Évente egyszer kerül megrendezésre az Aerobik Maraton névre keresztelt 12 órás verseny. Nagy győzelmek, és óriási kudarcok terepe az aerobik maraton, melyet lánynevén csak mazoista aerobiknak becéznek. Van olyan lány, aki elájul, van, akit a kudarc miatt a zokogás fojtogat, s olyan is akadt beszélgetőtársaim között, akit az utolsó pillanatban csak az orvos tudott leparancsolni a pályáról.

 

12 óra aerobik, óránként 5 perc, 4 óránként 15 perc szünettel, egy embert próbáló sport és rengeteg nő, más-más élethelyzet, mely ugyanahhoz a kihíváshoz vezet.

 

 „Tudod, gerincsérvem van, ráadásul két helyen. Mégis, vagy épp ezért imádom a kihívásokat, mert erőt adnak.”

Ildikó

 

„Az első megmérettetéskor az utolsó pillanatban, 11 óra után, akkor is az 57. percben állítottak ki. Mert lila volt a szám, szakadt rólam a víz és az orvos azt mondta, a keringésem feladta…”

Andi

„Az egész egy nagy buli, végig mosolyogtam!”

Anikó

„A barátomnak is bizonyítok, aki nem hitt bennem.”

Ági

 

GERINCSÉRV, SÍRÁS, MOSOLY

Mindegyikük bizonyítani akar

 

Négyből hárman másodszor is elindultatok. Miért kell újra bizonyítani egy 12 órás aerobik maratonon? Nem volt elég egyszer?

 

Tóthné Mák Ildikó(férjezett, 2 gyermekes édesanya -21 éves a lány, 14 éves a fiú-, szakosztályvezető):
Nem vagyok egy versenyzős típus, de a családom biztatott, így nem két, hanem négy aerobik maratonon is indultam, bár a másik kettő „csak” két és fél órás volt. Soha nem úgy állok neki, hogy nyernem kell, csak hozzam ki magamból a lehető legtöbbet, ennyi a célom.

Tudod,    gerincsérvem van, ráadásul két helyen. Mégis, vagy épp ezért imádom a kihívásokat, mert erőt adnak.

 

Szalka Andi(hajadon, aerobik oktató):

Az első megmérettetéskor az utolsó pillanatban, 11 óra után, akkor is az 57. percben állított ki az orvos, mert lila volt a szám, szakadt rólam a víz és úgy tűnt a keringésem feladta, nem folytathatom. A döntést elfogadtam, de nagyon sírtam, viszont ez csak a fáradtság nem pedig a csalódottság miatt volt. Akkor még nem tudtam, hogy újra megpróbálom-e, mert a kimerültségen kívül semmit nem éreztem, de ahogy összeszedtem magam, éreztem, én képes vagyok végig csinálni! És ezt be is bizonyítottam! A saját erőnlétem határait keresem. Bizonyítani pedig magamnak szeretnék, valamint a szüleimnek és a vendégeimnek, hogy büszkék legyenek rám.

 

Gábor Anikó(hajadon, fitneszterem vezető):

Az elsőt csak meg akartam csinálni. Miután megnyertem, a másodikra már úgy mentem, hogy ha rajtam múlik, nem sérülök le és ezt is meg szeretném nyerni. Az egész egy nagy buli, végig mosolyogtam. Élveztem, ezért csinálom. Persze a győzelem is inspirál.

 

Neked, akinek ez volt az első versenyed, lesz-e második?

 

Köhler Ági(hajadon, pénzügyi ügyintéző):

Résztvevőként voltam csak ott,   6-7 órát aerobikoztam. Azért nem neveztem, mert tudtam, nem vagyok elég felkészült. Jövőre természetesen már nevezni is fogok. Nem számítok győzelemre, de szeretnék helytállni, amíg csak erőmből telik. Legfőképpen természetesen magamnak bizonyítok, aztán   a barátomnak, aki nem hitt bennem. Könnyen elájulok, de ha nagyon akarom, akkor legyőzhetem önmagamat és ez nagyon fontos. Az élet minden területén megerősít.

 

FÁJDALOM,   SZÉDÜLÉS, SZÓRAKOZÁS

Nem gondolnak semmire, csak a zenére

 

Mi zajlik a fejetekben, miközben a dübörgő zenére, szinte lélegzetvételnyi időszünetekkel, folyamatosan „ugráltok”:

 

Ildikó:

Az elején az, hogy végig fogom-e bírni? Más órákra számítottam, én a táncosabb órákat szeretem, de mindig találok egy pontot, ami tovább visz. Csak magamra koncentrálok, a ritmusra és a zenére, így az afro dance tetszett a legjobban. Nem bírom visszafogni magam, és ez nem minden esetben jó, hiszen ilyen végtelen órákon, nagyon fontos az erő jó beosztása.

 

Andi:

A zenére és a mozgásra figyelek, az adott órára és véletlenül sem gondolkozom előre. Az erőmet viszont próbálom beosztani. Nagyon szeretem ezt a fajta mozgást, így igazán nem munkaként, hanem szórakozásként élem meg az egészet. Annak ellenére is, hogy a tizedik óra körül már mindenem fáj.

 

Anikó:

Csak a zenére és az oktatóra figyelek és nyomom amíg bírom.

 

Ági:

Én hátrébb álltam, és így sok embert láttam, figyeltem őket is, a zenét, és a koreográfiát. Az első pár óra nagyon könnyen ment, de hiányzott a megfelelő kondíció és amikor elfáradtam, szédülni kezdtem és be kellett fejeznem.

 

ZÖLDSÉG, CSIRKE, TIRAMISU

Ez a verseny az agyban dől el

 

Hogyan lehet felkészülni egy ilyen megmérettetésre?

 

Ildikó:

Ma már a munkám is a sporttal köt össze, sportegyesületünk van a férjemmel közösen – karate, aerobik és atlétika – a fő területünk. Mindennapjaim szerves része a mozgás, külön erre a versenyre nem nagyon készültem, sem időm sem energiám nem volt rá. Jó a kondícióm és karatéban is indulok versenyeken: egy danos mester vagyok. Gyerekkoromban nem nagyon sportoltam, örökmozgó voltam, a férjemmel kezdtem el ezt az életformát, de most már nem tudnék élni egyik nélkül sem. Azt hiszem, ez a verseny az agyban dől el, ha nem tudsz ráhangolódni, képtelen leszel végigcsinálni, ha elveszíted a fonalat, véged.

 

Andi:

Egy személyi edző barátom segítségét kértem, túlnyomórészt azonban magam próbáltam felkészülni. Minden nap 2 óra szabadon választott mozgást tettem kötelezővé, amiben volt erősítés és állóképességi edzés is. Plusz mivel aerobik oktatóként is dolgozom, megpróbáltam a saját óráimon is teljes erőbedobással edzeni. Figyeltem emellett az étkezésemre; a felkészülés során sok fehérjét ettem, a verseny előtt pedig szénhidrátokat, hogy a szervezetem tartalékokat képezzen és legyen mihez nyúlnia. A maraton előtt pedig két napig már nem csináltam semmit, csak pihentem, és lélekben próbáltam ráhangolódni a versenyre.

 

Anikó:

Nehézkes volt az idei felkészülésem, sokat vacilláltam, hogy induljak-e, és még le is betegedtem egy hétre, nagyon rövid idő volt a készülésre. Napi két edzés   a fit4fun-ban, ahol dolgozom. Nagyon sokat segítettek a munkatársak, edzők. Figyeltem én is az étkezésre, hogy minőségi ételeket egyek. A verseny előtt egy nappal kértem egy nagy adag rizst és egy tiramisut a kedvenc büfémben, ahol máskor csak zöldséget, natúrcsirkét rendelek. A rizst megkaptam, a sütit nem, mert azt hitte a kiszolgáló, viccelek vele.

 

Ági:

A szokásos aerobik órákon vettem rész. Nem nagyon változtattam az étkezési szokásaimon, verseny előtt azonban én is sok édességet ettem.

 

HŰSÉG FÉRFIHOZ, MUNKÁHOZ, SPORTHOZ

Mindenért és mindenkiért meg kell küzdeni

 

A sporton kívül, másban is ilyen kitartóak vagytok? Munka? Pasik?

 

Ildikó:

Igen, azt hiszem kitartó vagyok. A munkámnak szerves része a rendezvény és versenyek szervezése, évek óta csináljuk, és mindig figyelek a részletekre, hogy egyre jobb legyen. A magánéletem harmonikus és kitartok a férjem mellett jóban rosszban. Kétgyermekes anya vagyok, amikor kamaszodtak, voltak nehéz időszakaink, de igyekszem következetes lenni és teret adni a lányom és a fiam személyiség fejlődésének. A sport összetartja a családot. Ötpróbázunk, teljesítménytúrákra járunk, karatézunk, szeretjük és tiszteljük egymást és a mozgást.

 

Andi:

Igen, azt hiszem, kitartó vagyok. Közalkalmazottként dolgozom és még ott is igyekszem kihozni a munkámból a maximumot. A kitartás jellemzi a magánéletem is, hűségesen kitartok amellett, akit szeretek. A sport megtanítja ugyanis az embert arra, hogy megbecsülje amit elért, mert mindenért, mindenkiért meg kell küzdeni.

 

Anikó:

Így van. Fitneszteremben dolgozom üzletvezetőként, s próbálok mindig jól teljesíteni. Elvárom magamtól, hogy aminek nekiállok, azt ha elvégeztem, bátran mondhassam, az én művem, és az nem lehet közepes, csak jó vagy még jobb.

 

Ági:

Pénzügyesként dolgozom, szeretem a munkámat és tisztességgel igyekszem helytállni, általában elégedettek velem.

 

KUDARC, VISSZAVONULÁS, CSÚCS

Ami nem öl meg, az megerősít.

 

Kudarcként élted meg, hogy most nem te nyertél?

 

Ildikó:

Nem! Nagyszerű élmény volt. Ma már hívnak versenyekre, így kicsit nyomasztó, hogy bizonyítanom kell, de így is inkább a mozgás öröme inspirál, és nem az eredmény.

 

Ebben az évben sikerült, számítottál rá?

 

Andi:

Nem lett volna kudarc ha nem nyerem meg. Akkor túllépek rajta, és újra megpróbálom. Ami nem öl meg, az megerősít. Nehezen adom fel, de ha úgy éreztem volna, fényévekre vagyok a győzelemtől, akkor is megpróbáltam volna még egyszer, mert nem a győzelem a fontos, az csak a vele járó plusz, ami kevés embernek adatik meg.

 

Újra megpróbálod?

 

Anikó:

Rosszul tűröm a kudarcokat, pláne ha külső ok miatt nem tudom megvalósítani a céljaimat, féltem, hogy lesérülök. Azt hiszem, a csúcson kell abbahagyni és immár kétszeres győztesként talán visszavonulok…

 

Elégedett voltál a teljesítményeddel?

 

Ági:

Teljes mértékben. Kipróbáltam, tetszett, jövőre felkészülök tisztességesen és újra megpróbálom. Olyan volt ez mint egy főpróba.

 

RIVÁLISOK, BARÁTOK, MAGAD

Névtelen, de példaértékű túlteljesítők

 

Mit láttatok ti ebből a versenyből? Figyelitek a többieket?Kik segítenek, és hogyan?

 

Ildikó:

Mivel én elöl állok, nem látom a többieket, de mi itt egy nagy család vagyunk, és nincsenek ellentétek. Én csinálnék korcsoportokat, mert, azt hiszem, sokkal több embert kéne jutalmazni. Mellettem egy ötven év körüli hölgy a tizedik óránál hagyta abba, mert begörcsölt a lába. Hihetetlen volt a teljesítménye és névtelen marad, pedig példaértékű. Nagyon jó volt a közönség, sokan ismernek, buzdítanak és ez leírhatatlan. A családom segített a legtöbbet, a lányom masszírozott, a férjem etetett -itatott.

 

Andi:

Nem nagyon figyeltem a többieket, de azt tudtam, ahogy telik az idő, egyre fogyatkozunk. Hihetetlen volt visszanézni a fotókat, a videót – a verseny végén már nincs erőd a biztatókkal foglalkozni, csak a túlélésért küzdesz -, teljesen idegen emberek biztatnak és kiabálják „ne add fel”. Vizet, csokikat és ezernyi biztatást kaptam a közönségtől, amiért nagyon hálás vagyok.

 

Anikó:

Nagyon jó érzés mikor kinézel egyik versenytársadra, akiről hozzád hasonlóan szakad a víz és mosoly van az arcán, nem féltékenykedés vagy rivalizálás. A masszőröm nélkül nem ment volna…

 

Ági:

Én a barátnőmmel voltam, és végig figyeltem a „profikat”. Izgalmas volt az egész. Büszke vagyok, hogy megismerhettem a lányokat, akik nyertek, ők   jó példával járnak előttem, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Magamra is büszke vagyok, mert nagyon sokan abbahagyták, előbb mint én, és ez erőt ad ahhoz, hogy képes legyek még jobb eredményt elérni.