edzőm, és a lányom is űzi ezt a sportot.
A képeslapokat úgy írtuk alá, hogy a „gyarapodó Földing család”. Erre többen visszakérdeztek, hogy nagymama leszek? A lányom most érettségizik.”
